A „könnyebb érthetőség kedvéért” maradt az előző könyvben megszokott kocsmai szleng, de én továbbra sem értem, ez miért hozná közelebb az olvasót, vagy ha mégis, mit érthet a könyvből. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ha stabil alapértékek nélküli családok, szintén instabil gyermekei csak a lelki nyomort örökítik tovább, akkor mi a kiút. Félve kérdezem: lehet, hogy a keresztény értékek? Saját tapasztalatom szerint az ilyen családokban mintha kevesebb lenne a deviáns. De maradjunk a könyvnél. Igazi okkeresés nincs, és igazi megoldások sem.
A férfiak gyávasága visszatérő motívum. De Csernus doktor bátorságát két példa is bizonyítja: egyszer kezet fogott a Fradi B közép egyik tagjával, máskor lecsendesítettek az ápolóval egy beteget. Tényleg minden tiszteletem, de ezek biztosan jó példák az átlagembernek a bátor kiállásra?
Végezetül: én szívesen olvasnám ennek a ciklusnak a harmadik részét, legyen a címe Én. Ebben elmondhatná az ország pszichiátere, ő hogyan küzdötte le saját problémáit, hiteles is lenne, és ez lenne az igazi bátorság.
„Ez a műfaj kicsit talán idegen a Balatontól, de az idő minket igazolt”
