Aki tud jobbat a vagyoneladásnál és a hitelfelvételnél, álljon elő vele. Ezt maga Demszky Gábor mondta nemrég lapunknak. Amikor aztán a Fidesz előállt a működési költségvetés javaslatával, a főpolgármester még csak nem is válaszolt, a kisebbségbe került balliberális koalíció politikusai pedig komolytalannak minősítették a kezdeményezést. Tehát van jobb?
– Nagy bajban van a koalíció, nem tudják, mit tegyenek. Érzik a helyzet súlyát. Nyilvánvaló, hogy Demszky Gábor kizárólag a közvéleménynek szánt kommunikációs paneleket gyakorolja, egyeztetési szándéka nem az ellenzéknek és nem a város érdekeinek szól. Mint azt a főpolgármester által az utolsó utáni percben kezdeményezett egyeztetésen is kifejtettem: alapvetően más szerkezetű költségvetésre van szükség. Sajnos, ma már az sem világos, hogy meddig van értelme az ilyen megbeszéléseknek, és ha őszinte lenne a szándékuk, akkor nem minden nap azon görcsölnének, hogy az előzetes letartóztatásban lévő Hunvald Györgyöt – ki tudja, miféle módszerekkel – lemondassák a fővárosi képviselőségéről. Azt, hogy ez a törekvésük milyen erkölcsi alapokon áll, mi sem támasztja jobban alá, hogy Erzsébetváros polgármesterét a fővárosi mandátumáról akarják lemondatni, pedig a politikust kerületi ingatlanügyek miatt gyanúsítják. Mindezzel együtt nem térünk ki az egyeztetések elől, mert nekünk nemcsak az a fontos, hogy bármi áron meglegyen az idei költségvetés, hanem az is, hogy mi lesz Budapesttel 2010 után.
– Ez a budapestieket is érdekli…
– Ezért mondom, elsők között azt kell eldönteni: mi legyen a BKV-val. A fővárosi közlekedési cég csaknem 90 milliárd forintos adósságállománnyal, és legalább 20-22 milliárdos éves veszteséggel küszködik. Ha ezt hozzáadjuk a tulajdonos önkormányzat meglévő 160 milliárdos tartozásához, és idevesszük a következő két évre tervezett hitelfelvételi terveket, a város adósságállománya megközelíti a félezermilliárdos költségvetési főösszeg 60 százalékát, ami kritikus határ. Hiába mondja állandóan Demszky Gábor, hogy a főváros egyedül nem képes fenntartani a BKV-t, azt az önkormányzati törvény közfeladatként írja elő nekünk. Hiába kozmetikázza a statisztikákat és a prognózisokat is, az általa készíttetett, ám a Fővárosi Közgyűlésben megbukott előterjesztés adatai szerint a következő két évben például a négyes metróra saját forrásból 7-8 milliárdos kifizetéseket irányoznak elő, míg 2013-ra ennek az összegnek a tízszeresét. Az is világosan látszik, a BKV-nak beígért ezer autóbuszt is a következő ciklus vezetésével óhajtják kifizettetni. Bárki is legyen a főpolgármester a jövőben, és bármilyen színű legyen a közgyűlési többség, a hitelek törlesztése mellett a számlákat is ki kell fizetni. Nem támaszkodhatunk az adósminősítő világcégek elismerésére sem, ugyanis ezek nem az önkormányzat gazdasági jövője szempontjából vizsgálják a helyzetet, hanem a bankok szempontjából. Azt nézik, hogy a bankok a kölcsönadott pénzüket és azok kamatait visszakaphatják-e.
– Ördögi kör. Mégis, ön szerint mi a megoldás?
– Tetszik vagy nem tetszik, vissza kell fogni a beruházásokat. Demszky Gábor „utánam az özönvíz” típusú politikájához az ellenzék nem adhatja a szavazatát, és nem választási okokból, hanem mert Budapestnek működnie kell. Márpedig az üres szólamok, az ígéretek, a fedezetlen kötelezettségvállalások ezt veszélyeztetik. Ha bármilyen módon visszaállítják elvesztett többségüket, akkor szavazzák meg ezt a végrehajthatatlan költségvetést az ellenzék nélkül. Lelkük rajta, de tudniuk kell, mit kockáztatnak.
