A bíróság döntése után is folytatja az éhségsztrájkot?
– Valószínűleg még kitartok, hiszen úgy tűnik, a HospInvest nem hajlandó tudomásul venni a bírósági döntést.
– Társai közül ön éhségsztrájkol a leghosszabb ideje, immár nyolc napja. Hogy van?
– Ilyenkor az embernek már vannak panaszai. Egyre gyakrabban előjön az éhség, nem bírom úgy a terhelést, időnként fejfájások gyötörnek, és gyakran szapora a szívverésem.
– Valóban semmit nem evett nyolc napja?
– Csak vizet ittam, és naponta egy tabletta vitamint vettem be.
– Meddig lehet ezt bírni súlyosabb következmények nélkül?
– Embere válogatja. Tíz napot tervezek, de talán két hétig is el lehetne élni.
– Van családja?
– Igen, van.
– Nem aggódnak önért, hogy túl nagy árat fizethet a céljai eléréséért?
– Egy hét után már le akartak beszélni, de mondtam, hogy még három napot ráteszek az egy hétre. Csütörtökön reggel akarok enni először.
– Közben dolgozik?
– Igen.
– A Hospinvest vezetői azzal támadták önöket, hogy a folyamatos éhezés miatt nincsenek munkaképes állapotban. Ön szerint nem veszélyezteti a betegeket, ha így látja el őket?
– Nem. Tudom magam kontrollálni, nem vettem észre, hogy a figyelmem tompult volna. Amíg így érzem, nyugodtan dolgozhatok. De azért a mai kórházi rendelésre egy kollégámat fogom beküldeni.
– A bíróság döntése ön szerint ellehetetleníti a HospInvestet abban, hogy átvegye a kórház üzemeltetését?
– Nem tudom, a jogászok most értelmezik a döntést. Ha úgy alakul, mi készek vagyunk akár további perek megindítására is az igazunk érvényre juttatásáért. Szerintem a cég a bíróság döntésétől függetlenül sem tudja megszerezni az intézményt, hiszen legálisan nem pótolható az a több száz szakember, aki nem hajlandó velük együtt dolgozni. De újra kell értékelni a lehetséges nyomásgyakorló eszközöket. Most tárgyaltunk egy esetleges mozaiksztrájk elindításáról, ami azt jelenti, hogy minden osztályról egymást váltva egy-egy dolgozó tartana munkabeszüntetést. Így lehet legkevésbé zavarni a betegellátást.
– Mi lesz önnel, ha mégis a HospInvest veszi át a kórház működtetését?
– Én egy magánosított műveseállomáson dolgozom főállásban, a kórház szakrendelésén csak heti néhány órában rendelek. Ha ettől a munkámtól megfosztanának, annak nem lenne számomra jelentős anyagi következménye.
– Egy magánbefektető által működtetett műveseállomáson dolgozik, miközben a kórház hasonló magánosítása ellen tiltakozik. Nem következetlen egy kicsit?
– Valóban magáncégnél dolgozom én is. A mi cégünk azonban számos műveseállomást épített, újított fel az országban, és a munka világszínvonalon folyik.
– Tehát nem a funkcionális privatizációval van gondja, hanem a befektető „személyével”?
– Csak olyan befektetőt szabadna beengedni az egészségügybe, aki valóban befektet, és pénzt áldoz a betegellátás fejlesztésére, s húsz év múlva várja csak a hasznot. De a HospInvest nem ilyen.
– Miből gondolja, hogy a HospInvest más, mint a többi hasonló vállalkozás?
– Bejártam a HospInvest által működtetett intézményeket, s a látottak nem győztek meg. Zsúfoltságot tapasztaltam, a háromágyas kórterembe öt férőhelyet tettek. Kevés a nővér, az orvos. A hatvani kórház máig tatarozatlan kívülről, bár a felújítását ígérték. Ráadásul az intézmény több szárnyát lezárták, vagy más célra használják. Elviselhetetlen mértékben csökkentették a férőhelyek és a dolgozók számát. Gyöngyösről tudjuk, hogy a belgyógyászatot kilenc szakorvossal vették át, mára alig maradtak néhányan.
– Ha a HospInvestnek valóban távoznia kell Egerből, akkor azt a saját sikerükként élik majd meg? Úgy, mint a kisember győzelmét a politikai és üzleti érdekek felett?
– Igen, hiszek a demokráciában és a civil társadalom erejében.
origo.hu
Magyar Péter támogatja, hogy azonos nemű szülők gyereket fogadjanak örökbe
