„El a mancsokkal a tenyésztőktől!”

A dél-békési libatartók nem tudják, mit hoz számukra a holnap. A térségben ötszáz libatenyésztő jövője bizonytalanodott el. Az újkígyósi Gedó János és családja három évtizede foglalkozik libatöméssel. A jövedelemmel régebben nem volt gond, ám ez az utóbbi időben megváltozott. Aki korábban haszonra tett szert a libatartásból, ma már csak vegetál.
– A libatömés ősi foglalatosság, valakik mégis kitalálták, hogy állatkínzás – panaszolja Gedó János. – Szemenszedett hazugság, hogy vascsövet nyomunk az állat torkába! A mi eszközünk végén puha gumicső van, amitől semmi baja sem lehet a szárnyasnak.
A Körösök vidékén sok család szerez bevételt libatartatásból, de nem tudják, meddig még. Egymás után szűnnek meg a munkahelyek. – Kilátástalan a jövő – állapítja meg Gedó János. – Kiknek állnak az útjában a magyar libatartók? A franciák is végzik ezt a munkát, ráadásul a májat is nagyon szeretik, de nem hallottam róla, hogy feladni kényszerülnek a tenyésztést. A vezetőink nem állnak ki mellettünk, nyugatról jött „mancsok” akarják megmondani nekünk, hogy mihez tartsuk magunkat. Azt beszélik, hogy a szentesi vágóüzem után a mezőkovácsházi is bezár, ami a végünket jelentené. Felsőbb politikai, gazdasági érdekek ütköznek, viszont a korbács a mi hátunkon csattan. Miből lesz pénzünk? A korom miatt már nem kapkodnak utánam a munkahelyeken, viszont az sem jellemző rám, hogy beállok segélyért. Mihez fogjak?
A Dél-Alföldön sokan tartják úgy, hogy az állatvédők kampánya mesterségesen felfújt, és a szándék nem egyenes. A libatömés nem állatkínzás. Tapasztalt gazdálkodó a hizlalást úgy végzi, hogy abból baj ne legyen, mert ellenkező esetben oda a haszon. Az elhullás nem jelentős, a beharangozott madárvésznek legtöbbször se híre, se hamva.
– A libának minden porcikája, még a tolla is hasznosítható – állítja az újkígyósi jószágnevelő. – A libamáj annyi valutát hozott az országnak, mint a turizmus, mégis hadat üzentek nekünk. Vajon miért? A felvásárló és a külföld így is aránytalan nagy hasznot húzott belőlünk, viszont most még nagyobb igazságtalanságot kell elszenvednünk, ha az lesz, amit ígérnek.
Újkígyóson most ez a szlogen járja: „El a mancsokkal a libásoktól.” Azt szeretnék, ha hagynák őket dolgozni, a választott vezetők, miniszterek pedig az ő érdekeiket képviselnék. – Politika ez, semmi más – szól közbe az újkígyósi gazdálkodó felesége. – Influenzára hivatkozva kiirtották a törzsállományt, ezért egy évig olyan gyenge volt a liba, hogy a mája sem gyarapodott. Régen is előfordult betegség az állatvilágban, de nem estek pánikba tőle. Különben az Európai Unió támogatja a libatartókat, ezért sem értem az ellenünk gerjesztett feszültséget.
A Négy Mancs kampánya következtében a Komlósi Lúd Kft. szállításai is egyre inkább akadoznak. Papp Lajos ügyvezető új piacok után nézne, hiszen csak ezen a vidéken legalább 300 ezer liba mája vár értékesítésre. A környékbeli gazdálkodók leginkább attól tartanak, hogy a válság átterjed a mezőkovácsházi feldolgozóra is, s akkor tényleg befellegzett nekik.