Magyar különlegesség a nemzeti jelleg hangsúlyozása, vagy mindenütt sajátja a református egyháznak?
– Ennek történeti gyökerei vannak. Abban az időszakban, amikor létrejött a reformáció, az abszolutisztikus uralkodás volt a jellemző, amely jól megfért a katolikusok egyházszervezési hagyományával, ami a politikai hatalommal összefonódó egységesítő törekvéseket jelentette. A reformáció azonban alapjaiban megkérdőjelezte az állam és az egyház ilyenfajta együttélését, s így nemzeti alapra helyezte a lelki-szellemi életet. A protestantizmus lutheránus ága államegyházakat hozott létre, de Kálvin ezen is túllépett. A kálvini gondolkodás sajátossága ugyanis, hogy Isten abszolút szuverenitásából indul ki. Csak Isten abszolút, ezért minden emberi dolog relatív; relativizálódik a hatalom is. Kálvin szerint az Úristen intézte úgy, hogy „a különböző vidékeken élő embereknek különböző kormányzatuk legyen”. A kálvinizmus megadta a lehetőséget a helyi társadalmaknak az önszerveződésre, így közigazgatási reformációt, reformot is jelentett. Ennek az a következménye, hogy a helyi közösségek döntenek egyházi, vallási és társadalmi kérdésekben.
– Hogyan jelent meg mindez hazánkban?
– Az önálló magyar nemzetállam szétesett a mohácsi csatavesztést követően. Amikor a nemesség szembekerült az abszolutizmust építő katolikus Habsburgokkal, felfedezte a reformációban azt a lehetőséget, hogy aktualizálhatja az Aranybulla ellenállási záradékát. Ez a záradék azt rögzíti, hogy van lehetőség az uralkodóval való szembeszegülésre, amennyiben nem tartja be a törvényeket. Például ha olyan szabályokat kíván beiktatni, amelyek csorbítják az alattvalók jogait, vagy külföldre vezet hadjáratot. A reformációban a nemesek tehát már nemcsak történetileg és politikailag, hanem teológiailag is megalapozottnak látták a Habsburgokkal szembeni ellenállást. A magyar nemesség egyébként Luther németsége miatt berzenkedett a lutheranizmus ellen, olyannyira, hogy országgyűlési határozatokat hozott ellene; ám hamarosan a kálvinizmus legfontosabb támasza és követője lett, sőt a jobbágyok jelentős része is áttért a református vallásra. Ezért nem lehetett úgy megsemmisíteni a reformátusságot Magyarországon, mint Lengyelországban, ahol is a reformáció csupán a nemességre korlátozódott, míg a jobbágyság katolikus maradt. Végül a katolicizmus lett a lengyel identitás alapja, a magyaré pedig a kálvinizmus, főként az ellenreformáció élcsapatát jelentő Habsburgokkal szemben. A kálvinizmus a magyar, a lutheranizmus a szlovák vallás lett. Erdélyben máig a református templom a magyar, az ortodox a román, a szász a lutheránus; bár a nagy szász városok környezetében, mint Beszterce vagy Brassó, vannak evangélikus magyar falvak. Ami Magyarországon most történik, sajátos történelmi találkozások és együttállások következménye.
– Radikális a véleménykülönbség arról, hogy helyes-e, ha az egyház kiemelten kezeli a nemzettudat ápolását. Sokan hangoztatják, hogy így szem elől téveszti küldetését, amely a minden népnek szóló evangélium hirdetése. Mások szerint a mai időkben az egyház elsődleges feladata a nemzeti kötődés fenntartása.
– A nemzettudat és az evangéliumi üzenet egyetemessége nem áll ellentétben egymással. Minden efféle rövidlátás hagyományszakadás következménye, és nálunk ilyen szakadás ment végbe 1948–49 után. Rengeteg ember él itt, aki nem ismeri saját történetét. A belterjes pietista kisközösségek azt gondolják, elég a személyes üdvösség biztosítása; más közösségek úgy vélik, elég, ha kitűzik a nemzeti lobogót, és felvállalják a hagyományápolást. Persze a hit egyetemes tartalomhoz kötődik: a bibliai definíció szerint a nem látott dolgokról való bizonyosság. Az egyház küldetése egyetemes, de ezt konkrét közösségekben teljesíti, és ilyen közösség a nemzet. A hit hallásból van a Biblia szerint, a hallás pedig az Isten igéjének hirdetéséből származik. De nem mindegy, hogy milyen nyelven és hogyan szól az igehirdetés; nem mindegy az sem, ki tudja megérteni és miképp. Azt hinni, hogy a keresztyén egyház elsődleges feladata a nemzet fenntartása: bálványimádás. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy Jézus hűségesen szerette a nemzetét, ahogy Pál apostol is. A keresztyének számára a nemzeti közösség Istentől kapott adottság: nem véletlenül lesz az ember magyar, angol vagy argentin. A református berkekben tenyésző pietizmus azt hirdeti, hogy e meghatározottságokon felül kell emelkedni. Csakhogy aki ezt hirdeti, a teremtés rendjével szegül szembe. Isten akarata, hogy az emberiség etnikai közösségekből álljon. Természetesen a nemzetnek nem önmagát, hanem Istent kell dicsőítenie.
