Abszolút többség, egyedülálló győzelem

Dr. Gulyás Gergely

Az európai parlamenti választásokon a Fidesz egyértelmű győzelmet aratott. Az eredmény rendkívüliségét mi sem szemlélteti jobban, minthogy az 1979 óta rendezett EP-választásokon – amely mintegy 110 országos választást jelent – soha egyetlen párt sem tudott a Fidesz 56 százalékos támogatottságát felülmúló választói bizalmat kiérdemelni. Ahogyan Magyarországon sem fordult elő soha az 1990 óta megtartott 11 demokratikus választáson, hogy egy pártlista önállóan a szavazatok több mint felét megszerezte volna.
Abszolút többség, egyedülálló győzelem.
Ha azonban a fennmaradó 44 százalék más pártok közötti megoszlását vizsgáljuk, jó okunk van a megdöbbenésre. Nem lehet szó nélkül elmenni a Jobbik 15 százalékos eredménye és a kormánypárt(ok) megsemmisítő veresége mellett. A Jobbikra leadott szavazatok száma egy országgyűlési választáson százszázalékos részvétel mellett is biztos parlamenti bejutást eredményezne, míg az MSZP–SZDSZ virtuális koalíciója vasárnap összesen 570 ezer szavazatot kapott, ami kevesebb, mint a választókorú lakosság hét (!) százaléka. A Jobbik támogatottsága a megyék felében hasonló, mint a szocialistáké, hét megyében több is annál. Figyelembe véve, hogy az SZDSZ megszűnt létezni, ez nem kevesebbet jelent, minthogy a nagy nézettséggel rendelkező országos médiumokban ritkán – és kizárólag negatív színben – megjelenő „kis” radikális párt támogatottsága az ország területének felén megegyezik a kormányéval, de országosan is alig marad el tőle.
Mi vezetett ide? Mi tette lehetővé azt, hogy miközben a kormányoldalról gyakran szélsőségességgel vádolt Fidesz rekorderedményt ér el, addig egy önmagát sok tekintetben a Fidesszel szemben megfogalmazó radikális jobboldali párt a kormány amortizált táborához hasonló méretű szavazói bázist mondhat magáénak? A válasz egyértelmű: a hét éve tartó szocialista-liberális kormányzás olyan mértékben verte szét a magyar állam korábban – jól vagy rosszul, de – működő intézményeit, hogy a választópolgárok egy részének még a kormánypártokkal való kollaborációval nehezen vádolható Fidesz sem kínál kellően radikális alternatívát. Ezért a szocialisták okozta kilátástalansággal szembeni legdurvább fellépés ígéretére szavaz. Ráadásul a Jobbik a korábban tradicionális baloldali fellegvárként nyilvántartott megyékben verte meg az MSZP-t. Ebből egyértelműen látszik, hogy a Morvai vezette alakulatot Brüszszelbe küldők közül a legtöbben 2006-ban még a mai kormánypárt(ok)ra szavaztak. A legszegényebb és etnikai feszültségektől leginkább sújtott vidékeken a Medgyessy által ígért jogbiztonság, közbiztonság és létbiztonság bármi áron való megteremtését ma Gyurcsány korábbi támogatói közül sokan Vona Gábortól várják.
E folyamattal szemben a jogállami megoldásokban gondolkodó politikai erők az ellenzéki lét cselekvést gátló korlátai között egy bizonyos határon túl eszköztelenek. Mivel a kormányzat az elmúlt évek során többször figyelmen kívül hagyta a jogállami kereteket, az emberek közül sokan okkal érzik úgy, hogy ezeket a szocialistákkal szemben sem kell betartani. Valóban nehéz vitatni, hogy a szocialista kormány úgy vette és veszi több alkalommal semmibe a rendszerváltozás óta valamennyi hatalom által biztosított alapvető szabadságjogokat, hogy eközben a mai napig képtelen garantálni a törvényes rendet.
A Fidesz néppártként és leendő kormányerőként olyan felelősséget visel, amelynek tudatában nem teheti meg, hogy létező társadalmi problémákra azok politikai hívószavakká egyszerűsítésével hívja fel a figyelmet, s így ne megoldja, hanem elmélyítse azokat. A cigány kisebbség aggasztó helyzetének a Jobbik által kampánytémává emelt ügyében felelősséggel csak új alapokon nyugvó szociális rendszert, közmunkaprogramot, erős közbiztonságot és a büntető törvénykönyv szigorítását lehet ígérni. A Jobbik a bajok jövendőbeli orvoslásával mit sem törődve „cigánytenyészetről” és „cigányhordákról” beszél, amelyek nem a megoldás irányába mutatnak, de nincs okunk csodálkozni azon, hogy Olaszliszka és Veszprém után érzelmileg sokan azonosulnak ezekkel.
