Igazságos kezdés, elhalasztott döntés

Olimpia címvédő a friss Európa-bajnokkal – nem vitás, a nekilendülő férfi vízilabda-küzdelmek tegnapi első körének rangadóját vívta egymással a magyar és a montenegrói válogatott. Aki nyer, a papírforma szerinti csoportelsőként a négy között érezhette volna magát, de a 10-10-es végeredmény az izgalmak további éleződését jelzi előre. A mieink elhúztak három góllal, a végén mégis ők egyenlítettek, úgyhogy nem panaszkodhatunk. Igaz, a montenegróiak sem.

Közlekedési dugóba keveredett, így majdnem elkésett a duplán címvédő, Sydneyben és Athénban is aranyérmes magyar férfi vízilabda-válogatott pekingi olimpiai debütálásáról. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a megélénkült ötkarikás forgalommal még nem mindig tudnak megbirkózni a kínai szervezők, másrészt azt, hogy végül csak befutott Kemény Dénes csapata a Jing Tung Natatorium elnevezésű uszodába. Mint ahogy megérkeztek a magyar szurkolók is, a rendesebbje jegygyel, az élelmesebbje szervezőbizottsági akkreditációs kártyával. („Na nehogy azt hidd, hogy ez én vagyok!” – felelte egyikük a nyakában lógó belépőre mutatva, miközben tőlünk kért volna további bilétát.) Ez is jól jelezte, hogy drukkereink szemében – noha Athén óta nem nyertek nagy világversenyt – mindenképpen a pólósok az egyik fő aranyvárományosok, de ezzel a sportszakma is így van.
Akkor viszont mit mondhatunk Montenegróra, az ottani reményekre? A nemrég függetlenné vált balkáni állam összesen tizenkilenc sportolót kvalifikált Pekingbe; akad közöttük két atléta, egy bunyós, egy dzsúdós, egy sportlövő és egy úszó – fogadhatunk, hogy egyikük sem áll dobogóra –, tizenhárman viszont a vízilabdacsapat tagjai. Azé a társaságé, amely négy, szerbekkel „közös” világbajnokot tud felmutatni (N. Janovics, Zlokovics, Gojkovics, P. Jokics), s hazája önálló léte óta gyakorlatilag minden nemzetközi erőpróbát megnyert, amin elindult, közte a három héttel ezelőtti malagai Európa-bajnokságot. Akkor szintén az előcsatározások során találkozott a két sztárgárda, s a montenegróiak nyertek 10-9-re, így lettek csoportelsők.
Itt, Pekingben ez a poszt egyelőre kiadó, legalábbis a 10-10-re végződött tegnapi rangadó alapján. A mieink hozták el a labdát, majd lőtték az első gólt is, az akcióról lemaradt center, Molnár Tamás a „Kígyó térről” próbálkozott nagy bátran, s jól tette. Scsepanovics kapus ezt a bombát bevédte, Kiss Gergely ötméteresét viszont ki-, közben M. Janovics és Uszkokovics, illetve tőlünk Madaras volt eredményes, majd Kis Gábor hét másodperccel az első negyed vége előtt igazi centergóllal egyenlített (3-3). A második játékrész kezdetén Biros ötméteresből, majd Benedek előnyből púposította ki a hálót, utóbbi M. Janovics szépítése után, egy másodperccel a szünet előtt megint betalált, félidőre jól nézett ki a 6-4 a táblán. Még az eredménynél is kellemesebbnek tűnt, hogy a mieink uralták a meccset, s ez a tendencia a harmadik negyed elején folytatódott, Kásás értékesített egy ötöst, M. Janovics hasonló válasza után Varga Dénes előnyből lőtte ki a hosszú felső sarkot (8-5). S itt jött a megtorpanás. Sorrendben Ivovics, Jokics és Gojkovics gólja maradt megválaszolatlanul, pedig nekünk is akadtak ziccereink, az egyiknél a bírók nem hitték el Kásásnak, hogy visszahúzták. A negyedik negyedre így 8-8-cal fordultak rá a csapatok, aztán a gyengélkedő Kásás végre megint megszerezte a vezetést. Kiss Gergely „prakkerolta le” az egyik montenegróit, de Ivovicsot már nem tudta, Varga Dániel találatát nem adták meg a bírók, Gojkovicsét viszont igen. Kísértett a közelmúltbeli Eb-meccs (9-10), de Varga Dénes a jelek szerint nem fél a kísértetektől, mert Biros paszszát bevágta fél perccel a zárás előtt (10-10).
Ez maradt a végeredmény, a magyar és a montenegrói szurkolók ünnepelték az övéiket, de a pólósok magukat nem. Nincs is rá okuk, hiszen ez a döntetlen egyelőre csak a bizonytalanságot növeli. Kásás a medencéből kikászálódva elárulta, ez az érzés már a vízben is elérte: „Háromgólos vezetés után elbizonytalanodtunk, magunkra engedtük az ellenfelet, kissé elszórakoztuk a meccset, de legalább sikerült egyenlíteni.” Kiss Gergely hasonlóképpen nyilatkozott, sőt, ő még Peking előtt is utalt arra, hogy hátrányból jobban játszik a csapat, mint előnyből, emlékeztetve a szerbek elleni athéni döntőre. Érdekes, hogy a két kétszeres olimpiai bajnok klasszis érezte-érzi magát lelkileg labilisnak, s nem mondjuk egy ifjú ötkarikás újonc. Varga Dénes például a horvátok elleni malagai Eb-bronzmérkőzés után megint a legkiélezetebb szituációban, a végén talált be, ami akkor győzelmet és dobogós helyezést, most pontot ért. „Nagyon élvezem, hogy ilyen fontos gólokat lövök, de feltétlenül nem törekszem erre, nekem aztán tényleg mindegy, hogy ki dönti el a mecscset a végén, csak ne kapjunk ki.” Bátyjától, Varga Dánieltől azt kérdeztük, hogy miért nem adták meg a gólját. „Fogalmam sincs, lehet, úgy gondolta a bíró, hogy hat méteren belülre kerültem. Szerintem nem, de mindegy. Uraltuk a mecscset, kár a folytatásért, de talán igazságos eredmény született.”
Kemény Dénes szövetségi kapitány értékelésében úgy fogalmazott, Kásás bizonytalanságérzetét nem szabad általánosítani. „Ő így érzi, a maga nevében beszélt. Szerintem több gólt védelmi szarvashibából kaptunk, elöl pedig ziccereket hagytunk ki, főképp háromgólos vezetésnél. Pedig a négyből könnyen lehet öt, de a háromból soha… Tegyük hozzá, a játékvezetők hajlamosak a vezető csapatot sújtani. Montenegró ellen nem lehet büntetlenül elszórni a lehetőségeket, ezért lett a meccs döntetlen, az érzéseim pedig vegyesek.”
A jövőkép is vegyes, hiszen ezzel még nem dőlt el semmi. Ha a felek egyaránt legyőzik további csoportriválisaikat, a görögöket, a kanadaiakat és a spanyolokat, akkor van értelme számolgatni, addig viszont nem. Hiszen az Eb-n minket megizzasztottak a spanyolok, de a montenegróiak is ki tudtak kapni a horvátoktól. Tehát most csak azt konstatálhatjuk, hogy igazságos döntetlen született tegnap a Jing Tong Natatoriumban.