Szennyvízháború a Művészetek Völgyében

Az uniós támogatással elkészült hegyesdi csatornarendszer üzemeltetési és amortizációs költségei lehetetlen helyzetbe hozhatják öt bakonyi és Balaton-felvidéki falu lakosságát.

A szennyvíz felfogása, összegyűjtése és megfelelő helyre juttatása elemi kulturális, egészség és környezetóvó érdekünk, a csatornázás fontosságát a hiánya mutatja meg a legjobban. Különösen igaz ez az olyan, környezeti terhelésre érzékeny helyeken, mint például a Balaton környéke, a tóba érkező folyók és patakok vízgyűjtő területe. Az egyik legkényesebb ilyen térség a Bakony déli lábánál található: a nagyvázsonyi vízválasztó fölött fakadó Vázsonyi-séd – Pulától Szigligetig Eger-víz – völgye, a hozzá csatlakozó Dörögdi-medencével és a Hegyesdnél kiszélesedő lapállyal jó száz négyzetkilométernyi területet és csaknem háromezer lakost érint. A régen vízimalmokkal teletűzdelt patakvölgy két évtizede országosan ismert a Művészetek Völgye nevű többnapos fesztiválról, sok százezer érdeklődő kereste fel Kapolcsot és a szomszédos falvakat 1991 és 2007 között. Az érintett településeken 2008-ig nem volt csatorna – a művészeti napok emblémája lehetett volna a mobil műanyag budi is –, tavaly őszre azonban elkészült az öt település szennyvizét összegyűjtő és elvezető rendszer. Ennek örülnünk kell, nem is történhetett volna másképp, az érintett régió legnagyobb hányada a Balatoni Nemzeti Parkhoz tartozik, illetve a határán helyezkedik el.
Vigántpetend, Kapolcs, Taliándörögd, Monostorapáti és Hegyesd községek öszszesen 1307 ingatlanját kötötték rá a közös csatornarendszerre, amely a Hegyesd melletti gyűjtő-tisztító telepre továbbítja a hivatalosan 2740 személy által elhasznált vizet. A mű az Európai Unió támogatásával valósult meg: Brüsszel a teljes bekerülési költség 97 százalékát vissza nem térítendő hozzájárulás formájában fedezte (papíron). Ez igazán remek buli volt, mondhatni erre, hálásnak kéne lenni a számla bőkezű kifizetésért, csakhogy zárófogásként megjött az a közmondásos feketeleves. Éspedig az idei első víz-csatorna közös számlákkal, amikor az eddigi 173 forint + áfa/köbméter vízdíj helyett ez év január 1-jétől bruttó 255 forint vízdíjat és mellé 360 forint szennyvízdíjat állapítottak meg, ez utóbbihoz járul még egy úgynevezett amortizációs költség – 200 forint + áfa –, és máris kész a 889 forintos vízszámla köbméterenként. A szennyvíz mennyiségét szintén a vízóra állása alapján számlázzák, függetlenül attól, hogy például öntözéshez vagy állattartáshoz használják-e, és így be sem kerül a rendszerbe. Elképzelhető a megrökönyödés az eddig is szerény lehetőségű, munkanélküliséggel sújtott településeken az idei fizetnivalók láttán, az emberek okkal várják e durva meglepetés magyarázatát.
