Innováció, fantázia

Izgalmas vitáknak, figyelemre méltó bemutatóknak lehettek tanúi, akik ott voltak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textil tanszékének szövő, ruha és bőr szakos hallgatóinak pénteki diplomavédésén. A nagyközönség számára is nyilvános védések a múlt hét elején, az építész szak hallgatóinak bemutatkozásával kezdődtek, s holnap a nyomó, kötő és bőr szakosok megmérettetésével folytatódnak.

Foglalkozására nézve meglehetősen vegyes összetételű a diplomabizottság, amely előtt meg kell védjék munkáikat a textil tanszék idei végzősei. Wesselényi-Garay Andor építész, az Atrium magazin vezető szerkesztőjének elnöksége alatt Kamondi Zoltán filmrendező, Varga Mónika textil- és divattervező, Kiss Tibor művésztanár, a Je Suis Belle divattervezője és Harmati Hedvig tanszékvezető-helyettes bírálta el a műveket pénteken, s ők ülnek majd a döntéshozó székekben a holnapi védésen is. A szakmai, esztétikai viták többsége jó hangulatban zajlott, s a tagok felvetéseikkel gyakran inspirálták a diákokat a munkák továbbgondolására. Legalábbis kívülről így tűnt.
Persze a pénteken diplomázó tizenkét hallgató közt olyan is akadt, nem is egy, aki gyakorlatilag piackész terméket mutatott be. Elsősorban a ruhatervezők törekedtek a brandteremtésre, Fonyódi Györgyi például a kollekció hangzatos elnevezésével kicsit elébe is igyekezett futni a sikernek, s ezt a bírálóbizottság kíméletlenül szóvá tette. A Sárváry Katalin témavezetésével bemutatott ruhakollekciók közül egyértelműen Monostori Pálé emelkedett ki. A visszafogott, hideg és meleg pasztellszínekben megjelenő férfikollekció úgy nyújt alternatívát a klasszikus öltözködéshez, hogy mindeközben a férfitest szépségét is kiemeli. A mereven szabott mellényeket, a meglepő szabású nadrágokat elsősorban az 1800-as évektől gyűjtött angol férfidivat inspirálta, de a tervező az elméleti felkészülésre is hangsúlyt fektetett; a munkát a napjainkra jellemző férfiidentitás tanulmányozásával kezdte.
Izgalmas ötlet volt Földi Petra Orsolya Santiago Calatrava kortárs spanyol építész művei ihlette tarka esőkabát-kollekciója, amelyet Szalai András építész védett opponensként igen találóan. Ezeken az alkotó inkább az emberi test formáinak absztrakcióját helyezte előtérbe, s a test szépségének mindössze egy, igaz, jelentős ponton engedett teret; az arc keretbe helyezésével. Az idei diplomázók közt is akadt, akit szamurájok és transzformerek (földön kívüli robotok) ihlettek. Nyíri Éva Anna Feketén fekete című kollekciója kísértetiesen emlékeztetett Mojzes Dóra tavaly bemutatott, nagy sikert aratott darabjaira. Az origami kifinomult technikája helyett itt azonban meglehetősen drabális lakkpáncélok hangsúlyozták a robot jelleget a fekete női kabátokon.
Szintén kísérleti darabnak számíthat Várfalvi Gabriella szövő szakos hallgató Tapétán megjelenő mintarendszerek elnevezésű munkája, egyértelműen kész stílust tükröz azonban Csíkszentmihályi Réka lakástextil-kollekciója. Az innováció kategóriájába sorolható Siető Linda Szonja hosszú kísérletezés után kialakított, egyetlen mozdulattal lappá alakítható ülőalkalmatossága is, de a koronát a pénteki vizsganapra kétségkívül Esztány István bővülő táskái tették fel. A diplomabizottságot különösen megragadta, hogy a fiatal tervezőt a székely népi szoknya szerkezete ihlette meg. A végeredmény egy kifogástalan, kész brand lett. Az uniszex darabok közt az utazótáskától a hátizsákokon át az övtáskáig mindent megtalálunk. Akit érdekel, megnézheti őket, és valamenynyi textiles munkáját a Ponton Galériában június 10–13. között rendezendő diplomakiállításon.