Vicinálissá laposodott a Reggeli gyors

Az ellenzéki újságírás izgalmasabb, mint a kormánypárti, főként ha a kormánypárt olyan állapotban van, mint ez itt. Sok jót mondani róla nem lehet, a rosszat meg elmondja a jobboldali sajtó. Ettől azután a kormánypárt orgánumai, főként a közpolitikai műfajok, egyre szürkébbek lesznek, már csak a leglelkesebb és legelszántabb hívek nem tartják szánalmasnak az Orbán-fóbia életben tartását. Már csak nekik nem jut az eszükbe, hogy hetedik éve mindezt az övéik hozzák össze. Így lett, hogy a Klubrádió elveszítette maradék érdekességét is, elfogult kormánypártiságában inkább szánalmas, mint izgató. (Bár Orosz József naponta vissza-visszacsempész még valamit a régi színből.) A másik baj, hogy tönkretette az, amiből felvirágoztatni akarták: a közpénz. Az állami megrendelésekkel agyonnyomott műsorrend nyilván jól mutat a könyvelésben, de nem túl jól a hangszórók előtt. A Klubrádió hallgatósága ugyanis nem önkormányzati és uniós felvilágosításra vágyik – túl van már azon az életkoron, hogy ez izgatná –, hanem vérbő politikai izgalomra.
Elmúlt már a Reggeli gyors dicsősége is, legfeljebb autóban ülőknek érdemes hallgatniuk, akik negyedóránként tájékozódhatnak a forgalmi helyzetről. Csakhogy még ez sem igaz, mert korlátozott az információforrás, így megbízhatatlan a közlekedési híradás. Ami magazinként a hírek köré kerül, azt hárman tálalják fel reggelente: Pikó András, Mélykuti Ilona és Neuman Gábor. Mindannyian egykori közrádiósok. Mélykuti viszonylag új a csapatban, új színt is hozott. Ő az olvadós. Annyira tiszteli beszélgetőpartnereit, hogy rendkívüli empátiájával előre befejezi a mondataikat is (kis zavar, ha nem az a mondat vége), de amúgy Mélykuti a béke szigete, Orosz ellenpárja. Pikó régi motoros, régóta van a műsorban, azt egy kicsit már a képére is formálta, a legmegbízhatóbb megoldás. Neuman esetében első körben rendkívül rossz beszédállapota a legfeltűnőbb. Dobja, hányja ki a szavakat, olyan, mint aki mellékállásban ül ott, aktuális helyzeténél ugyanis többre érdemes (kis Havas). A második figyelemkörben érkezünk el csak gyakori felkészületlenségéhez. Pontosabban Neuman úgy gondolhatja, hogy minden feladat rutinból megoldható.
A minap Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke futtatta egy kört. Keszei azzal járta körbe a médiát, hogy panaszt tett a tanárok ellen, akik ha nem tudnak fegyelmezni, tantárgyi egyest adnak vagy röpdolgozatot íratnak. Tehát: alkalmatlan és jogtalan büntetést alkalmaznak. Az időközben a stúdióba érkezett vendég Keszei szavain kuncogásba tört ki. Falusi Mariann elképedve hallgatta a jogvédőt, mint mondta, már régóta nem iskolás, és gyereke sincs, így nem értesül az ott történtekről, de okosabb lenne talán, ha a szakmai kérdéseket a tanárokra bíznák, mert bizalom nélkül az egész iskolarendszer összedől. És bizony a fegyelmezés is szakmai kérdés. Falusi elszánt liberális, Keszei elszánt jogvédő, ők azok, akik a saját területükön már nem látják a fától az erdőt. Időnként pedig cserélhetnének. És akkor nem lenne az a benyomásunk, hogy mi vagyunk Alice-ék Csodaországban.
(Reggeli gyors, Klubrádió.)