Kedden este hét órakor a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában a 100 éve született táncművész-koreográfusra emlékeznek – a Tisztelet Molnár Istvánnak című jubileumi díszelőadáson egykori híres koreográfiáit láthatjuk Galambos Tibor szerkesztő-rendező felújításában.
A huszonegy éve elhunyt Molnár István a magyar néptáncművészet egyik legnagyobb alakja volt. Szertornász olimpikonként indult pályája, majd expresszionista táncosként a párizsi Művészeti Akadémia tagja lett. 1940-ben jelent meg a magyar táncéletben, ahol rövid időn belül a hazai modern, avantgárd orkesztikai törekvések egyik vezéralakjává vált. Bach-, Beethoven-, Saint-Saëns-, Liszt-, Bartók-, Kodály-zeneművekre, Dsida-, Erdélyi-, Remé
nyik-, Sinka-versekre adta elő unikumnak számító szuggesztív táncait. 1943-ban elsőként kezdett neki a magyar néptáncgyűjtésnek, és a néptáncoktatásban is megkerülhetetlenné vált. 1949-ben politikai okokból letiltották, két évvel később a Szakszervezetek Központi Művészegyüttesének vezetője lett három évre. Ekkor ugyanis szintén politikai okokból feloszlatták az együttest. Dolgozott a Honvéd Együttesnél, majd 1956-ban megalapította a Budapest Táncegyüttest, amelyet nemrég éppen a Honvédhoz csatoltak. Koreográfiáival számos világversenyen ért el különböző díjakat és elismeréseket, itthon azonban ebben egyáltalán nem volt része, így megkeseredetten vonult vissza 1972-ben, a Kossuth-díjat is csak posztumusz kaphatta meg.
origo.hu
Miért ennyire agresszív és nárcisztikus Magyar Péter?
