Balra, Bajnai! Hadüzenet a tőkének

Nem az SZDSZ támogatásával kezelne válságot Szanyi Tibor, hanem nagykoalícióban a Fidesszel. A szocialista képviselő aláírta a megszorításokat pontokba szedő, Bajnai-féle hűségnyilatkozatot, de záradékot csatolt hozzá. A lista egyebek mellett tartalmazza az offshore cégek kitiltását a közbeszerzésekből, a magánnyugdíjpénztárak államosítását, egy állami nagybank létrehozását, 15 százalékos kedvezményes áfa bevezetését, az alapvető élelmiszerekre és távhőre vonatkozóan is. Alapos fogyókúrára fogná az államot, kezdve a bürokraták kedvezményeinek megvonásával. A leendő kormányfő szerinte fogadókész a felsoroltakból készülő MSZP-frakció-javaslatcsomagra.

Szanyi Tibor: Magyarország a válságból euróval a „kezében” fog kijönni

– Bajnai Gordonra és Lendvai Ildikóra szavazott a kongresszuson?
– Igen. Tavaly októberben ugyanis majdnem ugyanezeket az intézkedéseket javasoltam, amelyek most Bajnai nyilatkozatában szerepeltek.
– Agrárállamtitkárként korábban belelátott a Hajdú-Bét-ügybe. Ennek ellenére válságkezelésre alkalmasnak tartja Bajnait? És meglesz a frakció támogatása is?
– Ez egy soktényezős történet. Annak alapján, amit ebből én ismerek, semmi olyan nem adódik, amely kérdőjelessé tenné a kormányfői alkalmasságot vagy a frakció támogatását.
– A megszorítások ismét csak a legkiszolgáltatottabb réteget, a bérből és fizetésből élőket, a nyugdíjasokat érintenék. Nem kellene végre a vagyonosoknak is hozzájárulniuk a közterhek enyhítéséhez?
– Kellene, de a takarékossági csomagban ez még nem szerepel.
– Miért?
– A leendő kormányfő első lépésben takarékossági minimumot hirdetett. Hitelezőinknek biztonsággal ennek teljesítését tudja ígérni. Az elmúlt húsz évben ugyanis hitelek bázisán teljesítettük ki szociális ellátórendszerünket, amiből muszáj visszalépnünk – 13. havi nyugdíj, gyes, gyed. Erre többféle jelzést is kaptunk. S amíg mások fizetik a számlát, addig joguk van ebbe beleszólni. Pláne, ha a hitelezők még maguknak sem engedik meg azt a szociális színvonalat, amit mi az ő pénzükből finanszírozunk. A kiadások lefaragása mellett azonban nyilván szükség lesz a bevételek növelésére is.
– Erről szólna a Bajnai-program „balra tolása”, amit a hűségnyilatkozathoz fűzött záradékban igényként fogalmazott meg?
– Erről is. Elsőként leszögeztem, hogy az adórendszer módosításakor be kell vezetni a köztes, mondjuk 15 százalékos áfakulcsot a vendéglátásban, az építőiparban, a turizmusban, tehát a magas munkaigényű ágazatokban. Továbbá a megújuló energiánál és a távfűtés esetében. Ebbe a kulcsba kell sorolni az alapvető élelmiszereket is. Kiemelt fontosságú a takarékosság. A svéd modellt venném alapul, amelynek lényeges eleme a megtakarítás sorrendje. A fogyókúrát az állammal kezdik, s az ember mindig a sor végén van.
– Mi viszont egyelőre új Audikat, többmilliós állami cégvezetői fizetéseket látunk. Eddig még szimbolikus takarékossági intézkedések sem történtek.
– Ezekkel a szimbolikus jelentőségű takarékossági lépésekkel többé-kevésbé egyetértek. De más, kisebb törvénymódosítással pofonegyszerűen „balra lehetne tolni” a programot. Ilyen például az offshore cégek kitiltása a közbeszerzésekből. Az utóbbi negyven-ötven év, amíg a világgazdaságban tartott a neoliberális kurzus, elfogadott volt az offshore cégek nagyarányú jelenléte a gazdaságban. A válság közepette a világ jelentősen megváltozott: Amerikától Európáig hadat üzentek az offshore világnak. Legutóbb a G20-ak tanácskozásán, ahol ezeket az üzleteket a válság rákfenéjének tekintették. Fenntartásuk heteken-hónapokon belül kellemetlen és szégyen lesz.
