Meddő, fizess!

Szándékosan goromba a cím. Magyarországon a lombikbébiprogram a kezdeti irigység, amatőrködés és ködösítés után besimult a humán reprodukciós folyamatok egészébe. A mesterséges megtermékenyítés körül mindig is voltak misztikus és zavaró felhangok, amelyeket az idő és a szakértelem a helyére rakott. Óriási segítség volt, amikor dr. Kaáli Géza hazajött Amerikából, és 18 évvel ezelőtt megkezdte a Kaáli Intézet alapjainak lerakását. Azóta számtalan meddőségi centrum alakult, reményt adva a körülbelül 200 ezerre tehető meddő házaspárnak. Ezért is furcsa vagy különös, hogy Somody Imre ismert vállalkozó, a veresegyházi irányított betegellátás volt frontembere besétált a porcelánboltba, és amit a táncos lábaival elért, azt ripityára törte.
Somodynak van egy Ciris nevű egészségügyi cége, ami Horváth Ágnes exminiszter jóvoltából (munkatársa még Veresegyházáról) szédületes gyorsasággal megkapta a működési engedélyét. Ennek a Cirisnek a profiljában szerepel egy lombikbébiprogram, azzal a megszorítással, hogy Somody erre OEP-támogatást nem kap, ellenben összeszedi a fizető jelentkezőket. Nem tudjuk, mi történt a háttérben, de tény, hogy Somodyt idegesíteni kezdte, hogy az a kétmilliárdos éves állami támogatás ugyan miért kerül nagyrészt a Kaáli Intézethez? A Kaáli végzi ugyanis a legtöbb beavatkozást, évi 6500-at, amelynek eredményeként 2000 mesterségesen megtermékenyített kisbaba látja meg a napvilágot, szüleik óriási boldogságára. Somody Imre azt javasolta, hogy a jelenlegi öt beavatkozás helyett az állam ne finanszírozzon csak kettőt, mert más országokban is csak ennyi a divat. Zárójelben még azt is megjegyezte, hogy ez a metodika „direkt” arra ösztönzi az orvosokat, hogy elrontsák a beavatkozásokat, hogy minél többször lehessen ismételni, ezzel több pénzt kiszedni az OEP zsebéből.
Ki is tört a botrány, oda vádak, vissza vádak, a Szülés és Nőgyógyász Szakmai Kollégium tagjai halálra sértődtek, és elsősorban azért, mert egy nem orvos súlyos szakmai vétséggel vádolja meg őket, bármifajta bizonyíték nélkül. Azzal gyanúsítani az orvost, hogy direkt hibázik, mert csak a pénzre hajt, merész arcátlanság. Különösen egy olyan folyamatnál, mint a méhen kívüli megtermékenyítés, ahol a kölcsönös-feltétlen bizalom és a hit elengedhetetlen feltétele a sikernek. Az öt beavatkozás átlagban 1,5 millió forintba kerül, ami azt jelenti, hogy, ha ezt csökkentik kettőre, 900 ezer forintnyi önrész kell, ami fiatal házaspároknál kifizethetetlen összeg. A bogár viszont a fülben van, Somody megfújta a harci kürtöt. Ugyanakkor nehéz az érveit komolya venni. Csökkentsék a beavatkozások számát. Miért? Mert ebben vagy abban az országban is alacsony? És? Másutt meg nincs lombikbébiprogram.
A vád, hogy az orvosok csak a pénzre utaznak, több élű dolog. Tudjuk, hogy egy meddő nő mire képes azért, hogy gyereke legyen, ezért sokkal célszerűbb, ha az állam fizet, és ezzel kiküszöböli az ilyen esetekben jellemző nagyon is torzító piaci hatásokat. Magyarán, akinek pénze van, tízszer ismételhet, akinek nincs, annak marad az ima. Nem kéne ebbe, Somody úr, beleszólni! Rossz az üzenet akusztikája. Irigységet sejtet. Káliék kapnak állami támogatást, Somody nem. Ezért kell a jól menő, sikeres intézetet a G. Washington-díjjal kitüntetett szakemberrel egyetemben átlátszó ürügyekkel megtámadni és védekezésre kényszeríteni? Megér ez ennyit? Megér az annyit, hogy egy olyan nagyon is kényes élethelyzetben, amiben a lombikbébiprogram szereplői vannak, viszályt és gyanakvást szítsanak? Amikor ma minden újszülött kisbabára égető szükségünk van.