Karácsonyi szembesítés

Démonizált politikai élet

A mai ember nehezen képes ehhez hasonlítható döntésekre jutni; a gazdaság, a politika, a környezetvédelem vagy a kultúra terén hiányoznak azok a felismerések és elhatározások, amelyek választ adhatnak korunk kihívásaira. E döntések helyett a kihívások ártalmatlanítása a jellemző, a szembesülés és a szembesítés elkerülése minden téren. Mint Metz szavai mutatják, ez a tendencia nem marad meg a vallás határain kívül; e határokon belül is jellemző a szembesülés elkerülésének a törekvése, legyen szó akár a régi világkép továbbélő maradványainak fenntartásától, akár a tan, a kegyesség, a kultikus szervezet halogatott megújításáról. Nem vagyok biztos abban, hogy manapság nem azok valósítják-e meg a legsúlyosabb mulasztást, akiknek lehetőségük lenne a legfontosabb, vallási kérdésekkel való szembesülésre. A halogatás a legbiztosabb receptje a világ jövőjére vonatkozó pesszimista forgatókönyvek megvalósításának; alapja intellektuális és morális visszamaradottság, ami az érett személyiség felismeréseinek és cselekvésének súlyos akadálya.
A mai magyar társadalom 1956 óta nem volt olyan tragikus helyzetben, mint manapság. Ennek oka ugyancsak a szembesülés elmaradása. Amit a társadalom és politikai vezetői korábban nem hajtottak végre, annak egyre súlyosabb következményeivel szembesülünk. Ahol élünk, nem „egy következmények nélküli ország”, hanem a tragikus következmények országa mindabban, ahol az ország vezetői tétovaságot tanúsítottak hat, tíz, tizenöt évvel ezelőtt. E jellemzők éppen a tények félrelökésében, a cselekvés halogatásában jelentkeztek. Az ország mai megdöbbentő helyzete, a tömeges mélyszegénység, a gazdaság megbénulása, a politikai élet tragikomédiába illő jelenetei, a kulturális szétesettség: a kellő szembesülés elkerüléséből ered. E téren az európai országok körében egyedülálló a teljesítményünk; s akik ezt tagadják, világosan azok közé sorolják magukat, akik felelősek a mai helyzet kialakulásáért. Nem a felelősség kirovása itt a célom, hanem inkább annak szorgalmazása, hogy azok, akik korábban egyesek „démonikusságáról” beszéltek, miközben saját, nehézsúlyú démonaikat segítették tragikus győzelemre, ismerjék fel tévedésüket, szembesüljenek a tényekkel, és változtassanak felfogásukon.
Ünnepelhetünk-e nyugodtan ma, a régi karácsonyokra emlékezve, amikor az ország a politikai erőszak, jogtiprás és mindennemű represszió színtere lett? Kereshetjük-e a karácsonyi hangulat megszokott békéjét, amikor bűnözői körök állami intézmények álcájában, a rendezett társadalmi viszonyok, a béke és biztonság megbontására törekednek? Nem kell-e inkább arra használnunk az ünnepet, hogy átgondoljuk saját felelősségünket a kialakult helyzetben? Nem azzal kell-e az ünneplést kezdenünk, hogy felmérjük valós problémáinkat és azok gyökerét s ennek tudatában az elkerülhetetlen tennivalót? Éppen azért, mert ez az ország nem következmények nélküli; éppen azért, mert az elmúlt évtizedek következményei, ha késleltetve is, mára széles körben érvényesülnek. Ami egykoron jelentéktelen kompromisszumnak, kisebb hazugságnak, ártalmatlan csalásnak, gyerekes árulásnak tűnt, mára meghozta vészes eredményeit.
A karácsony ünnepe eredetileg egy határozott és felelős szembesülés eredményeképpen jött létre – érthetjük ezt mind teológiailag, mind történetileg. Ha a kereszténység a későbbiek során egyre nagyobb késést mutatott hasonló szembesülések terén, az mára elkerülhetetlenné tette a legteljesebb átgondolást, amit e történeten belül valaha is végrehajtottak. E nélkül elveszhet mindaz, amiért a kereszténység két évezreden át küzdött. A karácsony újragondolásának nem egyszerűen az új világhelyzetre kell reflektálnia, amely Auschwitz után alakult ki; nem csak arra, hogy miképpen gondolhatunk Istenre ebben a korban; s nem is az ünnep absztrakt tartalmainak szokványos kiemelésére. Amit a karácsony ünnepének újragondolása ma megkíván, az a szembesülés elkerülhetetlensége a kor követelményeivel, a gazdaság és a kultúra átfogó válságával; de mindenekelőtt a késlekedés megengedhetetlensége.

A Szembesítő és a Szembesülő

A kisded, aki egy városszéli istállóban számkivetettként és idegenként született, arra kapott elhívást, hogy a szembesülést elkerülők tömegében mint Szembesítő és Szembesülő jelenjék meg; hogy ezáltal hívjon szembesítésre és szembesülésre mindazzal, amire válaszolnunk késleltethetetlen. Egyelőre annak örvendezünk, hogy mindez lehetővé vált; annak, hogy van olyan, aki nem hallgat el, hanem szembefordul és megvallja az igazságot. Ezt a megvallást nevezzük eredetileg vallásnak. A vallás a valóság megvallása; a vallás története e megvallás valóságának, vagyis következményeinek a vállalása. Azt, hogy mi e történet folytatása, mindannyian tudjuk.

A szerző író, filozófus