– A város vezetői is azt állítják, hogy a jövőt nézik, mert 2013 után „elfogynak” az uniós támogatások, és addig kell fejleszteni gőzerővel. Ugyanakkor az elmúlt évek ígéreteiből szinte semmi nem valósult meg: egyelőre a felújított Szabadság hidat sem adták át, a városvezetés a Főgáz tervezett privatizációjáról, illetve az újabb több tíz milliárd forintos hitel felhasználásáról is ellentmondásosan nyilatkozik, és akkor még nem is beszéltünk az egyre bizonytalanabb finanszírozású metróépítésről, amellyel szintén gondok vannak…
– A közszolgáltató cégek féktelen privatizációját alapvetően ellenezzük, és ne hivatkozzanak arra: „majd az állam segít”, mert ennek sincs semmiféle realitása, különösen az országban tervezett 600 milliárd forintos megszorítások fényében. A főpolgármester segítségről, hátszélről beszélt már Medgyessy Péter idejében, majd Gyurcsány Ferenc idejében is, aztán gyakorlatilag semmi nem történt. Az uniós támogatásokról egyes egyedül Demszky nyilatkozta azt, hogy már látta, de nézzük a konkrétumokat: a jóval több mint 500 milliárd forintos metró támogatásáról továbbra sincs döntés Brüsszelben. Ez a legújabb vita a metró alagútépítő kivitelezőjével a 35 milliárdos többletkövetelésről kétségbeejtő. Természetesen támogatjuk a közlekedési rendszer megvalósítását, de miféle „húzd meg-ereszd meg” zajlik itt? A parlamentben a mai napig nem módosították a metrótörvényt. Ebben egy szó sincs EU-finanszírozásról, amelynek alapjául szolgáló gazdaságossági számítások nem igazolták azt, hogy ez a beruházás megtérül-e valaha is. Tegyük fel, ha meg is kapja a város ezt a támogatást az unió kohéziós alapjából, akkor például városi közlekedési fejlesztésre meghatározott keretekből Budapest 2013-ig már egyetlen fillér támogatást nem kaphat semmilyen más beruházásra, csak a metróra.
– Utóbbi állítását a jelenlegi vezetők rendre kétségbe vonják. Nem látja hiábavalónak az egyeztetéseket, ha tényleg ekkora a szakadék a városvezetés és az ellenzék álláspontjai között?
– Nincs olyan ígéretük, amellyel elvi alapon ne lehetne egyetérteni, tulajdonképp még ki is egészíthetnénk a kívánságlistát. Azonban az úgynevezett Podmaniczky-programról már nem is beszélnek, hiszen az abban felsorolt beruházások zöménél még a tervezésig sem jutottak el. Hol vannak az autópályák bevezető szakasza melletti zajvédőfalak, hol van az aquincumi híd, a Római-parti gát? A fejlesztések ilyetén erőltetése olyan, mint rajz a rohanó vizeken, nincsenek reális pénzügyi alapjai, az önkormányzat még az önrészeket sem tudja biztosítani. Az EU pedig előre nem is fizet semmire, csak utólag, az átadott beruházáshoz járul hozzá. Mit adtak át eddig? Minden politikai lépést megtehetnek, amire lehetőségük van, csak egyet nem: a tényeket, az adatokat és a számokat nem cáfolhatják, mert azok kikényszerítik a maguk igazságát. Bár a főpolgármester az elmúlt 20 év alatt soha semmiért nem vállalt felelősséget, egyszer szembe kell néznie a tényekkel és az itt élő emberekkel.
– Az ellenzéknek is megvan a maga felelőssége. Bár tehették volna, mégsem kezdeményezték, hogy a Fővárosi Közgyűlés oszlassa fel magát, miközben mindenki láthatja, hogy milyen állapotok uralkodnak a városházán.
