Az újabb MSZP–SZDSZ-koalíció ára

Megalakult a Magyar Demokratikus Charta, ami persze sem nem demokratikus, sem nem charta, de hát ez lenne a legkisebb baj. Gyurcsányék azonban emelik a tétet. Szeptember 20-án sosem látott cigánydemonstrációra készülnek, október 4-re meg valamilyen erőszakellenes szervezet hirdetett megmozdulást. Végső stádiumába lépett tehát a csendes többség provokálása.
A szervezők ugyan a többség képviseletében tetszelegnek, holott többség nem áll az oldalukon. Például a többségi vallás ma katolikus, ám a keresztény szimbólumok sorozatos, évek óta tartó megsértése, meggyalázása nem háborította fel a szervezőket, szavuk sem volt rá. Akkor miért csodálkoznak, ha a magyar jobboldal a magyarság és a nemzeti érdek kizárólagos képviselőjének tartja magát? Akkor, amikor a háború óta sorozatosan ront rá saját nemzetére a baloldal? Ez a nép sosem volt fasiszta, sosem volt nemzetiszocialista. Ennek ellenére mi voltunk az utolsó csatlós, a bűnös nemzet. Állandóan elmondtak bennünket mindenfajta fasiszta, náci, antiszemita, nyilas söpredéknek, szegény Rákosi pajtásnak tízmillió fasisztával kellett a kommunizmust építenie.
Hol a papok, hol a pedagógusok, hol a vasutasok, hol az arisztokraták, hol a bankárok, hol a parasztok, hol az orvosok, hol a kispolgárok, hol a munkások stb. voltak fasiszták, horthysta csőcselék. 1994 és 1998 között Horn Gyula odanyilatkozott, hogy a magyar parlamentben fasiszták ülnek. Hasonló nyilatkozatot adott Gál Zoltán is egy német lapnak. És hogy a háború óta semmi se változzon, arra a korábban gömbösöző Kiss Péter adott újabb példát. Nem is olyan régen úgy nyilatkozott, hogy a magyarság hatszázezer magyar honfitársát gyilkolta meg a háború alatt. Ami persze szintén nem igaz.
Közben sorozatosan támadják, gúnyolják magyarságunkat, szimbólumainkat. Micisapka, tetemcafat, turulmizéria, Árpád-sávos zászló, bőgatya, új hymnusz (sic!), merjünk kicsik lenni stb. Az úgynevezett magyarkodás – ami persze nem más, mint nemzeti büszkeség – állandó elítélése és szidalmazása vezetett a pekingi lebőgéshez is. A sorozatos magyarveréseket is szó nélkül hagyja a magyar diplomácia, ahogy a jelenlegi kurzusnak szava sincs a sorozatos cigány önbíráskodásokra (lásd Szögi Lajos tanár meggyilkolását). Persze, miért pont ez a terület lenne kivétel. Közben a vidéki, falusi, tanyasi Magyarország lakossága másod-harmadrendű állampolgár, akinek nem jár közlekedés, posta, oktatás, orvos, gyógyszertár, üzlet stb. (Csak, hogy el ne felejtsük: a baloldal szerint.) Feltalálták a megélhetési bűnözést, az indulati bűnözést. Húszezer forint alatt lehet lopni, az nem bűn. Naponta! És nem működik semmi. Eladtak-eladnak mindent. Pénz meg sehol. Semmire sem futja. És mindezek után mégis szeressük az MSZP-t és az SZDSZ-t, és ismerjük el a teljesítményüket! Ez egy jobb sorsra érdemes ország és nép. De a kormányoldalon tovább akcióznak és chartáznak. Lévai Katalin és Gurmai Zita aláírásokat gyűjt. Mert néhány baloldali személy házára és kertjébe – máig tisztázatlan körülmények közepette, tegyük hozzá – Molotov-koktélokat dobtak be, amelyek összekormozták a házfalakat.
Lévai, Gurmai és a többi chartázó ingerküszöbét miért nem érte el, amikor az éjszaka közepén Torgyán Józsefre rárobbantották a lakásajtaját? Szájer József lakásrobbantása sem volt téma náluk. Vagy talán van baloldali jó, és van jobboldali rossz Molotov-koktél? Az egyik repülhet, a másik nem? Továbbá, az aláírók világképébe beleillik-e Török Zsolt MSZP-s parlamenti képviselő demokráciafelfogása, miszerint először letartóztatunk, elkobozzuk a vagyont, s csak azután kérdezünk? Figyelem, ezt egy parlamenti politikus nyilatkozta. A volt PSZÁF-vezető agyba-főbe verése is teljesen korrekt baloldali ügy, hogy utána azt mondhassuk, az illető családi problémák miatt saját magát verte meg egy seprűnyéllel. Keller László is a baloldali demokráciáért küzd, mikor azon siránkozik, milyen kár, hogy ma nem alkalmazhat bolsevista módszereket. Az egyházi iskoláknak járó pénz törvényellenes csökkentése is teljesen demokratikus dolog.
A most chartázók bizonyára egyetértettek azzal, hogy a régi Magyar Hírlap újságcikkében kívánatosnak tartotta Kövér László és Orbán Viktor likvidálását. Hiszen annak idején senki közülük nem emelte fel a szavát az uszító közlés ellen. Így azzal is egyet kellett érteniük, hogy az ország törvényesen megválasztott miniszterelnökének fejére egy televíziós műsorban egymillió dolláros vérdíjat tűztek ki. A jobboldali szimpatizánsok, politikai aktivisták megverése, fenyegetése, véresre verése is rendben van. Az is rendben volt, amikor 2006. október 23-án a rendőrök papot ütöttek, ellenzéki országgyűlési képviselőt vertek véresre. Rendben volt az is, amikor a Hír TV műsorvezetőjének fejéből ömlött a vér, saját garázsában annyira összeverték.
Bocsánat? Ilyet eddig soha, senki, semmiért nem kért. Egyetlen balliberális véleményformáló, egyetlen baloldali–liberális politikus soha, semmitől és senkitől nem határolódott el.
Persze, nincsenek véletlenek. Napjainkra több ezer milliárd forint közpénz tűnt el. A pénzzel a baloldalon nem tudnak elszámolni. Regnálásuk alatt pedig annyi törvényt sértettek meg, hogy annak se szeri, se száma. Felelősséget pedig nem vállalnak. A Őszödi Böszme beszédének nyilvánosságra kerülésébe egyszer már belerokkant ez a nemzet. De nem elég már a charta sem, most majd ráuszítják a többségi társadalomra a felvonuló cigányságot – Draskovics legújabb ötlete alapján még fel is fegyverezhetik őket –, és a polgárháborús viszonyok között, mert Gyurcsány már csak ezen az áron tud túlélni, akár rendkívüli állapotot hirdethetnek. És ami a fő, újra lesz MSZP–SZDSZ-koalíció.
Ideje lenne felébredni, mert most már tényleg a bőrünkre megy a vásár.

A szerző közíró