A dohányzás ártalmasságáról

Radikalizálódnak a tajvani antinikotinisták. Miután száműzték a huszonegyedik század leprásait, a dohányosokat a középületekből, hamarosan arra is kötelezhetik őket, hogy tartsanak maguknál hamutartót, sőt azonnal helyezzék ezeket szolgálatba, amint a szabadban, közterületen rágyújtanak. A háttérben az extraprofit-orientált tajvani, hongkongi és makaói hamutartólobbi összehangolt akciója állhat, akiket nyilván hidegen hagy, hogy a dohány szakrális növény, és valószínűleg nem olvasták Hamvas Béla idevonatkozó passzusát, amely szerint komolyabb étkezés után először albán cigi javallott. Az intézkedés okaként hivatalosan az szerepel, hogy a közintézményekre vonatkozó tilalom januári életbelépése óta mértéktelenül megnőtt az elhajított cigarettacsikkek száma, és ez még sajnálatos halálesetekhez is vezetett. Olyan köztisztasági dolgozókat gázoltak el figyelmetlen személygépjármű-vezetők, akik éppen az elválasztó sávban kísérelték meg összeszedni az eldobált cigarettavégeket. Erre a veszélyes szolgálatra pedig azért volt szükség, mert a törvény beköszönte óta valamivel több, mint tízmilliárd csikk lepte el a járdákat, az útpadkákat és a szép zöld gyepet Tajvanon. Érthető tehát az egész hercehurca, már az is vérlázító, ha az ember kertjében eldobálják a csikkeket, és rendkívül idegesítő összeszedni. A dohányosok intézményesített diszkriminációja az, ami kevésbé érthető. Hogy mitől lett a világ kormányainak egyszerre a legfőbb érték az ember és az ő egészsége. Való igaz, nagyjából minden kilencedik embertársunk a dohányzás ártalmasságaiba hal bele, már amennyiben nem üti el idő előtt egy sárgalázzal diagnosztizált riksakuli. De egy olyan világban, ahol a fennmaradó néhány milliárdot háborúk, járványok, éhség és szomjúság tizedeli, a tejben, ami egyébként tehenet sosem látott, méreg van, a zöldségben meg rovarirtó, húst venni kalandtúra, és minden sugárzik, mégiscsak különös, hogy miért pont a dohány lett az első számú közellenség. A huzavona évek óta tart, először a vendéglők kerültek sorra, aztán a közintézmények, aztán az utca. Egyszerűbb lenne befejezni ezt a sunyi lassú kifárasztást, egy tollvonással betiltani az egészet, oszt’ jó napot. Azzal a vircsaft átkerülne egy másik bűnözői szférába, mint az alkoholtilalom vagy a marihuána esetében, és egy szimpla rágyújtás átcsúszna a forradalmi romantika kategóriájába. És még az is kipróbálná, aki addig rosszul volt a füsttől.