– Ugyan a koalíció elvesztette a többségét, de mi sem lettünk többen. Ez patthelyzet: ha az MDF-et is az ellenzékhez sorolom, akkor is csak 33 szavazata van mindkét oldalnak. Márpedig az önfeloszlatáshoz is ugyanannyi voks kell, mint a költségvetés elfogadásához, pontosan 34. Azt viszont egyszerű állampolgárként is nehéz megértenem, hogy a magukat szóban oly látványosan demokratának minősítő szocialisták és szabad demokraták miért rettegnek így az előre hozott választásoktól. Minden törekvésük arra irányul országosan és a fővárosban is, hogy megakadályozzák a helyzet megoldását, ami nem más, mint a nép akarata. Ettől idegenkednek, vagyis éppen attól a néptől zárkóznak el, amelytől három éve nem arra kapták a felhatalmazást, amit művelnek, a közgyűléseken éppúgy, mint a színfalak mögött. Ismét csak olyan semmitmondó jelszavakat próbálnak az emberek fejébe sulykolni, hogy „ez az ország érdeke”. Eközben fél éve országosan sem tudnak mit kezdeni a válsággal. Különösen átlátszó és szánalmas az SZDSZ „kinn is vagyok, benn is vagyok” jellegű koalíciós politikája.
– Magyarország legnagyobb önkormányzatának költségvetés nélküli működése egyenlő a folyamatos törvénysértéssel, hiszen a gazdálkodási rendeletet március 15-ig kellett volna elfogadni. Ha egy kis faluban gond van, máris csődgondnokot rendelnek ki. Meddig húzhatja Budapest?
– Az egyelőre április végéig hatályos átmeneti gazdálkodás esetleges meghoszszabbításával legfeljebb további egy-két hónapig. Végső soron, a közgyűlést akár törvényi úton is feloszlathatják. Ez ugyan rövid távon gondokat okozhat, de Budapest érdekeit szolgálná, mert megálljt parancsolna a jelenlegi hatalmi szemléletnek. Demszky Gábor például a BKV csődjét is megpróbálja a világgazdasági válságra fogni, holott a közlekedési cég már évek óta a csőd szélén táncol. Akkoriban még csak nem is álmodta senki, hogy válság lesz, a főpolgármester viszont saját magát teszi nevetségessé szélsőséges, meggondolatlan kifejezéseivel. Az is elképesztő, hogy a költségvetés teljes előkészítetlensége ellenére a városházán bizonyos körök azt híresztelik: a köztisztviselők majd az ellenzék miatt nem kapnak meg bizonyos juttatásokat. Ez közönséges zsarolás, továbbmegyek: tán uszítás is. Amúgy az ellenzék politikailag nem járna rosszul, ha ezt a végrehajthatatlan, pocsék költségvetést minimális többségével elfogadtatná a koalíció, mert legyen bármikor is a következő választás, a matematikai műveletek nem változnak, a számok nem hazudnak, a teljesítmény mérhető marad.
– Amióta ön a fővárosi ellenzék vezetője, tudott mérni bármit is?
– A főpolgármester nemrég azzal büszkélkedett, hogy Budapesten „három hidat építettünk”. Ez megint csak kommunikációs trükk, hiszen mind állami beruházásban épült, a Lágymányosi híd kivételével pedig még az is vitatható, hogy egyáltalán a fővároshoz tartoznak-e. Az önkormányzatnak egy huncut vasa sincs benne, Demszky éppen csak udvariassági látogatást tett a szalagátvágásoknál. Nézze meg, hogy „épül” a négyes metró! Száz sebből vérzik a beruházás, a valódi szakember, az utolsó pillanatban a Távol-Keletről hazakönyörgött Klados Gusztáv projektigazgató vért izzad, hogy ezt a mások által elfuserált munkát helyrehozza. A csepeli szennyvíztisztító építésével hetente háromszor hencegnek, de arról hallgatnak, hogy szabálytalan közbeszerzés miatt nemrég büntette meg a fővárost az unió 10 milliárd forintra. A két évvel ezelőtti útfelújítási pénzekből hasonló okok miatt 700 milliót kellett visszafizetnünk. Akárhova nyúlunk, szabálytalanságokkal találkozunk, mindez valóban minősíthetetlen.
– Budapest ismét a kátyúk városa lett, a városháza tövében hajléktalanok tanyáznak, mégsincs, aki kimondja: a király meztelen?