– Az említett hagyományszakadás nyilván nem csak a reformátusságban következett be…
– Természetesen nem. A magyar református egyházon belül a népi mozgalom volt az, ami egy ideig még létezett politikai hagyományként, de kis túlzással azt mondhatom, hogy az egyetlen nemzeti hagyomány, amely általános és eleven maradt, a Ferencváros focicsapatában testesült meg. A hatalom minden egyebet tudatosan felszámolt, és nem engedte az újratermelődését. Ezért ma bizonyos közösségek egyszerűen nem tudják, honnan származnak, a közösségi tudat hanyatlása következett be.
– A második világháború után végbement egy evangéliumi ébredés a református egyházban is, amely több szálon kötődött az említett pietista mozgalomhoz. Ennek a mozgalomnak nagy társadalmi hatása volt, s ha az ötvenes évek végére a hatalomnak sikerült is elhallgattatnia, egyes gyülekezetekben és missziói közösségekben tovább működött csöndben, akár illegalitásban. A hatása a mai napig érezhető. Ez a hagyomány nem használható fel a reformátusság megújításában?
– Az ébredési mozgalom, amely a nemzet minden rétegét érintette, arra a hagyományos magyar társadalmi struktúrára épült, amely 1949 után megsemmisült. Aki erre akarna társadalmi méretű megújulást alapozni, ugyanabba a hibába esne, mint az MDF, mikor azt hitte, hogy a magyar parasztságra lehet politikát építeni, de azzal nem számolt, hogy nincs magyar parasztság. Ahogy a népi mozgalom egy bizonyos értelmiségi csoport körülhatárolt hagyománya lett, a pietista ébredési mozgalom is elszigetelt csoportoké; nincs igazi folytonossága. Az átlagos magyar reformátusnak halvány sejtelme sincs arról, hogy mi volt ez az ébredés és mit jelentett. Ha egy vallási mozgalom nyilvánossága megszűnik, visszahúzódik a szektalét felé. A katolicizmus nemcsak azért maradhatott fenn jóval virulensebben, mert hat középiskolája volt, míg a reformátusoknak csak egy, hanem mert fenn tudta tartani a tömegkereszténység hagyományát az ellenreformáció óta búcsújárásokkal, körmenetekkel, tehát olyan nyilvánossággal, amely a kommunizmus idején is adott az egyháztagoknak valamiféle identifikációs lehetőséget. A protestantizmusban eleve individualizáltabb formában létezett a vallásgyakorlás, független közösségekben, és minél kisebb a közösség, annál súlyosabb a hagyományszakadás.
– Miért nem kezdett küzdeni a református egyház a megújulásért rögtön a rendszerváltozás után?
– A rendszerváltás már a harmadik generáció életében történt. Sokan azt hitték, hogy ha nem lesz itt a szovjet hadsereg, akkor az emberek járni fognak templomba. Nem jártak, sőt nagy részük továbbra is a kommunistákra szavazott, pedig már nem voltak itt az oroszok. A több évtizedes módszeres agymosás tartós nyomokat hagyott. Ahogy mondani szokás, Árpád népe Kádár népévé lett, még akkor is, ha a feje fölött végbement egy rendszerváltozás.
– Az egyháznak nincs abban felelőssége, hogy üresek maradtak a templomok?
– Dehogynem, és a hivatalos egyházak ezzel máig nem néztek szembe. A békepapság egyik következménye volt, hogy az emberek egyszerűen elvesztették az egyház iránti bizalmukat. Egyes egyházi vezetők nem az Úristent szolgálták, hanem kiszolgálták a politikai hatalmat, és ez sokak számára látható volt. Nemrég olyan vidéki városban beszélgettem emberekkel, ahol egykor hetven százaléknál is magasabb volt a reformátusok aránya, ám feltűnően visszaesett. Az ott lévő reformátusok elmondták: leszoktak a templomba járásról a kommunizmus alatt, mert nem volt kedvük ugyanazt hallgatni ott, mint a tévéhíradóban.
