Szociális energia a politika világában

Korán nyugdíjaztak, így találkozhattam Günter Ammon német tudóssal és az ő gyógyító rendszerével a müncheni klinikán. Észleltem ott az egymásba kapcsolódó különféle (munka-, alkotó-, támasznyújtó) csoportokat mint lendítő erőt és a kreatív alkotó teljesítmények lehetőségeinek megvalósulási helyét. Szakmai meggyőződésük alapján a klinika legfőbb működési és egyszersmind gyógyító elve nem a gyógyszerek tömege, hanem a csoport és a csoportban fejlődő és fejleszthető szociális energia és ezzel együtt a mindenkire áradó alkotó öröm, elismerés keretében a személyi identitás fejlődése-fejlesztése. Nagy örömet okozott, amikor onnan, külföldről nézve megláttam a munkaszervezés modern gondolatát itt, hazámban a politikában megvalósulni. Figyeltem a Fideszt. Figyeltem összetartozásukat, évfordulós ünneplésüket. Szomorú volt a 2002-beli becsapós kampány.
Mára Magyarországon a „reformok” sok mindent elrontottak. Hiába hagyja békében a politika az embereket, ha alapvető létszükségleteik nincsenek kielégítve. Irányítani kétféleképpen lehet: félelemkeltéssel vagy szeretettel. A pszichológiai törvények szigorúak. Ha félelmeket keltünk, eltűnik a bizalom, ha szeretjük az országot és a népét, akkor a nép felébred depressziójából, és eleven, értékes gondolatok születnek, jó megoldások keletkeznek. Hogy hogyan hívhatja ezt elő a felső vezetés? Legegyszerűbb az, ha egy nagy családra gondolunk. A születésnapokat, ugye, úgy ünneplik, hogy az ünnepelt mellett mindegyik családtag kap valamit. A „kormányzás szeretettel” fogalma ugyanezt jelenti. A felső vezetők teljesítik kötelességüket, az államot megfelelően működtetik, a polgárokkal ennek segítségével törődni fognak, és mi mindannyian érezzük, hogy fontosak vagyunk, mégpedig szükségleteink szerint. Hogy minden szegény ember és minden kisgyerek fontos az országban. Nem kell félni attól, hogy nem egyformán kap mindenki. Ami jár, azt megkapja, és ez lesz a természetes. A szegény ember, a cigány ember meg különösen érzelmei alapján ítél.
A családokban és a munkaközösségekben is, sőt az országokban is érvényes az, hogy ha új szervezet alakul vagy egy szervezetben új vezetőt kapnak, akkor igazodni kezd mindenki. Közös gondolkodás alakul ki, ennek folytatása a célnak megfelelő, egyénekre lebontott közös cselekvés. Így történik ez a jövőbeli kormányváltás után is. Ez az igazodás törvényszerűen megtörténik minden ilyen esetben. A gondolatok és érzések lassan, de terjednek. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy amennyire eddig többnyire rosszul éreztük magunkat, most kezdenek egyre jobb élményeink előjönni, sokkal több jót hallunk és tapasztalunk, terjed az öröm. Egy tízmilliós ország és a hozzá tartozó külső nemzetrészek minden egyes tagjához lassan jut el ez. De eljön. Sok akarat kell hozzá.
A szociális energia létező valóság. Ma már jelentős szakirodalma van ennek a témának. Hazánkban a szociális egyensúly eléréséhez talán ebből az energiából van a legnagyobb hiány, és ez a fő oka az ország lefelé csúszásának. A szo-ciális energiát kell erősíteni. A szociális energia összefügg az érzelmek és a másik ember megbecsülésével. A pszichológia az EQ-t (érzelmi intelligenciakvóciens) odahelyezte az IQ (intelligenciamérésre szolgáló számszerű adat) mellé. A legújabb szervezéstudomány pedig már azt állítja, hogy utóbbi kevésbé fontos, mint az előbbi. A vezetéshez az érzelmeknek az adott csoportban történő belső és külső szabályozása is hozzátartozik.
A XX. század második felében tudományos kutatómunka kezdődött el ez irányban. Megvizsgálták az egyének és az együttműködő csoportok teljesítményét. Ugyancsak a különböző vezetési stílusok következtében megszületett hatékonysági eredményeket. Az eredmények átütők voltak, és az intelligenciahányados már közismert fogalma mellé felsorakozott az érzelmi intelligencia és az érzelmi hányados fogalma is (Goleman 1997, Filliozat 1998.). Ahol a teljesítmény, az eredmény a vártnál gyengébb volt, arra volt visszavezethető, hogy a projektek vezetői képtelenek voltak munkatársaikat érzelmileg maguk mellé állítani és így bevonni a feladat teljesítésébe. Lendületbe kell jönni, a leggyengébbeknek is, hogy az egész ország felemelkedjék. Az ehhez vezető út fő hajtóereje a bizalom, az összefogás és az emberi kapcsolatokból fakadó szociális energia.
Gyurcsány Ferenc kifejti, hogy nem kell, sőt nem szabad támogatni a leszakadókat, csak a haladókat. A leszakadókat segélyben kell részesíteni, nem támogatásban. A leszakadók pedig – „hála” a társadalmi valóságot nem tekintő pénzügyi vezetésnek – egyre többen vannak, a sok leszakadó pedig már akaratlanul is visszafogja a haladni kívánókat, sőt az egész országot. Társadalom-
lélektani törvény, hogy egy csoport sem tud gyorsabban haladni, mint a leggyengébb tagja. Ha gyorsabban haladna, akkor a gyengébbek egyre jobban lemaradnak. Magyarországon ma ez történik. A lépéstartás vagy a leszakadás erkölcsi és gazdasági kérdés is. A leszakadók egyre többen lesznek. Ez is a szigorú társadalom-lélektani törvény egyik megnyilvánulása. A Magyar Köztársaság alkotmánya ezzel földre tiporva, és a szociális energia, amely a kedvező emberi kapcsolatokból származik, konstruktív, alkotó energiából destruktív, gyilkos energiává változhat.
Hogy lehet az, hogy nem is olyan régen, hat évvel ezelőtt az ország és a népe még konszolidált állapotban volt? Az euró bevezetése elérhető közelségben, 2007-re tervezve. A pénzügyi, gazdasági mutatók rendben, a különböző bajoktól és gondoktól sújtott embereket igyekeztek támogatni, de ugyancsak azokat is, akik terveztek, akartak valamit. Szociális energia szaporította és növelte meg gazdaságilag is a teljesítményeket. Ekkor Orbán Viktor volt a miniszterelnök, és vele együtt dolgozott egy jól képzett, tudatos csoport. A következő Fidesz-kormány alatt az akkori élményeink folytatása és felerősítése lesz a
feladatunk.

A szerző pszichológus, a Német Pszichoanalitikus
Akadémia választott tagja