Harminc év és a jövő

A jubileumi és a búcsúkoncertek általában két csoportra oszthatók: tragikusra és borzalmasra. Mert vagy nem értjük korábbi önmagunkat, hogy ez tényleg tetszhetett, és utólag visszakövetelnénk az ifjúkorunkból rájuk pazarolt időt, vagy megfáradt emberek próbálják újra fiatalnak érezni magukat a közönség asszisztálásával, és miután fölhangzik a koncert végén a nagymamák szájából a „maradjatok együtt” követelése, szerencsére mindenki hazamegy, mert a legrosszabb az lenne, ha komolyan vennék a kérést.