Adó-központosítás kontra önkormányzatiság

Megszűnhet az önkormányzatiság, ha a települések legfontosabb saját bevételét, az iparűzési adót is központilag szedik be. Bár a pénzügyi tárca azt ígéri, az önkormányzatok nem veszítik el a jelenleg csaknem ötszázmilliárd forintnyi bevételüket, a végletekig eladósodott, számos helyen csőd szélén táncoló településeken már az is kiszolgáltatott helyzetet teremt, ha az APEH egy hónapig „parkoltatja” központi számlán az összeget. A tiltakozó önkormányzati vezetők és érdekvédelmi szövetségeik jól emlékeznek még az áfavisszatartásokra és a megkésett illeték-visszautalásokra. Az utóbbi öt évben jelentősen leromlott önkormányzati rendszer fő felelősei a területet felügyelő miniszterek, akik aktívan közreműködtek a rombolásban, avagy asszisztáltak a folyamathoz.

Az önkormányzatok gazdasági ellehetetlenítéséhez vezethet az iparűzési adó központi beszedése, mivel a tavaly mintegy 480 milliárd forintot kitevő bevétel jelenleg az egyik legnagyobb tétel a települések költségvetésében. Az eddig is borotvaélen táncoló településeket érintő, 2010 januártól hatályba lépő intézkedéstervezet jól illeszkedik az utóbbi években folytatott pénzügy-politikai irányvonalba, amelynek nyomán 2007-től csökkentették a helyi lakosok által befizetett személyi jövedelemadó szabadon felhasználható részét, illetőleg központosították az illetékek beszedését.
A visszautalás bizonytalanságából fakadóan a legnagyobb gond egyrészt a helyi költségvetések tervezhetetlensége: az illetékek központi beszedése ugyanis már korábban megmutatta, hogy a megyei önkormányzatok sok esetben nem kaptak időben információt a várható bevételeikről, amelyek sokszor késve is érkeztek be a számlájukra. További gond, hogy az iparűzési adóhoz kapcsolódó mentességek és kedvezmények rendszerén keresztül egy-egy település munkahelyteremtésre és beruházásra sarkallhatta a vállalkozókat. Az önkormányzatok függetlenségét csorbító, „a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó” törvény módosítása nagy valószínűséggel már június elején az Országgyűlés elé kerülhet, így elhárul minden akadály azelől, hogy jövőre az APEH-nél köthessen ki ez a helyi adó is. Az önkormányzatok számára ráadásul rossz előjel a jogosan járó áfa-visszatérítések korábbi visszatartása, amely pont ahhoz a Katona Tamás pénzügy-minisztériumi államtitkárhoz és Draskovics Tibor volt pénzügyminiszter nevéhez köthető, akik ma is a kormány tagjai.
– Több kockázatot is rejt a települések forrásszabályozása – nyilatkozta lapunknak Vígvári András. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) tanácsosa szerint az eddigi rendszer egy növekvő gazdaságra épült, így a mostani válságban gyakorlatilag nem működhet tovább a jelenlegi formájában. Hangsúlyozta: évek óta folynak a tárgyalások az átalakításról, amely néhány meghatározó gazdasági mutatóhoz kötné a támogatási rendszert. Megoldás azonban a mai napig nem született.
A legnagyobb probléma Vígvári szerint, hogy a személyi jövedelemadó (szja) és az iparűzési adó (ipa) korábban egy nagy kalapba került, elvileg azért, hogy a gazdag településektől a szegények felé irányulhassanak a források. A másik kockázati tényezőként az ÁSZ szakembere azt említette, hogy az önkormányzatok jelentős része óriási pénzügyi nehézségekkel küszködik, súlyos a megyei önkormányzatok eladósodottsága, és a megyei jogú városok hitelállománya is. – Ehhez hozzájönnek az önkormányzatok tulajdonában vagy résztulajdonában álló közművek vagy egyéb vállalatok mögötti települési kezességek, illetve a magánszféra és az állam közös beruházásai (PPP) mögötti garanciavállalások is – tette hozzá. Összességében januárban már 8-900 milliárd forintra rúgott a települések adóssága, sőt az év első két hónapjában újabb forinthiteleket is felvettek, így egy olyan kör van kialakulóban, amelyik nagyon nehezen tudja majd visszafizetni az adósságait, főként akkor, ha működési költségekre kell elköltenie a hiteleket. Az ingatlanpiac visszaesésével az illetékekből befolyó bevételek is csökkennek, a cégek árbevételének zuhanása pedig amúgy is csökkenti az iparűzési adót. További teher, hogy az adósságok egy része devizában van, vagyis az árfolyam gyengülésével jelentősen megemelkedtek a települések kötelezettségei.