Íme, némi segítség. A régen remélt – konkrétan 2001 óta tervezett – szennycsatorna megépítése azért váratott magára ilyen sokáig, mert az unió kohéziós alapjának támogatására csak bizonyos minimálvolumenű összegű beruházással lehetett pályázni, aminek nagyságát az öt kis falu együtt sem érte el. A hegyesdi térség tervét egyesíteni kellett két másik Veszprém megyei közműfejlesztési programmal, így a – Zirc és Veszprém környékén történő – fejlesztésekkel együtt a főösszeg már elérte a 7,7 milliárdos nagyságrendet, a terv által érintett lakosok száma pedig a szükséges ötvenezer főt. Az EU-pályázattal valójában „csak” 5,5 milliárdot – a teljes projekt 74 százalékát – nyerte el a beruházás, a fennmaradó összeg 16 százaléka a magyar költségvetésből, a 10 százalékos önrész a szakminisztérium önkormányzati keretéből és Veszprém város hozzájárulásából, illetve a lakossági önerőből jött össze. Ez utóbbi a teljes összeg 3 százaléka (papíron). Innen kezdődik a feketelevesnek nevezett meglepetések sorozata! Az említett öt település szennyvízberuházásának költsége az 1307 úgynevezett „rákötés” között oszlik meg egyenlő arányban, függetlenül attól, hányan élnek, és mennyi időt töltenek évente a házukban. 2005-ben 180 ezer forintban szabták meg az egy egységre (rákötésre) eső hozzájárulást, amit előre fizetés vagy havi részlettörlesztés formájában – utóbbi esetben: 207 ezer forintot – kell befizetni 2010 tavaszáig. Ennyi „önerőről” volt szó egészen 2008 novemberéig, amikorra elkészült az Eger-víz-völgyi csatornahálózat, és az emberek azzal számoltak, hogy ezen felül – amint másutt az országban – majd az évente emelkedő vízdíjakkal párhuzamosan növekvő csatornadíjat kell fizetniük. Tévedtek.
Még szerencse, hogy hazánkban demokrácia van, az embereknek joguk van betekintést nyerni az őket érintő, közpénzekből történő – így az unió által támogatott – ügyletekbe. Így gondolta ezt egy érintett monostorapáti lakos, Vind József mérnök is, aki a homályos összefüggések és a fizetnivalói iránt érzékeny polgárként utánanézett a dolgoknak. Az ő segítségével próbáljuk feltárni a váratlan többletterhek okát és hátterét.
Az Eger-víz-völgyi szennyvízgyűjtő rendszer és a hegyesdi tisztító telep teljes beruházási költsége 2,165 milliárd forint. Ha ebből visszaszámoljuk az eredetileg közölt 3 százalékos egyéni hozzájárulást, alig 50 ezer forint jutna az 1300 családi és hét önkormányzati ingatlanra, tehát már a 180-207 ezer forintos önrész is sokkal több a kelleténél – hívja fel a figyelmet a fiatal mérnök. Akik mégis e magasabb összeget állapították meg, már tudhattak valamit, csak elfelejtették közölni az érintett lakossággal. És itt van az első fő probléma. Tudnivaló, hogy az unió kohéziós programjaiból megpályázott támogatás feltételei szerint ugyanarra nem lehet még egyszer pénzt kérni, tehát a közműrendszerek üzemben tartásáról, karbantartásáról és a szükséges javításokról, felújításokról valakinek gondoskodnia kell. A beruházáshoz kapcsolódó fenntartási dokumentáció – a projektszerződés része – tételesen megszabja a műszaki elévülés idejét is, ez a csatornarendszer legérzékenyebb elemei, az irányító-vezérlő műszerek esetében öt év, a szivattyúkra, tisztító- stb. berendezésekre, az egyéb kiszolgálóeszközökre vonatkozóan tíz év. A teljes csőhálózat élettartamát ugyan 58 évben állapították meg, de a két előző tétel gyors amortizációja azt jelenti, hogy az üzemeltetőnek igencsak hamar bele kell nyúlnia a zsebébe, hogy el tudja végezni a kötelezően előírt, sok száz milliós eszközcseréket és felújításokat – figyelmeztet Vind úr. Márpedig az üzemben tartó maga a lakosság, a megalakult önkormányzati közműtársulást fenntartó és finanszírozó közösségként.