– Viszont a rendszerváltás után szinte robbanásszerű volt az extrém kisegyházak, például a Hit Gyülekezete vagy a krisnások térnyerése, s tömegek fordultak az ezoterikus hálózatok felé. Tehát volt spirituális vákuum a társadalomban, amellyel a hivatalos egyházak is kezdhettek volna valamit…
– Nem volt erő az egyházban. A protestánsoknál nem volt elég lelkész, a női lelkészség többek közt ezért alakult ki. A nagyvárosokban az utolsó évtizedet leszámítva nem adtak ki templomépítési engedélyt, sok nagyvárosi lakótelep ezért van ma is templom nélkül. Egyébként az új vallási mozgalmak mára telítődtek. Akiket a pszichobiznisz fel tudott szippantani, azokat felszippantotta. De a társadalom zömét ezek a mozgalmak sem érték el, mert szembe találták magukat a vaskos materializmussal, amely a Kádár-rendszer öröksége. A hit, mint mondtam, hallásból van. De ha már nem is ismeri valaki a fogalmakat, amelyeken keresztül eljuthat hozzá az üzenet, akkor nincs hallás sem. A teljes bizalmatlanság állapotában él a mai magyar társadalom, s ha valaki meg akarja győzni az embereket Istenről, rögtön arra gyanakszanak, hogy valami hátsó szándéka van az illetőnek. Több generáció nőtt fel abban a hitben, hogy az emberi lény csak az alapvető szükségletei kielégítésére való, ezért a mai magyarság jelentős része így gondolkodik. Amíg az alapvető szükségletei nem kerülnek veszélybe, addig politikailag is közömbös.
– Tehát rosszul áll a magyar kálvinizmus ügye?
– Nehéz ezt feltérképezni. Más a helyzet a nagyvárosokban és a kis tájegységekben. Ha megnézzük az ország különböző területein az egyházfenntartók létszámát, elképesztő aránytalanságokba ütközünk. Abaújban ötven százalék fölötti az egyházfenntartók aránya, Békésben öt százalék körüli. A 2001-es népszámlálás szerint a történetileg-statisztikailag valószínűsíthető kétmillió-kétszázezer körüli létszámhoz képest egymillió-hatszázezer ember mondta magát reformátusnak. Ez nem rossz. De hozzáteszem, a reformátusság bizonyos tájakon nem a templomba járásáról és az egyháziasságáról híres. Nem véletlenül kering az ironikus történet a kunokról, miszerint azért tértek át reformátusnak, mert azt hitték, akkor majd nem kell templomba járniuk…
– Milyen új perspektívákat jelent az, hogy létrejött a magyar református egyház?
– Elméletileg mód nyílik arra, hogy megállítsuk a lemorzsolódást. Mindenesetre a keret hamarabb létrejött, mint a belső tartalom, tehát a keretet kell feltölteni tartalommal. Többnyire szerencsésebbnek látom az alulról történő organikus fejlődést, mikor a tartalom hozza létre a neki megfelelő formát. Mivel azonban így alakult a történetünk, ezt kell elfogadni és ebből kiindulni. Régen, egy normálisabb világban az volt természetes, hogy a nagyszülők, szülők vitték a gyermeket templomba. Ma gyakran előfordul, hogy a gyerek hívja a szülőt, nagyszülőt…
– Nincs itt az ideje egy átfogó evangelizációs kampánynak?
– A kilencvenes években már volt Budapesten egy nagy evangelizációs kampány a református templomokban, és persze ugyanazok mentek el, akik amúgy is eljártak az istentiszteletekre. Attól tartok, hasonló katolikus testvéreinknél a városmisszió mérlege. A mostani helyzet a pusztai vándorláshoz hasonlít. Azokkal, akik nemrég még imádták a mammont, nem lehet egyenes úton bejutni az ígéret földjére. Természetesen alkalmakat kell teremteni, ahová elmennek az emberek, és elgondolkoznak azon, amit hallanak. A legnagyobb feladatok a nagyvárosokban, az értelmiség és az ifjúság körében várnak a reformátusokra. De nem a prédikációval kell kezdeni.
– A hit hallásból van…
– Persze, de az evangélium hirdetése nem valamiféle ráolvasás, vagyis nem úgy működik, hogy ha elkezdi valaki, automatikusan csoda történik. Meg kell értetni előbb az emberekkel, hogy miért hazugság a materializmus és miért korszerű az evangélium. Igaz, hogy a hit nem logikai lépés, vagyis nem érvek dolga, hanem Isten ajándéka. De el kell jutni addig, hogy valaki át tudja venni ezt az ajándékot. Első lépésben jó lenne, ha a magukat bármilyen okból magyar reformátusnak vallókat, akik valójában az egyházon kívül élnek, igényes kultúrához lehetne szoktatni. Az Úristen könyörül, ám ami emberileg lehetséges, azt el kell végezni, hogy egyáltalán felvetődjenek a kérdések, amelyekre választ kínál az evangélium.
Egyesült Államok
Piton került elő egy kukából + videó
