Lesz-e új irányvonal?

Némiképp átrendezték a parlamenti padsorokat az európai parlamenti választások, de ez elvezethet-e a politika változásához is? Ennek megítéléséhez érdekes adatokat nyújt az a felmérés, ami az unió Votewatch.eu honlapján található. A honlapon található információk a kellő kitartással rendelkező kutató számára feltárják, hogy az egyes politikai csoportok mely kérdésekben értenek egyet, vagy mondanak ellent egymásnak, sőt még a kedvenc uniós képviselőről is sok mindent megtudhatnak, többek között, hogy hányszor szólt hozzá az elmúlt öt évben, hogy mennyi javaslatot nyújtott be, vagy éppenséggel, hogy milyen szorgalmasan látogatta a parlament üléseit.
Nos, a most véget ért parlamentben mintegy hatezer esetben szavaztak valamiről a képviselők. A politika fő irányát az Európai Néppárt frakciója (brüszszeli rövidítése: EPP–DE – European People’s Party and European Democrats) határozza meg, amelynek az elmúlt ciklusban 288 tagja volt az összesen 783 tagot számláló Európai Parlamentben (elvben 785 tagnak kellene lennie, kettő valahogy hiányzik). Az említett honlapon található adatok segítségével meg lehet állapítani, hogy más csoportok milyen gyakorisággal szavaztak úgy, ahogy azt az Európai Néppárt elvárta. Legközelebb hozzájuk a Nemzetek Európája frakció állt (UEN – Union for Europe of the Nations), akiknek szavazatai több mint nyolcvan százalékban megegyeztek a néppárt irányzatával. Őket követték a kereken száz képviselővel rendelkező liberálisok és a 215 fős szocialisták, akik hetven-nyolcvan százalékban értettek egyet a néppárttal. Valódi ellenzéknek mindenekelőtt a főleg kommunista pártokat és az északi zöldeket tömörítő baloldali frakció (GUE–NGL – Confederal Group of the European United Left – Nordic Green Left) bizonyult, itt a szavazategyezés mindössze negyvenszázalékos. Hasonlóan alacsony a zöldek (Greens–EFA – Greens–European Free Alliance) és az „euroszkeptikus” Függetlenség és Demokrácia (IND–DEM – Independence and Democracy) csoportjával való egyezés, ami ötven százalék körül mozog.
Mindebből következik, hogy az elmúlt és az új parlamentben is a megközelítőleg nyolcvanszázalékos súllyal rendelkező néppárti, szocialista, liberális, nemzetek Európája csoport fogja a döntéseket meghatározni, hiszen a felmerülő kérdések legalább hetven százalékában eddig is egyetértettek. Vagyis ha az Európai Unió politikája változik, az biztos nem a választások eredményeinek, hanem más tényezőknek, például a társadalmi stabilitást fenyegető gazdasági és szociális válság hatásának lesz betudható, amely valamennyi nagyobb párt politikusaira már eddig is kijózanítólag hatott.
Az említett honlapról a választópolgár megtudhatja, hogy saját képviselője mivel töltötte idejét az elmúlt öt évben. Először is kiderül, hogy az európai honatyák mindenekelőtt saját csoportjuknak kívánnak megfelelni, nagy átlagban kilencvenöt százalékban úgy szavaznak, ahogy azt a frakció elvárja. Persze vannak különbségek országok között. A frakcióhoz leglojálisabbak a magyarok és a németek, legkevésbé az angolok. A parlamenti ülésekre nagyjából hasonló szorgalommal járnak (a szavazások 86-88 százalékában vannak ott), ám ez esetben is jelentős az egyes képviselők között az eltérés. Ha csak a hazai képviselőket nézzük, a pálmát Szájer József viszi el, aki a szavazások kilencvenkilenc százalékán jelen volt, míg a legkevesebbet jelen lévők között Hegyi Gyulát lehet megemlíteni (71 százalék), igaz, ha jelen volt, akkor alighanem hozzászólt, mert e tekintetben 138 felszólalásával alig marad el frakcióvezetője, Tabajdi Csaba mögött. A képviselők tehát szorgalmasan végzik a dolgukat, de hogy ez hatással van-e az unió politikájának fő irányára, azon már lehetne vitatkozni.