A Contact (Kapcsolat) című amerikai musicalt 1999-ben a New York-i Lincoln Center kamaratermében mutatták be. 2000-ben Stroman a rendezéséért Tony-díjat, azaz a zenés színházi műfaj legnagyobb elismerését is megkapta. Az Egyesült Államokon kívül többször is turnéztak az előadással Japánban, bemutatták Angliában is, és a kontinensen először Magyarországon tűzik műsorra. A darab mindhárom etűdje, ahogy címe is utal rá, a kontaktusteremtésről és elsősorban annak nehézségeiről szól.
– Amikor elkezdtünk foglalkozni az előadással, egy tipikusan New York-i problémát kívántunk feldolgozni. De később rájöttünk arra, hogy ez világprobléma, hiszen más metropolisban élőkre is igaz, hogy egyáltalán nem vagy nagyon nehezen képesek kapcsolatot teremteni másokkal. Egy nagyvárosban rettenetes fizikai közelségben, mégis óriási lelki távolságban élnek egymás mellett az emberek. Igazán megtisztelőnek érzem, hogy a Madách Színház úgy döntött, műsorra tűzi az előadást, hiszen merész vállalkozásról van szó. A hagyományos musicalekkel ellentétben a Contactban nem a zene, hanem a tánc a hajtóereje a történetnek – avat be a részletekbe a Magyarországon vendégeskedő koreográfusnő. – Az első részben szereplő három embernek nem jelent problémát kontaktusba lépni egymással. A második egy visszaélésen alapuló kapcsolatot mutat be, bár a nő és férfi látszólag rendezett viszonyban él együtt, de még sincs közöttük valóságos emberi kapcsolat. A harmadik etűd egy kétségbeesett férfiról szól, akinek az élete múlik azon, hogy képes-e a kapcsolatteremtésre. A különálló részeket összeköti a swing szó is. Az első rész címe A hinta, amelyet angolban swingnek hívnak, a második etűd az olasz maffia világát idézi, (a maffiózókat az angol szleng swingernek nevezi), az utolsóban a társtalan férfi egy swingerklubban keresi élete párját – elemzi tovább saját produkcióját Stroman.
A hazai bemutató igazi különlegességnek számít, hiszen két különböző színházi utat járó társulat együttműködéséből jött létre. A Madách Színház saját csapata mellett a Magyar Nemzeti Balett vezető művészei – Keveházi Krisztina, Pazár Krisztina, Bajári Levente – és a KFKI Kamarabalett tagjai is szerepelnek a Contact hazai „nonreplika” változatában. A táncosoknak Stroman elmondása szerint egy régi, de mégis teljesen új technikát kellett megtanulniuk, mert a tviszt óta az emberek elfelejtettek együtt táncolni, elfelejtették milyen, amikor a partnerükkel közösen kell mozogni. De ezek ellenére a rendező-koreográfus nagyon jó véleménnyel van a magyarországi táncművészekről. – Az itteni táncosok nemcsak technikájukat tekintve kitűnő művészek, de színészi játékuk is fantasztikus. Az érthető történetmesélés nagyon fontos része ennek a darabnak, tehát elengedhetetlen, hogy a táncosok jó színészek is legyenek. Boldogan tapasztaltam, hogy itt ez működik. Ezenkívül egyedülálló, hogy két különböző társulat tagjaiból áll össze a darab a gárdája, két külön technikából építkező világ egyesül, méghozzá kitűnően – mesélt a próbák tapasztalatairól a rendezőnő. A Contact zenei anyagát Bizet, Grieg, Csajkovszkij, a Beach Boys és Robert Palmer számai adják. Az összes klasszikus zeneművet Leonard Bernstein dirigálta, mert a rendezőnő szerint ő az egyik leginkább mozgásorienált karnagy.
A musical az egyik legdrágább színházi műfaj, amely leginkább megsínyli a gazdasági válságot. Stroman elmondta, az USA-ban a színházak részére nem biztosítanak állami támogatást, magánpénzből tartják fenn magukat a társulatok. Jelen helyzetben a befektetők túlságosan aggályosak a pénzüket illetően, ezért mindinkább régebbi darabok felújításait támogatják, a hoszszú ideig sikeres darabok esetében biztonságban érzik pénzüket.
Oroszország
Trump erős figyelmeztetést küldött Putyinnak
