A válság mellett most egyszerre kell(ene) megemészteni a szocpol megszüntetését, a támogatott forintalapú hitelek kormányzati megvonását, az áfakulcs jelentős megemelését. A bizonytalanság fokozódása is gond
A régi-új szocialista kormány nem tágít az ingatlanadó (a most éppen vagyonadónak keresztelt adónem) bevezetésétől. Nem törődik sem az előd luxusadó óriási bukásával, sem a családok tömeges felháborodásával, sem a szakemberek lesújtó kritikájával. Pedig igenis tanulhatott volna a közelmúlt luxusadójának történetéből, hiszen ott már minden hibát elkövetett, amit csak egy adó kivetésekor elkövethet. A törvényt ugyanis – alkotmányellenessége miatt – az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Ráadásul menet közben az is bebizonyosodott, hogy sem a bevételi hasznossága (az adóból származó bevétel egymilliárdos nagyságrendje lényegében arra volt elég, hogy az adminisztrációs költségeket fedezze), sem pedig igazságossága nem igazolódott. Az adó alóli kibújás ugyanakkor tömeges volt: lényegében éppen azok nem fizettek, akiknek igazán fizetniük kellett volna. A luxusvillákat iparágszerűen alakították át társasházakká, s az ügyvédek más trükkökkel is tömegesen éltek. Márpedig milyen adó az, amely nem hoz hasznot, s ráadásul nem is igazságos?
A parlament asztalára került javaslatról is elmondható mindez. A gazdagok várhatóan meg fogják találni a módját – ahogy ezt a luxusadónál is tették – az új adónem alóli kibújásnak. A törvény végrehajthatósága pedig még inkább kétséges. Könnyen előfordulhat, hogy perek tízezrei születnek majd a vagyonérték pontos meghatározásának hiánya miatt. Az ügyvédek és az értékbecslők viszont majd jól járnak. De csak ők. Ha ugyanis a Gyurcsány–Bajnai páros komolyan készült volna arra, hogy hosszú távra egy működő ingatlanadót illesszen a magyar adórendszerbe, akkor ezt megelőzően már legalább egy-másfél éves előkészítő munkával egy országos vagyonkatasztert kellett volna készítenie a végrehajthatóság és elhúzódó viták elkerülése érdekében. E nélkül a feltétel nélkül nem lehet másra gondolni, mint arra, hogy a szocialista kormány döntésénél az IMF-nek való minden áron megfelelés volt a kulcselem. Illetve arra, hogy a szocialistáknak mindig az adóemelés jár az eszükben – függetlenül attól, hogy most, a válság idején a világ szinte összes fejlett országa nem az adók emelésében, hanem a csökkentésében gondolkodik.
Az ingatlanadó a szocialisták elképzelései szerint egyértelműen központi adónem. Ez nem jelenti persze azt, hogy a kivetése nem érinti a települések mindennapjait. Az adó egyértelműen hátrányos az önkormányzatok számára is. Egyrészt óhatatlanul többletadminisztrációval jár. (Amelynél várhatóan – akárcsak a korábbi esetekben – nem kap majd „költségtérítést” a központi kormányzattól.) Másrészt közvetve csökkenti a helyi vásárlóerőt azzal, hogy az ott élő lakosokra többletterheket ró. Abszurd módon azonban az is előfordulhat, hogy a módosabb önkormányzatok éppen hogy felemelik majd a lakásokra vonatkozó helyi adóikat, mégpedig arra a szintre, amelyet a központi ingatlanadó meghatároz. Ez azzal indokolható, hogy mivel a helyi adó a tervek szerint levonható a központi adóteherből, így ez a lépés a helyi polgárokra nem járna hátrányos következményekkel. S az is lehet, hogy a családok – ha már muszáj – inkább a településüknek (illetve a kerületüknek) adóznak, mintsem a kormánynak.
Az ingatlanadó kivetésének abszurditását semmi sem mutatja eléggé, mint az a tény, hogy a közelmúlt közismert balliberális kormányzati politikusai közül sem Gyurcsány Ferenc, sem Bajnai Gordon, sem pedig Kóka János nem fizet majd ingatlanadót a jelen törvényjavaslat alapján. Mint ahogy luxusadót sem fizettek! Ráadásul több olyan körülmény is van, ami hazánk mai állapotában rendkívülinek tekinthető. Az egyik ilyen maga a válság. Hiszen lassan már minden érettségizett tudja, hogy ennek a világégésnek a gyökerei nem kis részben az amerikai jelzálogpiaci zavarokban keresendők. A következmények pedig szintén jól ismertek: a lakásárak drámai csökkenése, a lakáshitelek tömeges bedőlése (az idei évben csak az Egyesült Államokban mintegy 1,7 millió otthon elárverezése következik be a fizetésképtelenség miatt), a munkanélküliség megugrása és a fizetések reálértékének zsugorodása egyszerre jelentkezik.
