Kezdőrúgás helyett

Ma 19 órakor a Kaposvár–MTK mérkőzéssel rajtol az első osztályú hazai labdarúgó-bajnokság 2008/2009-es idénye. Beharangozónak ennyi tulajdonképpen elég is.
Mielőtt azonban úgy tűnne, hogy futballunkon a szezon előtt mi végezzük el a kezdőrúgást, szögezzük le: egészen másról van szó. Csupán arról, hogy a sportág egyébként igenis létező érdemi történései a határokon kívül zajlanak. Külföldi a kapitányunk, külföldi bajnokságokban szerepelnek – vagy nem szerepelnek – értékesebb játékosaink, onnan verbuválódik a válogatott. Már azon sem ütközünk meg, ha olyan srácot, ismeretlen arcot látunk nemzeti mezben, aki egyetlen métert sem futott felnőtt hazai bajnoki meccsen. Ha ezt elfogadtuk, azon felesleges és illogikus fennakadni azon, hogy klubcsapataink szinte mindegyikéből hiányzik a valamirevaló középkorosztály. Persze hogy hiányzik. Az focizik itthon, aki még nem kell, már nem kell, vagy soha nem is kellett sehol másutt.
A kirajzásnak nemcsak szakmai, hanem anyagi okai is vannak, ezért nem is sportágspecifikus. 2008 nyaráig például soha egyetlen magyar női kézilabdázó nem szerződött még Romániába, idén viszont mindjárt hét is. Közülük ketten-ketten Constantába és Galati-ba.
A helyzet mégsem menthetetlen, csak a Mosonmagyaróvár és Záhony közötti lelátókon ücsörögve tűnik annak. De ez legyen a mi bajunk. Ennél többet jelent, hogy U19-es válogatottunk a portugálokat, a bolgárokat és a spanyolokat legyőzve szerdán Eb-elődöntőt játszott, bár ettől a korosztálytól sem azt várjuk, hogy három-négy év múlva végigveri a világot. Azt azonban igen, hogy hosszú évek után végre újra valamiféle vonzást fejtsen ki, méghozzá két irányba. Egyrészt a szponzorok, befektetők felé, hogy úgy érezzék, tényleg érdemes a magyar fociba invesztálni, mert az nemcsak pénzt mos, de akár pénzt is hozhat. Másrészt a szülők, gyerekek felé, hátha újra megindulnak a pályák irányába. Ezért is lenne felbecsülhetetlen jelentősége annak, ha legalább egy kvázisztárunk akadna, ha Gera, Hajnal vagy Huszti igazán berobbanna. Többet érne az olaszok legyőzésénél és még öt jó meccsnél, mert a példaképek, a bálványok soha nem eredmények, hanem hús-vér emberek. Senki nem akart még egy izzadságszagú 2-1-re hasonlítani.
Az alulról építkezés persze részben már meg is indult, az előző bajnokságot sem az MTK, inkább a Sándor Károly Akadémia nyerte meg. Ezért volt e végkifejlet, illetve annak üzenete hasznosabb futballunk egésze számára, mint mondjuk a Debrecen vagy az Újpest sikere. Hiszen másutt is alakulnak, fejlődnek az utánpótláscentrumok, és ha megvalósítják saját céljaikat és közös álmainkat, mindanynyian jól járunk.
Akkor talán pár év múlva, beharangozóként ismét azt lajstromozzuk, ki honnan és hova igazolt, és bőszen latolgatjuk az esélyeket.
Addig meg csak kibírjuk valahogy.