– Nálunk ez milyen hatással járhat?
– Hazánkban nincs olyan közismert üzletember, aki ne offshore cégeken keresztül mozgatná pénzeit. Vagyis adóparadicsomoknak nevezett helyeken jegyzik be vállalkozásaikat. A Magyarországon képződött hasznot egy kinti költségszámlával kiutalják, és ott tíz százalék alatt adózhatnak. A képződött nyereséget külföldi tőkeként behozzák, és újból beruháznak.
– Köztük Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc, avagy Simor András jegybankelnök…
– Ne személyeskedjünk! Szerintem az összes tehetős magyar vállalkozó érintett ebben a körben, politikai oldalt nem számítva. Hozzáteszem, aki független jegybankelnök akar lenni, annak semmilyen pénzügyi cége ne legyen.
– Önnek van offshore cége?
– Nincs. De visszatérve a hatásra: a közbeszerzések túlnyomó részében ott vannak az offshore cégek, az állami ingatlanok értékesítésénél pedig szinte kizárólagos vásárlók. Becslésem szerint ez a gazdaság egyharmadát érinti.
– A tiltás után hány százalékuk maradna itthon, és adózna „rendesen”?
– Szerintem mindegyik. Hová is mennének, ha az egész világ hadat üzen nekik, ami szerintem egy éven belül megtörténik.
– Milyen, a programot „balra toló” intézkedéseket javasol még?
– Például az elvonásra tervezett 13. havi fizetés bizonyos hányadát a közszférában bevezetendő teljesítményösztönző rendszerre kellene költeni. Szimbolikus intézkedés lenne a képviselői költségtérítés megadóztatása. Nem kell hozzá népszavazás, alkotmány- vagy kétharmados törvénymódosítás. A megoldás egyszerű: az adótörvényből ki kell húzni azt a mondatot, hogy a költségtérítés adómentes. Az a lényeg, hogy ne legyen kiváltság.
– Nem cinikus hozzáállás megvárni, amíg egy állampolgár fáradsággal összegyűjti az adómentesség eltörléséről szóló népszavazáshoz szükséges aláírásokat, majd egy tollvonással eltörölni azt?
– Nem tudom, mások hogy állnak hozzá. Én megoldást javasoltam. Jobb későn, mint soha. De folytatnám a sort: mi a csudának annyi jól fizetett bürokrata, mindenféle pluszjuttatással – 13. havi fizetés, hivatali autó és telefon, ruhapénz, jutalom, MÁV-, üdülési kedvezmény stb.? Ezeket visszavenném. Nemrég Chilében jártam, a Haladó kormányzás című világkonferencián. Megdöbbentő volt látni, ahogy a chilei elnök asszony két fő kíséretében egy fehér mikrobuszból szállt ki. Csak picit erősebb „körítéssel” jött az amerikai alelnök: páncélozott autóval egy másik kíséretében. Itthon a minisztereken kívül legfeljebb az államtitkároknak biztosítanék szolgálati autót. Ennél jóval nagyobb megtakarítást jelentene azonban az átgondolatlan, összehangolatlan önkormányzati beruházások ésszerűsítése.
– Mit ért ésszerűsítésen? A közbeszerzési törvény módosítását, ami a korrupció melegágya?
– Igen. A jelenlegi közbeszerzési cirkusz igazi közpénztemető. A dán közbeszerzési törvény nem több három oldalnál, a miénk kétszáz. Minél bonyolultabb a szabályozás, annál nagyobb a korrupció.
– Fejétől bűzlik a hal. Ezt eddig is mindenki tudta, mégsem nyúltak hozzá a törvényhez. Most miért tennék?