– Ezt ma már nagyon is jól látják a budapestiek, a friss közvélemény-kutatások szerint a többség mindenképpen. Emlékszem az 1991-es ígéretre, hogy „már csak néhány év, és megoldjuk a hajléktalan-problémát”. A kátyúkérdés pedig szorosan összefügg a már említett útfelújítási viszszásságokkal, a szabálytalan pénzfelhasználásokkal, a megkérdőjelezhető minőségű munkákkal. Ami látható: 1998 és 2002 között legalább felépült a Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája, a Sportaréna. Akkor is állami pénzből, de legalább valami épült. Az irányon, a szellemiségen kellene változtatni. Lassan tönkremennek a színházaink, a szakiskolák jelentős részét bezárták, a még be nem zárt kórházak napi finanszírozási gondokkal küszködnek. Budapest rossz hangulatú, szürke várossá vált, esti csillogását kizárólag történelmi hagyományainak és földrajzi fekvésének köszönheti. Lehet, hogy Demszky Gábor tényleg elhitte, sőt ma is azt hiszi, hogy világvárost épített, és „utolérhetetlen teljesítménye” miatt már nem lehet kiírni a nevét Budapest történelemkönyvéből?
– Legalábbis erre utal, hogy önt négyszemközt megfenyegette: van még akkora hatalma, és elintézi, ha már ő nem lesz, Tarlós István se lehessen főpolgármester…
– Azt mondta, megakadályozza, hogy én főpolgármester lehessek, mert a „kulturális sokszínűséget” és az általa megálmodott beruházásokat ő nem látja biztosítottnak, ha én lennék az utódja. Részemről nem igény, hogy Demszky úrnak tessek, és, hogy az utóbbi időben nem mondja ki a nevemet sem, ennek a pszichikai rugóit már Rejtő Jenő megfestette egyik könyvében. Igaz, ott egy nő volt a tét, itt politika. Amikor Sir Oliver Yolland nőjét elvette lord Livingstone, attól kezdve Yolland nem mondta ki Livingstone nevét… Engem ezzel egyáltalán nem tud megsérteni, inkább sajnálom őt, mert amiről beszél, ahhoz ő olyan kevés, mint erdőtűzhöz a vízi pisztoly.
– Másféle fegyvereket láthattunk viszont nemzeti ünnepünkön, március 15-én. Demszky Gábor hadszíntérre emlékeztető díszletek, többszörös vasrácsok között mondta el beszédét. Amennyiben a Fidesz 2010-ben lehetőséget kap a város vezetésére, a Petőfi-szobor környékéről eltűnnek-e a népet az ünnepről kirekesztő rácsok és a rohamrendőrök?
– Vasrácsok nem, de nyugalom biztosan lesz a hétköznapokon és a szabadság ünnepein egyaránt. A jelenlegi helyzet már szánalmas országszerte. Egyetlen hét alatt mintegy húsz miniszterelnök-jelölti név? Ilyen még nem volt Európában!
– Három éve független, de a Fidesz és a KDNP, valamint civil szervezetek sora által támogatott jelöltként alig több mint egy százalékkal kapott kevesebb szavazatot Demszky Gábornál. Jövőre ön lesz a Fidesz főpolgármester-jelöltje?
– A Fidesz fővárosi frakcióvezetőjeként ma már nem nevezném magam függetlennek, annál inkább párton kívülinek. Van valószínűség és van bizonyosság. Legyünk túl a jelölés demokratikus folyamatán. Mi a Fővárosi Közgyűlésben mindenesetre azért dolgozunk, hogy Budapest sorsa új irányt vegyen. Cáfolom azokat az állításokat is, hogy ne lenne programunk. Demszkyék ebben is utánozzák a kormányt: ha huszonöt programunk lenne, akkor is azt hajtogatnák, hogy olyan az ellenzéknek nincs is. Naponta ismételgetik régi szólamaikat. Ezzel szemben már másfél éve kész a koncepciónk, és szakmai csapatunkkal ez évben véglegesítjük a konkrét választási programot. A városban a szellemiségen szükséges elsősorban változtatni. Budapest rendre és kiszámíthatóságra vágyik.
origo.hu
Orbán Viktor telefonon beszélt Donald Trumppal
