A harminchat esztendős Reinhilt Weigel csalódott arccal állt a bírák előtt, mivel személyes felelősségvállalás kategóriájába sorolták a fiatalasszony majdnem tragédiával végződött kirándulását, és több mint 12 ezer euró kifizetésére kötelezték. A lipcsei szövetségi közigazgatási bíróság döntése egyben komoly figyelmeztetés mindazon kalandorok számára, akik utazásuk céljának ismerete és útjuk megfelelő előkészítése nélkül – szorult helyzetben – automatikusan országuk diplomáciai képviseleteitől várják a segítséget. A fenti hölgy 2003-ban kolumbiai utazásra szánta el magát, holott a dél-amerikai ország labilitása közismert volt. Egy idegenforgalmi nevezetesség meglátogatása közben a központi hatalom ellen harcoló gerillákkal találta szemben magát. A nőt elhurcolták, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy váltságdíjat követeljenek szabadon bocsátásáért. A hírre összeült a külügyi tárca válságstábja, és tíz hónapon keresztül fáradozott azon, hogy a kolumbiai hatóságokkal és a német biztonsági szervekkel közösen kiszabadítsa a dzsungelből Reinhilt Weigelt. Elrablói csak akkor voltak hajlandók kiadni, ha a hölgyet nem rendőri vagy katonai, hanem magánkézben üzemeltetett helikopter szállítja a fővárosba, Bogotába. Az érte fizetett váltságdíj összege ismeretlen, ám a helikopteres repülőút számlája 12 640 euróra rúgott. A bíróság ennek a megtérítésére kötelezte a vádlottat. Az ítéletet azzal indokolták: a külügyi tárca figyelmeztette a turistákat, hogy óvakodjanak a gerillák által veszélyeztetett vidéktől.
Az elmúlt években a belső biztonságuk labilitásáról ismert országokban számtalan német turistát raboltak el. Az értük fizetett válságdíj politikai elkendőzése nem nyújtott lehetőséget arra, hogy azt viszszaköveteljék tőlük. A kolumbiai eset viszont ezúttal precedensnek számít. A külügyminisztérium már a múltban is igyekezett érvényesíteni a költségek megtérítését, az érintettek azonban rendre sikerrel fellebbeztek. A közigazgatási bíróság most hozott döntése elejét veszi további hasonló jellegű pereskedésnek és felhatalmazza a külügyi tárcát arra, hogy saját hatáskörén belül szabja meg a visszakövetelt pénzek nagyságrendjét.
Az utóbbi időben fokozatosan emelkedik azoknak a német polgároknak a száma, akik kockázatos, kalandos utazásokban keresik szabadságuk beteljesülésének álmát. Sivatagban kerékpároznak, őserdőben vándorolnak, kiszámíthatatlan időjárási körülmények között vitorláznak. A felelőtlenül kritikus helyzetbe jutott emberek megmentése komoly kiadásokat jelent a biztosítóintézeteknek s az államkaszszának. A kalandvágyból létrejött utazások kockázatának anyagi terheit a német turisták tehát mostantól kénytelenek lesznek számításba venni terveik kidolgozásánál.
Pánikolnak a kihagyottak, retteg a békétől Brüsszel
