Az utóbbi években egyfajta apátia lett úrrá az erdélyi magyar szavazókon. Kevesebben mennek el szavazni, s ha el is mennek, azt inkább megszokásból teszik, semmiképpen sem lelkesedésből vagy indulatból. Gondolja, hogy ez másképp lesz június 7-én?
– A volt kommunista országokban általában tapasztalható egyfajta általános érdektelenség, fásultság a politika iránti bizalomvesztés következtében. Ez alól az erdélyi magyarság sem képez kivételt. Ugyanakkor a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által meghonosított egypártrendszer sem volt pozitív hatással a romániai magyarok választási szokásaira. Ha tetszett, ha nem, az RMDSZ-re szavaztak, s ez a régi kommunista időket idézte, amikor nem választani, csak voksolni lehetett. Ez a helyzet változott meg 2007-ben az európai parlamenti választáson, amikor független jelöltként indultam. A demokratikus pluralizmus mozgósította a választópolgárokat, nőtt a magyarság szavazási kedve. Ilyen szemponból úgyszintén kedvezően ítélhetjük meg a tavalyi helyhatósági választást, amelyen a Magyar Polgári Párt és az RMDSZ versengett, s ennek köszönhetően több magyar nyert el tisztséget, mint korábban. Most az a kérdés, hogy a demokratikus alapon történt összefogás mozgósítja-e az erdélyi magyarságot.
– Az utóbbi hetekben az erdélyi magyar köztisztviselők leváltása borzolta a kedélyeket. Amikor az RMDSZ hatalmon volt, elfogadta, hogy megyei szinten is pártpolitikai egyeztetések alapján döntsenek az állami szervek vezető tisztségviselőiről. Most, a magyarok székelyföldi leváltásakor erre hivatkoznak Bukarestben. Politikai csapdahelyzetről vagy inkább diszkriminációról van szó?
– A román politikára jellemző, hogy nagyon ügyesen ki tudja használni az adott objektív körülményeket. A privatizációt például arra használja ki, hogy háttérbe szorítsa a magánosítás magyar résztvevőit, a munkanélküliség esetében általános jelenségről beszél, arányaiban az erdélyi magyarságot mégis jobban sújtja a munkahelyek hiánya, mint a román többséget. A mostani bukaresti nagykoalíció a politikai váltást etnikai tisztogatásra használja fel. Ugyanakkor azt kérdezem, hogy miért nem tesz a kabinet kedvére való magyarokat ezekbe a tisztségekbe, hisz ezzel egyszerre érvényesíthetné a politikai kritériumot és az etnikai arányosság elvét.
– Ha kampány, akkor autonómia. Az RMDSZ hangosabban érvel az önrendelkezés mellett, mint valaha, holott a hatalomban eltöltött tizenkét év alatt semmit sem ért el ez ügyben. Mennyire hiteles ez a kortesbeszéd?
– Örömteli, hogy az RMDSZ vezetői, akik azelőtt alkudoztak, egyezkedtek a pártnak járó pozíciókért, most ráébredtek arra, hogy minden politikai konjunktúra alapján kialkudott pozíció csak időleges, az igazi megoldást pedig csak az autonómia jelentheti. Legyünk jóhiszeműek, az RMDSZ-nek is idő kellett ennek felismerésére. Az igazi megoldást csak a törvények által biztosított intézményes keretek jelentik, mert ami kormányzati részvételhez kapcsolódik, az mindig viszonylagos és múlékony. Ilyen szempontból az RMDSZ kiesése a kormányból pozitív következményekkel járt, közelebb hozta a két magyar tábort. Most megvan az esély, hogy a romániai magyarok ne csupán néhány jelölt bejutásáról döntsenek, hanem egyben állást foglalnak a mostani magyarellenes politikai kurzussal szemben.
– Nyugat-Európa alig mutat érdeklődést a kelet-európai őshonos nemzeti kisebbségek gondjai iránt, sokkal inkább a bevándorlók kérdése izgatja, amely számukra kétségkívül aktuálisabb. Hogyan lehet így eredményesen lobbizni az Európai Parlamentben, mi az utóbbi két év tapasztalata?
– Európában minden hetedik-nyolcadik ember valamely kisebbséghez tartozik, ehhez képest meglepően gyenge a kisebbségi képviselet az Európai Parlamentben. Számon tartunk néhány dél-tiroli, katalán, baszk vagy finnországi svéd képviselőt, de a nagyszámú kisebbség egységes képviselete nem áll össze. Arra kell törekednünk a jövőben, hogy összegyűjtsük a kisebbségi ügyben érdekelt európai képviselőket, és megerősítsük a közös képviseletet. Ennek eddig egyetlen fóruma a kisebbségvédelmi frakcióközi csoport, amely nem rendelkezik megfelelő politikai súllyal. Nemrég a két legnagyobb frakció – a szocialista és a néppárti – együttesen akadályozta meg, hogy egy átfogó kisebbségvédelmi törvénycsomag szülessen az Európai Parlamentben. Remélem, a következő mandátum idejében e téren alapvető változást tudunk elérni. Ehhez van szükség a Kárpát-medencei magyarok összefogására, hiszen a magyarság, leszámítva a sajátos státusú szovjet birodalomból örökölt orosz kisebbséget, még mindig a legnagyobb létszámú kisebbségnek számít Európában.
– Nemrég ön egy sikeres konferenciát és meghallgatást rendezett az Európai Parlamentben a kommunista múltról. Mennyire fogékony a kontinens nyugati fele ezekre a kérdésekre, amelyek térségünkben még ma is rendkívül frissek, és sok esetben áthatják a társadalmat?
– Ez is olyan ügy, amely nem túl népszerű az Európai Parlamentben, pedig a tényleges európai egységesülés, a kelet-közép-európai országok felzárkózásának alapfeltétele a kommunista múlttal való szembenézés, az utóhatások, következmények felszámolása. A kommunizmus tovább él, különböző formákban. Régi vörös politikusok ülnek az Európai Unió bársonyszékeiben, s meg sem rebben a szemük. Furcsállom, hogy míg az utolsó náci háborús bűnöst 99 éves korában is felkutatják egy dél-amerikai esőerdőben, addig a volt kommunista rezsim bűntetteiben kompromittálódott vezetői tovább folytatják politikai tevékenységüket. Ők védelmet nyernek például a nyugat-európai szociáldemokraták részéről is, ami azt jelenti, hogy nyugaton még nincsenek tudatában annak, mit jelentett a kommunizmus, a rendszer tízmilliós nagyságrendben mérhető áldozatainak a sorsa, a kisebbségek vagy az egyházak elnyomása. A kommunista befolyási övezetek és hálózati taktikák még mindig működnek Nyugat-Európában, továbbra is sikerül leszerelni a kommunizmus áldozatai iránti szolidaritást. Mindazonáltal nagy előrelépésnek számít, hogy nemrég jelentős többséggel elítélte az Európai Parlament a kommunista diktatúrákat.
Budapesti Klasszikus Film Maraton
Világsztárok érkeznek a Budapesti klasszikus film maratonra
