A főnyomorgó mindössze három (!) négyzetméteres telephelyről, egy falusi budi nagyságú bódéból kénytelen intézni egyik cége ügyeit. Ha lenne szolidaritás a társadalomban, gyűjtést indítanának a félhajléktalan kormányzati földönfutók megsegítésére
Erősödik a gyanú: esze ágában sincs a milliárdosok pártjának, hogy a lakosság felé forduljon. Lerí róluk, hogy maximálisan elégedettek magukkal. Vannak ugyan néha olyan, szocialista embertípushoz illő mondataik, hogy úgymond „vannak még hibák”, de ezek csak a régi beidegződésből fakadnak, amikor az MSZMP-pártaktívákon kötelező volt önkritikát gyakorolni. Ma kizárólag az ellenfél ócsárlása kötelező. Úgy vélik, régi dicsőségük nem késik már sokáig az éji homályban. Sőt, most jó lenni szocialistának, hisz „újult erővel” dübörög a vakvágányon a szakértői kormány, gondjuk a kormányzással egy szál se. A rombolás körüli intéznivalók olyannyira ráterhelődnek a Bajnai-féle kényszerkabinetre, hogy már nincs is kormányzás. Lenin nagy álmát túlteljesítették, nem csak az állam halt el, a kormány is. Politikusaiknak elég, ha egy közepes képességű adóvégrehajtó, egy felszámolóbiztos és egy kilakoltató in-kalos verőlegény erényeit egyesítik magukban.
Nem maradnak el az MSZP–SZDSZ-es képviselőktől az önelégültségi ranglétrán a kabinet tagjai sem. Elég, ha rátekintünk Oszkó Péterre, amint láthatóan önmaga minden rezdülésével meg van elégedve. Nem mutat más képet maga a vezénylő tábornok, Bajnai György Gordon sem. Olyan joviális derűvel, mégis kamaszos szempillarebegéssel húzza ki a sámlit a kisnyugdíjasok alól, és csavarja ki a kisgyermekek és anyukáik kezéből a kenyérvéget is, hogy állítólag Hollywoodban felfigyeltek rá. A tervek szerint ő alakítaná a főszerepet egy új pszichothrillerben, a Bostoni megszorítóban.
Elvtársak, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az offshore cégeknél? – sóhajt fel elégedetten a vészkormányfő, s véle együtt a magyarországi szocialista tábor. A legnagyobb hiba mégiscsak az, hogy a határtalan önhittség nem párosul kiugróan acélos intellektuális kaliberrel. Ötvözik Karinthy szereplőinek tulajdonságait. Oszkóban és Bajnaiban – hogy a többi csúcsfejről ne is emlékezzünk meg – azonban a Tanár úr, kérem rossz tanulójának szellemi szintje társul Steinmann, a jó tanuló mérhetetlen nagyképűségével. Mert nem tudom, hányan olvastak bele merő mazochizmusból abba a minek nevezzem iratba, amit néha kormányprogramnak, néha cselekvési tervnek hívnak. Ha még nem látott a nyájas olvasó összegányolt, igénytelen, a régi MSZMP-iratok hivatali bikkfanyelvét tükröző dokumentumot, nosza, lapozzon bele. A Kádár-rendszer pártszlengje gőzölög a modernnek szánt sorok közül. Mindenünnen a szovjet ötéves tervekből kopírozott, terjengős mondatok sorjáznak. Nehogy eszébe jusson valakinek elmélyedni benne, mert magára égetné a politikai megbízhatatlanság Káin-bélyegét. De hát nem is az a lényeges, hogy a népek csípjék ezt a perverzióprogramot. Az utódpártiak inkább azt vallják: ha az IMF velünk, ki ellenünk? Hiszen ordít minden gesztusukból: nem az embereknek akarnak megfelelni, hanem a szponzoroknak. Akiktől további pénzeket kunyerálnak.