– Az előre tervezhető költségek fedezetéül máris megállapítottak egy amortizációs hozzájárulási költséget, ez a 322 forint emeli a szennyvízdíjat ilyen magasra, a várható kiadásokra azonban ez sem lesz elég, a 2012-ben elvégzendő első felújításokig évente 200 forinttal kell megemelni azt a hozzájárulást. Ez azt jelenti, hogy három év múlva már 1610 forintot kell fizetnünk egy köbméter víz-csatorna használatért, ami egyszerűen képtelenség – magyarázza a fiatalember, aki családapaként pontosan tudja, mennyi víz fogy el a főzéshez, fürdéshez, mosáshoz, a többi közműszámláról – gázfűtésről, villanyról – nem szólva. Számolni kell az inflációs rátával is – jelzi, és felhívja a figyelmet arra, hogy a befolyó díjak mennyiségét túltervezték, máris megmutatkozik, hogy a lakosság spórol, nem fogyaszt annyi vizet, mint amennyivel a szolgáltató számolt. Összegyűjtik az esővizet az öntözéshez, vécéöblítéshez, traktor- és kocsimosáshoz, felértékelődtek a kerti kutak, ahonnan bőven lehet szivattyúzni a vízfogyasztás mérése nélkül. Egyébként – ezt már én teszem hozzá – egy köbméter kútvíz kb. 20-30 forint áramköltséggel szívható fel a kútból egy olcsó készülékkel, mindezt összevethetjük a jelenlegi, máris csaknem 900 forintos víz-csatorna díjjal.
– Nem csoda, hogy időnként alig folydogál a szennyvíz az új csőrendszerben, ami azt is előre jelzi, hogy a tervezett bevételeknél deficit mutatkozik majd – közli a mérnök, megkérdezve: Honnan fogják majd kipótolni a hiányzó felújítási tartalékot, talán további díjemelésből? Egy téli nyilvános képviselő-testületi ülésen a hegyesdi alpolgármester asszony kijelentette, ha tudták volna, hogy ilyen sokba kerül a csatornadíj, akkor nem szavazták volna meg a beruházáshoz való csatlakozást. Hegyesd már a Tapolcai-medence szegélyét képezi – vetem fel –, és legfőbb ideje volt, hogy megszűnjön a talaj szennyvízzel táplálása. – Ez természetesen igaz, csakhogy arról nem volt szó, hogy a hegyesdi körzeten lakó embereknek kell majd a veszprémi régió részét is fizetniük, mégpedig aránytalanul nagy hányadban – magyarázza a máris sok helyütt hallható elkeseredést Vind József. Kiszámította ugyanis, hogy a teljes projekt által érintett lakosság lélekszáma 77 ezer fő, és amíg Zirc térségében az amortizációs teherből 33 ezer forint jut egy főre, Veszprémben ugyanez csak 23 ezer forint, addig az Eger-völgyi községek lakóit 675 ezer forint költség terheli rákötésenként. – Hol van a törvény által deklarált egyenlő közteherviselés? – teszi fel a kérdést. Vind úr alig pár hetes feltárómunkásságának híre már eljutott a faluja határán túlra, a megyei napilap két ízben is foglalkozott a mérnök felvetéseivel. A legfontosabb észrevételeiről feljegyzést készített, és elküldte a Miniszterelnöki Hivatalnak. Május 15-i dátummal érkezett rá válasz: levelét továbbították a Nemzeti fejlesztési terv és EU-támogatások hivatala részére.
Az elmúlt két hétben faliújság-háború bontakozott ki a völgyben: Vind úr és hívei részletes tájékoztatást sürgetnek, az érintett falvak polgármesterei ingerülten reagálnak a felvetett kérdésekre. Az önkormányzati társulás elnöke, Mazák György – szintén egy „tacepaón” kifüggesztett – válaszában „csak” 1400 forintos díjjal kalkulál, ami senkire sem hat nyugtatólag. Az aggodalomra mindenkinek megvan az oka. Hoffner Tibor, egy másik – a szennyvíz-beruházási – társulás elnöke lapunk kérdéseire elmondta, a tiltakozó akció a legrosszabbkor jött, a rendszerre való rácsatlakozások így is jelentősen elmaradnak a számítottól, sok az idős háztulajdonos, akinek nincs is hozzá anyagi ereje, és legyint a várható szankciókra. Hoffner cáfolja azokat az állításokat, amelyek szerint a projekt nem lett volna akár műszakilag, akár pénzügyileg kellően megtervezve és előkészítve, az uniós és a magyar jogszabályok – köztük a Balaton-törvény – amúgy is szigorúan behatárolja a pályázati lehetőségeket. Abban egyetért, hogy a embereket mihamarabb és pontosan tájékoztatni kell a kialakult helyzetről.