Eltűnhet a banktitok

Svájci bankszámla, offshore cég – az átlagember szemében a jómódúak eszköze arra, hogy még több pénzt keressenek. A gazdasági válság következtében azonban a fejlett országok be akarják zárni a kiskapukat, amelyeken keresztül egyesek külföldre menekítették a jövedelmüket. Ez azonban nem lehet ürügy a mindenkit érintő banktitok korlátozásához, ami a becsületes polgár vagyonát is védi a kandi tekintetektől – figyelmeztet König Róbert, a Sal. Oppenheim Bank magyarországi fióktelepének igazgatója.

A jelenlegi gazdasági válság kiváltó okának sokan a globálissá vált pénzügyi rendszer elszabadulását tartják, amit nem voltak képesek kézben tartani az állami szintű hatóságok. Most az Egyesült Államok és az Európai Unió azon dolgozik, hogy szorosabbra vonja az ellenőrzést. Ennek a logikus következménye a banktitok elleni fellépés?
– Nem értek egyet azzal, hogy a banktitok intézménye bármilyen ok-okozati kapcsolatban állna a jelenlegi válsággal. Ha van logikai kapcsolat a két dolog között, az nem más, mint hogy a kormányok a válság kezelésére rengeteg közpénzt fordítottak, emiatt további adóbevételek beszedése vált szükségessé. Amerika már korábban, a terrorizmus elleni harc és a pénzmosást megakadályozó rendelkezések végrehajtása érdekében, míg most, a válság hatására Németország és Franciaország is komoly nyomást gyakorol a banktitok intézményét fenntartó országokra.
– Az utca embere támogatja a kiskapuk bezárását, komoly bírálatokat kapott a napokban a magyar jegybank elnöke és a miniszterelnök is, amiért korábban offshore cégekbe bújtatták a jövedelmüket. Amíg egy tanár jövedelme nyitott könyv az APEH előtt, a nagyvállalkozó büntetlenül menekítheti külföldre a pénzét?
– Ami a külföldre vitt jövedelmeket illeti, mindig kettőn áll a vásár. Miért engedte kivinni a magyar állam a pénzt adózatlanul? Ha már kint van, nem könnyű utolérni, megadóztatni. Ha a banktitokkal védett országok által nyújtott lehetőséget kiskapunak nevezzük, akkor az államok által hagyott nyitott határt bécsi kapunak mondanám. Egyébként a fejlett pénzügyi kultúrájú országokban nem feltétlenül adóelkerülés céljából helyezik át egyik országból a másikba a pénzt. Számos más oka lehet ennek, például az, hogy a mai válsággal sújtott magyar bankrendszerben nem bíznak meg feltétlenül a pénztulajdonosok, és vagyonuk egy részét stabilabbnak vélt államok bankjaiban kívánják elhelyezni. De az is meglehet, hogy magasabb színvonalú szolgáltatásra vágynak, amit a Lajtán túl találnak meg.
– Csak nem a szolgáltatási színvonal miatt választotta számos diktátor és egyéb politikus a svájci bankszámlákat „megtakarításaik” elhelyezésére?
– Valóban voltak nagy port felvert ügyek, azonban tudni kell, hogy a banktitokkal védett országok pénzintézetei is nagyon szigorú szabályok szerint működtek, illetve működnek. A hagyományos banktitok lényege az, hogy a pénzintézet senkinek nem ad ki adatot sem a befektető személyéről, sem az összegről. Kivételek persze mindig voltak, mert ezeket a bankokat is ellenőrzik saját pénzügyi felügyeleteik, azután a könyvvizsgálók, akik azt is figyelemmel kísérik, hogy a pénzmosás elleni szabályozásnak megfelelnek-e a tranzakciók. A büntetőbíróságok jogerős ítéletei alapján belföldi, illetve jogsegélyegyezmények alapján külföldi ügyfél adatait is kiszolgáltatják. Az adóhatóságok kéréseit csak akkor teljesítik, ha azt független bíróság megerősíti, és a jogi folyamat során meg kell hallgassák az érintett feleket. Az adóhatósági megkeresések tekintetében az érintett országok különböző gyakorlatot folytattak. Liechtenstein például az adócsalásért elmarasztalt ügyfél adatait nem adta ki 2008 végéig, csak akkor, ha más bűncselekményt is elkövetett. Svájcban különbséget tettek az adóelkerülés és az adócsalás között, és csak az utóbbit vették figyelembe. Ausztriában, Luxemburgban, Monacóban a svájci gyakorlatot követték.