– Reményeim szerint a válság segít abban, hogy a politika hátrébb húzódjon a kormányból. Javaslatom szerint a közbeszerzés kiíróinak és elbírálóinak a saját vagyonukkal kellene felelni a közbeszerzésekért. Az önkormányzati testületek így meggondolnák, hogy maguk barkácsolnak-e kiírást, vagy profi cégekre bízzák azt. Mindjárt ésszerűbb kiírások jelennének meg, nem támasztva az árat megduplázó, buta és értelmetlen feltételeket. A megrendelőnek esetleg „visszaosztott” részesedés sem indokolja ezeket az iszonyatos árakat. Továbbmegyek: hatalmas lépés lenne a harmincnapos fizetési határidő bevezetése, ami mindenkire vonatkozna: államra, APEH-re, cégekre. A válság előtt az ellenérdekelt lobbik könnyedén visszaverték a kezdeményezést azzal, hogy így akadályoznánk a piac szabad működését. Agrár-, majd gazdasági államtitkárként is hiába harcoltam érte. Szankcióként pedig bevezethetnénk a jegybanki alapkamat kétszeresét, az azonnali inkasszót. Nagy sebességgel államosítanám a magánnyugdíjpénztárakat is, ami egyrészt óriási forráskivonás az állami nyugdíjrendszerből, befektetéseik elértéktelenedése pedig jelentős veszteség az ügyfeleknek.
– Tárgyalt már erről az MSZP-frakció?
– Igen, és remélem, mindegyik javaslatom abban a – kormánynak heteken belül átadandó – csomagban lesz, amelybe folyamatosan gyűjtjük a frakciójavaslatokat. S látom a fogadókészséget is. Az intézkedéseket tavasszal meg kell hoznunk.
– Azért, mert őszi előre hozott választásokra készülnek?
– Szó sincs erről. Megjegyzem, jobban járna az ország, ha a – száznapos programot megszavazó – Fidesz nagykoalícióra lépne az MSZP-vel, s közösen fogadnánk el a válságból kivezető intézkedéseket.
– Ez kevéssé reális felvetés. Nem arról van szó, hogy szakértői kormány címén húzzák az időt az uniós fejlesztési pénzek elosztása érdekében?
– Ugyan! Az uniós fejlesztési források nagy részét egyébként sikerült gazdaságélénkítő programokba átcsoportosítani. A gond az, hogy az állam hiába szeretné gyorsítani a folyamatot, „tolná be” a bankokba a forrást, az egyszerűen nem megy át rajtuk. A bankok még mindig saját belső viszonyaik kitisztításával vannak elfoglalva. Következésképpen támogatásként, hitelként sem jelennek meg a piacon. Ezért szorgalmazni fogom egy állami nagybank létrehozását s a szövetkezések kiemelt támogatását. A fenntartható fejlődés munkacsoportban Kaláka néven fut az utóbbi terv kidolgozása.
– Apropó, hitel. Szakemberek újabb IMF-hitel-felvétel szükségességéről beszélnek. Egyetért ezzel?
– Korábban is úgy láttam, hogy hazánknak valódi segítségként durván negyvenmilliárd euróra lett volna szüksége. Ennek nagyjából a felét kaptuk meg, ami ahhoz bőven elég, hogy legalább egy évig semmilyen csőd veszélye ne fenyegessen. Csakhogy a jövő március utáni finanszírozásra is gondolnunk kell. Az újabb hitelek nem növelnék eladósodottságunkat, csak jóval kedvezőbb hitelekkel válthatnánk ki a lejárókat. Az IMF hitelkeretét épp azért emelték meg, hogy a régi, kedvezőtlen hiteleket így lehessen „kitakarítani”.
– Miért kellett a felvételkor azt hazudni, hogy nem nyúlunk hozzá, ez csak vésztartalék? Azóta már több mint a felét lehívtuk…
– Nem hazudtunk. Akkor hívtuk le, amikor vészhelyzetbe került az ország. Amit nem szabad: állami beruházásokhoz, szociális kiadásokhoz igénybe venni stb., de a meglévő hitelek kiváltásához kifejezetten okos lépés, mert így nem többletteher.
– Megoldás lenne az euró gyors bevezetése, ahogy azt állítólag már az IMF is javasolja, s van ennek realitása?
– Bő egy éve szóban és írásban kitartóan emellett voltam és vagyok. Örülök, hogy láthatóan bővül e gondolat támogatói tábora. Meggyőződésem, hogy Magyarország a válságból euróval a „kezében” fog kijönni. Akár már jövőre.