Meghalt Baross Gábor Liszt Ferenc-díjas, érdemes és kiváló művész karnagy, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének elnöke. Az ELTE Bartók Béla Énekkar és Egyetemi Koncertzenekar vezető karnagya hetvenkilenc éves korában, pénteken távozott el közülünk.
Baross Gábor két éve Kodály Zoltán-emlékdíjat kapott. Aligha találnánk nála érdemesebbet erre. Ő ugyanis Kodályhoz hasonlóan zenei tanulmányai mellett az ELTE-n is tanult, igaz, nem bölcsészetet, mint a híres zenepedagógus-zeneszerző, hanem jogot. Innen a kötődése az egyetemhez, amelyhez haláláig hűséges volt: 1948-ban alapította meg a Bartók Béla Énekkart, 1957-ben az Egyetemi Koncertzenekart, s mindkettőt haláláig ő vezette, vele hallhattuk tavaly a két együttes jubileumi koncertsorozatait is.
Baross Gábor életművében – Kodály nyomdokain haladva – a népzenének is fontos szerep jutott: számos népdalfeldolgozást készített a Magyar Rádió és Televízió számára, de 1953-tól 1964-ig a Magyar Állami Népi Együttesnél dolgozott, eleinte korrepetitorként, majd karmesterként, később pedig a zenekar művészeti vezetőjeként. A kortárs zenének is jeles tolmácsolója volt, megszámolni is nehéz, hány XX. századi alkotás ősbemutatóját vezényelte, de emellett folyamatosan repertoáron tartotta Kodály és Bartók műveit is.
Együttesei tavalyi jubileuma kapcsán fontosnak nevezte az „értő közönség” nevelését, és azt hangsúlyozta: a művészet áramába be kell vonni a közönséget, s akkor a hangversenytermek nem csak „sztárügyekre” telnek meg. „Időnként oda megy a pénz, ahova nem kellene, s oda nem, ahova kellene, valahol a támogatás és a produktum színvonalának szorosan kellene összefüggnie, s az eredményt felmutató társaságoknak folyamatosan kellene pénzt biztosítani” – nyilatkozta akkor.
Baross Gábor utolsó elismerését éppen a napokban kapta: január 22-én, a magyar kultúra napján Csokonai Vitéz Mihály alkotói és közösségi díjban részesült.
origo.hu
Ez történt az ország karácsonyfájának utcájában - galéria