– Az adóhatóságok azonban azt szeretnék, ha a svájci, liechtensteini és egyéb bankszámlákat is ellenőrizhetnék, és ezen nem csodálkozhatunk…
– Az Egyesült Államok kezdte követelni a banktitok feloldását a 2001-es terrorakciók után, majd 2003-ban az Európai Unió is olyan irányelvet adott ki, amelyik automatikus információcserét ír elő az országok között a külföldi jövedelmek tekintetében. Ha egy magyar állampolgár Németországban nyit számlát, a bankja évente egyszer automatikusan tájékoztatja az APEH-et az ott keletkezett jövedelmekről. Ehhez az egyezményhez Svájc és Liechtenstein is csatlakozott, de a banktitok által érintett országok kivételes elbánást kaptak. Igaz, nekik is vállalniuk kellett némi többletmunkát: ha egy külföldi állampolgár számlát nyitott Svájcban, választhatott, hogy azt bejelenti saját adóhivatalának, vagy húszszázalékos forrásadót fizet utána. Tavaly ősszel azonban az EU vezető hatalmai, elsősorban Németország és Franciaország komoly nyomás alá helyezték a banktitokkal élő államokat, aminek az lett a következménye, hogy márciusban ezek sorra bejelentették, az adóelkerülés valamennyi esete vonatkozásában megszüntetik a banktitkot.
– Vagyis győzött az adóhatóságok lobbija, Európában megszűnt a banktitok intézménye?
– Nem csak Európában, mert már Szingapúr is elfogadja az új szabályokat, de nagy a nyomás, hogy az egzotikus szigeteken és másutt meglévő adóparadicsomok is szolgáltassanak adatot az ott elhelyezett vagyonokról és a befektetők személyéről. Ami Európát illeti, Németország azt szeretné, ha már jövő január 1-jén életbe lépnének az új rendelkezések, aminek azonban jelentős akadálya, hogy az érintett országoknak módosítaniuk kell a kettős adóztatás elkerülésére kötött, kétoldalú nemzetközi egyezményeiket. Ez technikai kérdés, van azonban érdemi probléma is. A nagy sietségben nem szabadna, hogy háttérbe szoruljanak a polgári és személyiségi jogok. Az adóhivataloknak csak akkor volna szabad adatot kapniuk a bankoktól, ha alapos gyanúval rendelkeznek, ha konkrét személy tekintetében kérnek adatot, és ha adóelkerülésről van szó. Nem engedhető meg, hogy egy adóhatóság a befektetők egy csoportjáról – például nemzetiség alapján – kérjen adatokat. Minden banki ügyfelet megillet a tisztességes eljáráshoz való jog, és az adóhatóság nem alkalmazhat titkosszolgálati eszközöket.
– Mihez kezdjenek most azok, akiknek Ausztriában, Svájcban bankszámlájuk van?
– Válasszanak maguknak olyan bankárt, aki nemcsak befektetési tanácsokat tud adni, hanem kellő tapasztalattal és nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik a jogi és adószempontok figyelembevételéhez is. Ausztriában, Svájcban és sok más országban is minden banki ügyfélnek személyes ügyintézője van, akit felhívhat, akivel megbeszélheti a tennivalókat. Mindenképpen érdemes szakértő segítségét igénybe venni, mert ha nem is januárban, de valamikor a jövő év folyamán Európában megváltozhat a jelentése és a tartalma annak, amit ma banktitoknak nevezünk.