Ilyen körülmények között egyértelműen felelőtlenség egy újabb adóteher kivetése, különösen egy olyan ágazatra, amely egyértelműen a válság egyik legnagyobb vesztese. Nem feledhető ugyanis, hogy az ingatlanpiac már az eddig bejelentett szocialista intézkedések miatt is sokkos állapotba került. A válság mellett most egyszerre kell(ene) megemésztenie a szocpol megszüntetését, a támogatott forintalapú hitelek kormányzati megvonását és az áfakulcs jelentős megemelését. Ez utóbbinál nemcsak az adószint emelkedése, hanem a tervezhetetlenség és a bizonytalanság fokozódása is gond, hiszen az adóemelkedés a folyamatban lévő építkezésekre is vonatkozna. Mindehhez társulna az ingatlanadó bevezetése! A szakértők az úgynevezett „ingatlaniparág” (itt a közgazdászok a tágan vett ingatlanpiacot értik a nyersanyaggyártóktól a kivitelezőkön át az ügyvédekig, ingatlanforgalmazókig és a kapcsolódó szolgáltatásokig) akár 40 százalékos zsugorodását is prognosztizálják, amelynek mind a foglalkoztatásra, mind pedig a megtermelt GDP-re nézve is drámai következményei lesznek. A visszaesés ebben az esetben a 4 százalékot is meghaladja majd. Ez azért is előfordulhat, mert hazánkban a foglalkoztatásban és az új érték előállításában is ennek a tágan értelmezett ingatlanszektornak 10 százalékot meghaladó részesedése van. Illetve azért, mert a válság ezen a területen már most is a legerősebb.
Nem árt felidézni azt a hazai adottságot sem, hogy Magyarországon egyedülállóan magas a magántulajdonosok által lakott lakások aránya – a felmérések szerint mintegy 92 százaléka az ingatlanoknak ilyen háttérrel bír. Ráadásul a maradék 8 százaléknak a fele ugyan bérlakásként funkcionál, de szintén magántulajdonú. Ilyen feltételek mellett az emberek joggal félnek attól, hogy az értékhatárok könnyen változhatnak, s így a belátható jövőben az ő ingatlanjaik is adókötelessé válnak majd. Ráadásul a szocialista kormány ilyen irányú szándékáról ki is szivárogtak információk.
Bár Magyarországon nagyon kevés új lakás épül (a szakemberek évi 40 ezer lakás megépítését tartanák normálisnak, de például az idén ennek valószínűleg alig a fele fog megvalósulni), de még ennél is nagyobb gond az a nem kis részben a szocializmus örökségének tekinthető rendkívül mostoha állapot, amely lakásaink korszerűségét jellemzi. Félő, hogy egy ilyen helyzetben az ingatlanadó éppen hogy hátráltatja majd a szükséges és tömeges felújításokat, a családok otthonainak energiakorszerűsítését és megújítását. A szocialista kormány az egyik kezével adni próbál, a másikkal pedig duplán elvesz. A jelen helyzetben különösen kellene arra törekedni – lehetőleg az uniós források felhasználásával –, hogy a drámaian emelkedő lakásrezsiköltségeken faragni lehessen. Ezért az ingatlanadó tervével ellentétben valójában tömeges felújításokat segítő programokra lenne inkább szükség.
Érthetetlen, hogy miután Orbán Viktor deklarálta, hogy a kormányzati pozícióba kerülése esetén az ingatlanadót azonnal felszámolja, a szocialisták továbbra sem tágítanak az újabb sarctól. Pedig az új adó végrehajtása már egyértelműen áthúzódik a következő kormányzati periódusra. Ezen okból is a külföldi akaratnak való megfelelés kell hogy eszünkbe jusson. Ötletelés, kapkodás, fejetlenség. Nincs világos koncepció, miközben a kormányzat minden lépése a szocialisták beteges hatalomhoz való ragaszkodását mutatja. Itt az ideje a megvilágosodásnak. Felelős és európai megoldásokat felvonultató kormányzásra van szükség. Elég volt! Betelt a pohár.
A szerző közgazdász, a Fidesz otthonteremtési műhelyének elnöke