Parancsot teljesít a Bajnai-bagázs a „Hitelezők kérték” kormányzati műsor állandó prolongálásával. Ezért is nehezen értelmezhetők azok a vargabetűk, amelyekkel lenullázzák maradék bázisukat. Úgy viselkednek, mint az az adós, aki uzsorakamatra már a konyhabútort is elzálogosította. Eladnak mindent, amit odaígértek a földtől, víztől kezdve az iskolákon, közszolgáltató cégeken keresztül a rabszolgalétre kényszerítendő állampolgárokig. Mint a krimiben: nincs kecmec, adós, fizess! Akik őket szponzorálják, nemigen kukoricáznak. Egyáltalán nem érdekes, hogy egy-egy felháborító, bagóért történő kiárusítás után a szocialista szellem vasútja szakadékba zuhanhat. Amit elígértek az utódpártiak a támogatás fejében, azt kíméletlenül behajtják rajtuk, ők pedig az embereken. És hát fogy az idő, csupán bő háromnegyed év áll a rendelkezésükre, hogy minden nemzeti vagyontárgyat elkótyavetyéljenek.
Hogy állítólag nincsen leltár az állami vagyonról? Eléggé elképesztő, de tegyük a szívünkre a kezünket: nem lepődött meg rajta senki. No persze, ezt se higgyük el teljesen. Valahol akkurátus rendben megvan az a lista, aminek alapján számon tartják, mi mindennek kell még lába kelnie a hátralévő idejükben, hogy ne jelentsen az ország konkurenciát, és ne zavarjuk mások piacszerzését. Ide a rozsdás bökőt: arról is pontos lajstrom van a birtokukban, milyen állami cégeket kell még ócsítani, hogy teljesüljenek az elvárások. A bomlás, avagy a rombolás virágai – lehetne a címe a szomorújátéknak, amit bűnrossz kormányzati színészek mint görög sors-, illetve válságtragédiát akarnak előadni, amely ellen nincs orvosság, csak a kollektív önsorsrontás. Aztán, ha minden kismama, leszázalékolt ott toporog a munkaerőpiacon az álláshoz jutás legcsekélyebb reménye nélkül, akkor lesznek elégedettek. Az egész haramiaszövegnek ugyanis az az értelme, hogy lenyomják a munkaerő árát. Hogy mindenki örüljön, hogy luk van a fenekén – copyright Szollár Domokos lepetézett kormányszóvivő –, és hálát rebegjen, ha egyáltalán hajlandók a valamikori albán bérszínvonalon foglalkoztatni. És mi lesz velük, ha hagyjuk? Tovább fogják tengetni az életüket a szegény gazdagok. Oszkó Péternek vagyonadót sem kell majd fizetnie, miként Veres Jánosnak sem. Gyurcsány Ferencet ne is említsük, hisz ő csak egy negyven négyzetméteres pápai lakás felett diszponál. Igaz, egyesek összetévesztik Oszkó épülő palotáját és a salgótarjáni Boldvai-kastélyt egy Las Vegas-i luxushotellel, de ne bakafántoskodjunk. A luxusnyomorultaknak is kell hol élniük.
És hát ne feledkezzünk meg B. György Gordonról. A főnyomorgó mindössze három (!) négyzetméteres telephelyről, egy falusi budi nagyságú bódéból kénytelen intézni egyik cége ügyeit. Ha lenne szolidaritás a társadalomban, gyűjtést indítanának a félhajléktalan kormányzati földönfutók megsegítésére. Akikhez képest a templom egere valóságos Soros György. Pár offshore céget sikerült csak összekuporgatniuk a múltban, nincstelen aszkéta-életmódra kényszerülnek ezek az alaptalanul irigyelt emberek. Apropó, Soros. Valamikor Soros Györgyöt akarták egyesek magyar miniszterelnöknek. Vágyuk apró módosítással teljesült. Egy offshore-os lett a soros vészkormányfő. Bajnai György Gordon.
Az athéni demokrácia osztrakizmoszával, cserépszavazásával ér fel a június hetedikei választás. Minden polgár annak a nevét írhatta fel egy cserépdarabkára, aki szerinte zsarnokságra tör. Akinek a neve a legtöbbször szerepelt, pár évre száműzték. Nálunk a felsült és lelepleződött offshore-kormányzók tűnhetnének el a balfenéken. S akiket kiszavaz a nép a hatalomból, repülhetnek. Mondjuk azokra a festői ciprusi vagy máltai tájakra, ahol papíron eddig is buzgó gazdasági tevékenységet fejtettek ki.
