Tavasztól őszig művészeti zarándokhely a balatonlellei Kapoli Múzeum és Galéria, amely kora délelőttől késő délutánig nyitva áll az érdeklődők előtt. Vezetőjét, Ligeti Gábort megszállott, kissé hóbortos öregúrként emlegetik a barátai. Azt mondják: ha nem lenne, ki kellene találni a „galériást”.
– Műszaki végzettségű, villanyszerelőként is dolgozott, így elkerülhetetlen a kérdés: miként vált jó szemű, hatvanévesen is energikus, jeles alkotók barátságát élvező galériavezetővé?
– A művészetek iránti érdeklődésem és az autodidaktaként megszerzett szerény művészettörténeti műveltségem egyrészt a neveltetésemnek tulajdonítható, másrészt, hogy amikor lehetett volna, származásom miatt nem volt lehetőségem iskoláztatni magamat. Amit fiatalon nem tudtam megtenni, azt most pótolom. Egyébként azt tartom, nem csak iskolapadból, könyvekből is elsajátítható a műveltség. A művészbarátokra azt követően „tettem szert”, hogy a kilencvenes évek elején bérbe vettem a Kapoli Antal és a fia munkáit őrző múzeumot. Az utolsó órában. Széthordták volna a pásztorművészet felbecsülhetetlen értékű darabjait. Sajnos kevesebb maradt annál, mint amit a két művész megérdemelne.
– A korábban csak Kapoli-házként emlegetett múzeum azóta két funkcióval bővült: a nagyapa, az expresszionista Ligeti Miklós szobormásolataival és egy kétszáz négyzetméteres padlásgalériával. Tudták önről, hogy Ligeti unoka?
– Soha nem kérkedtem vele, de sokan tudták. Mielőtt azt firtatná, hogy emiatt kaptam-e meg a Kapoli-múzeumot, közölni kívánom, nem. Nevem viszont kétségtelenül utal az Anonymus- és több jelentős Ligeti-szobor alkotójának a nevére. Az udvaron és a múzeum második helyiségében látható szobrok, másolatok, makettek a nagyapai örökség.
– Nem gondolt arra, hogy az ön által kialakított padlástér állandó kiállítási hely legyen?
– Kezdetben gondoltam rá, aztán rájöttem: a tavasztól őszig Lellén és a környékén tartózkodóknak, a néhány napra vagy hétre ide látogatóknak sokféle igénye van. Ezért a szezonban három-négy, különböző műfajú, kiállítást rendezek. Vitathatatlan művészi értékű, ugyanakkor népszerű alkotások bemutatására törekszem hazai fiatal, már befutott és külföldi képzőművészek meghívásával. A nyáron Szyksznian Wanda magyar népmese-illusztrációit mutattuk be, most a negyvenöt éve elhunyt németalföldi grafikus, Gerard Gaudaen tárlata látható, egészen szeptember végéig. A tizenhat éve megnyílt padlásgaléria kiállítója volt például Jankovics Marcell, Gyulai Líviusz, Somogyi Győző, Vén Zoltán, Gross Arnold, Lacza Márta, Dékány Ágoston, a szobrász Csiky László, a balatoni akvarellista, Farkas Béla, hogy csak néhányat említsünk. A Kossuth-díjas Melocco Miklós is kiállított már itt, ami annak köszönhető, hogy számára nem csengett idegenül a Ligeti név. Kilencéves korában ablakon keresztül leste nagyapám szobrászműtermi ténykedését. Valószínű, ez is közrejátszott abban, hogy szobrász lett.
– Évenként megjelentet egy-egy mutatós mappát. A grafikamásolatok hátlapján rendkívül szellemes, szórakoztató Ligeti-fabulák olvashatók. Mi adta ehhez az ötletet?
– Úgy tapasztaltam, hogy a kiállítások megnyitására felkért szakemberek terjengős előadásai néhány perc után unalmassá válnak. Ezért én négy-öt perces tárlatmegnyitókat tartok, s ezekből állnak össze a fabulasorozatok. A tárlatlátogatást követően nemritkán hangulatos beszélgetés kerekedik, amelyhez persze hozzátartozik néhány friss pogácsa és egy-két pohár balatoni bor is.
origo.hu
Orbán Viktor: Régi és kínzó adósságát teljesítette Magyarország