A Fidesz szigorú felelősségre vonást ígér – alkotmányos keretek között. A Jobbik „börtönbe Gyurcsánnyal” szlogennel kampányol. Melyikkel lehet több szavazatot szerezni? Amikor a szocialisták által az államcsőd szélére vezetett országban évek óta közpénzekből meggazdagodott milliárdosok döntenek megszorításokról, törvényszerűen népszerűvé válik, aki akasztást kiált – függetlenül attól, van-e hozzá kötele. A Fidesznek azonban a politikai küzdelemben felhasználható eszközei véget érnek ott, ahol átlépnék az emberi méltóság határait. Ezért a Jobbik előretörése törvényszerű volt, legfeljebb valamelyest mérsékelhető lett volna. A kormányzati hatalom birtokában helyreállítható közbiztonság azonnal csökkenteni fogja a Jobbik követeléseinek támogatottságát.
A választás eredményének van azonban egy mélyebb üzenete is. Az 1998 óta két nagy politikai tömörülés küzdelmén alapuló pártrendszer megszűnni látszik. A baloldali sajtó az MSZP megsemmisítő veresége után Vona Gábor érveit követve mindössze annyi okot talált a kényszeredett örömre, hogy mindenkit emlékeztethet Orbán Viktor korábbi, az egységes jobboldalra vonatkozó kijelentésére. Függetlenül attól, hogy e stratégia meghirdetése pillanatában helyes volt-e, a mára kialakult helyzetben ez nem kérhető számon kitalálóján. Az egység iránti igény akkor született, amikor a 2002-es választási vereség után egy erős és népszerű kormánnyal szemben az ellenzéknek a hatalom visszaszerzésére való képességét kellett megőrizni. Orbán Viktornak legfeljebb az róható fel, hogy ő sem gondolta: a kormánykoalíció pártjai hétéves tevékenységük következtében az aktív választók kevesebb mint egyötödének támogatására számíthatnak majd. Egy ellenzéki párt a demokratikus közélet természetéből következőleg nem szerezheti meg a szavazatok több mint 80 százalékát, így törvényszerű, hogy az SZDSZ eltűnésével és az MSZP középpárttá válásával új politikai szereplőknek is tér nyílt, és a Fidesz kormányra kerülése után ezzel még inkább számolni kell. A legnagyobb ellenzéki párt 56 százalékos eredménye azonban az országgyűlési választásokra átfordítva kétharmados parlamenti többséget eredményezne. Ez a támogatottság pedig nevetségessé tesz bármilyen kritikát.
A Fidesz és a Jobbik viszonya a választás eredményével végleg a baloldali slágertémák ékkövévé „nemesül”. A Jobbik elnöke szerint a Fidesz közelebb áll az MSZP-hez, mint hozzájuk. Az MSZP szerint a Jobbik a Fidesz köpönyege alól bújt elő. Most tekintsünk el attól a nem teljesen mellékes körülménytől, hogy vajon az 56 százalékos pártnak kell-e meghatározni saját viszonyát a harmad-, illetve negyedannyi választói bizalmat élvező politikai erőkhöz, vagy ez inkább fordítva lenne indokolt, és fogadjuk el a politikai spektrum szélein elhelyezkedő pártok által ajánlott terminológiát. A jobboldali szavazók Jobbikkal szembeni, kevésbé élesen elutasító álláspontja nem annak köszönhető, hogy sokan szimpatizálnának programjukkal vagy retorikájukkal, hanem annak, hogy bármennyire veszélyesek és károsak számtalan területen a párt által alkalmazni kívánt eszközök, mégis politikusaik többségéről legalább feltételezzük, hogy hazájuk szeretete vezérli őket. Vajon van-e okunk ezt feltételezni azokról a szocialistákról, akik tetszésnyilvánítások közepette végigröhögték az őszödi beszédet, akik nemet mondtak a kettős állampolgárságra, és akik 2006. október 23-án az ellenzék tüntetésén békés polgárokat verettek véresre?
Az MSZP semmivel sem kevésbé veszélyes az országra, mint a Jobbik, csak ami a radikálisok esetében feltételezés, az a szocialistáknál bizonyított tény. A Jobbik kimondja az elfogadhatatlant, az MSZP megteszi, majd letagadja. A nyílt erőszakot – amit az MSZP a Jobbik részéről feltételez – saját maga már végrehajtotta. Mindezek nem teszik elfogadhatóvá a Jobbikot, de elfogadhatatlanná teszik és hiteltelenítik az MSZP bármely szélsőséggel szembeni érveit, amelyek így inkább használnak, semmint ártanak a megtámadott pártnak. Ha egyszer a jelenlegi MSZP romjain létrejön egy olyan baloldal, amely nemzeti gondolkodású, szavakban és tettekben egyaránt a demokrácia iránt elkötelezett politikát folytat, akkor velük érdemes lesz összefogni a szélsőségek ellen. Amíg azonban cselekedeteik és módszereik megegyeznek azzal, ami ellen összefogást hirdetnek, nem lehet komolyan venni őket.

A szerző ügyvéd, a Szabadság Kör tagja