Minden pólóbajnok a magyar fedélzeten

A pekingi olimpia magyar esélyeit és résztvevőit taglaló sportági sorozatunk hatodik részében elérkeztünk a vízilabdához, így már bevezetésképpen leszögezhetjük: most jön a harmadik. A nők esetében legalábbis mindenképpen, hiszen a szakág csak 2000-ben debütált az ötkarikás játékokon. Hogy férfiválogatottunk számára tényleg megadatik-e Sydney és Athén után a harmadik arany – amely egyébként összességében már a kilencedik lenne –, az persze nem jelenthető ki ilyen bizonyossággal.

Csak két-három meccsen fog múlni. Az esetleges negyeddöntőn – azért esetleges, mert a csoportelső mentesül alóla, közvetlenül az első négybe kerül –, az elődöntőn és a döntőn. Hogy előtte mi történt, szemernyit sem számít. És ez nemcsak üres szólam, hanem a valóság. Mindig is így volt: az 1932-es, 36-os, 52-es, 56-os, 64-es, 76-os, 2000-es és 2004-es arany, az 1928-as, 48-as és 72-es ezüst, az 1960-as, 68-as és 80-as bronz alkalmával. 2000-ben például a csoportküzdelmek során két vereséget is szenvedett válogatottunk – a horvátoktól 8-7-re, a jugoszlávoktól 10-9-re kapott ki – de az oroszok felett a fináléban aratott 13-6-os diadal után ki emlékezett a viszontagságokra?
Pekingben azért az elejétől fogva észnél kell lenni, mert Sydneyvel ellentétben már nem négy, hanem csak három csapat lép tovább a hatos csoportból – kiesni persze nehéz lenne, ahhoz a spanyolokkal és a görögökkel szemben is alul kellene maradni. A csoportgyőzelem ellenben mindjárt az augusztus 10-i, Montenegró elleni bemutatkozás során elkelhet, bár a friss Eb-címvédő első önálló világversenyén erőn felül teljesített. A másik ágról különösebb kockázat nélkül fogadhatunk Szerbia, Horvátország és Olaszország továbbjutására, de alakuljon bárhogy is: az egyenes kieséses szakaszban már egyetlen hiba is végzetes lehet, illetve lesz.
Kérdés persze, hibázniuk kell-e egyáltalán a mieinknek ahhoz, hogy kikapjanak a horvátoktól, a szerbektől, vagy éppen ellenkezőleg, már csak bravúr árán győzhetik le őket? A válasz roppant nehéz, és nem is egzakt, hiszen ezek az ellenfelek csupa egygólos – mármint egy ide vagy egy oda – mérkőzést vívnak egymással. A szerbek olvasatában például úgy fest a ma-
gyarok sydneyi és athéni aranya, hogy Benedekék azt mindkétszer tőlük vették el, méghozzá érdemtelenül, megengedőbb formában szerencsével.
Általános meggyőződés szerint Magyarország és a három délszláv állam osztja majd el az érmeket, Kemény Dénes pedig úgy fogalmaz: nem jelenthetjük ki, hogy akár a szerbeknél, akár a horvátoknál jobbak vagyunk, de mindegyiküket legyőzhetjük. A magyar kapitány szerint részben azért, mert az olimpiai felkészülés hajrájában már nem fejlődnek egyforma ütemben a vetélytársak, és a mieinknek a leggazdagabbak a tartalékjaik. Ha összevetjük azt a két állítást, amely szerint a legtöbb nyerő embert a magyarok vonultatják fel, valamint Kemény elsősorban a kulcsjátékosoktól vár javulást, akkor meg is vannak a szabad vegyértékek.
Amelyek talán csak egy sorsdöntő lövés, passz vagy szerelés formájában, pár másodperccel a duda előtt érvényesülnek. Mivel a teljes férfi mezőny 156 férfi játékosából hat kétszeres olimpiai bajnok, további három egyszeres, és ezek mindannyian magyarok, a további 147 pedig még soha nem állt az ötkarikás dobogó tetején, megalapozott a remény, hogy a legőrültebb pillanatban a mi oldalunkon legyen legalább egy tiszta fej.
A nőknél ebben, mármint az olimpiai rutinban a legkevésbé sem bízhatunk. A szakág 2000-es bemutatkozását ugyanis a magyar válogatott lekéste, 2004-ben pedig hatodik lett. Ennél azért Pekingben illene előrébb végezni, pusztán amiatt is, hogy míg a többi labdajátékban tizenkettes a mezőny, addig a női pólósoknál még mindig csak nyolc csapat vetélkedik. Igaz, abszolút kiegyenlített erőviszonyok mentén. Talán csak a rendező Kína lóg ki lefelé – bár ki tudja? –, a férfiakkal ellentétben a tengerentúliakat itt több tisztelet illeti, a malagai Eb-n látottak alapján pedig a csoportban a hollandok és a görögök elleni összecsapás végkimenetele is esetleges. Ahogy nem kellene égszakadás, földindulás ahhoz, hogy a magyarok olimpiai bajnokok legyenek, ahhoz sem, hogy be se kerüljenek az első hat közé. Godova Gábor szövetségi kapitány e két véglet közöttre taksálja az esélyeket, hiszen éremben bízik, színmeghatározás nélkül.
Mivel a rendező Kínán kívül öt ország képviselteti magát mindkét pólótornán, a pekingi sportági összesítést nagy eséllyel zárhatják az élen a magyarok. De félre minden statisztikával, pontszámítással, két ezüstnél többet érne egy arany.
Különösen, ha a fiúk nyernék, négy év után ismét a döntőben verve a szerbeket.