Megszokott és rendkívüli

Bár a második félidőben komoly esély mutatkozott rá, végül nem történt semmi rendkívüli: az MKB Veszprém férfi kézilabdaklub tegnap megszerezte 17. bajnoki címét, egyúttal a harmadik évezred kilenc nyerhető aranyából a nyolcadikat. Abból kiindulva, hogy a vereség nélküli párharcokat az angol fordítás nyomán „söprésnek” nevezzük, Iváncsikék a 2008/2009-es szezonban teljes nagytakarítást végeztek, az NB I-ben és a Magyar Kupában vívott 36 mérkőzésükön 36 győzelmet arattak, és ezek közül csupán kettő volt négygólosnál kisebb arányú. A Szegedet dicséri, hogy a két legutóbbi.

Mennyi esély van rá, hogy ez a csapat a bajnoki döntőre valahogy összeálljon? – kérdeztem Vladan Maticsot, a szegediek trénerét közvetlenül az április 19-én
32-23-ra elbukott MK-finálé után, mire ő pillanatnyi habozás nélkül, keserves ábrázattal vágta rá: semennyi. Ehhez képest Andjelkovicsék először igazán elfogadhatóan, másodszor jól teljesítettek a playoffban a Veszprém ellen, de 35-28-as múlt szombati és 25-24-es keddi vereségükkel így is 2-0-s hátrányba kerültek a valamely fél harmadik győzelméig tartó párharcban, és e tény tegnapra elővetítette a már-már sorsszerű véget.
Ami aztán be is következett, csakhogy nem akármilyen fordulatok árán. Pedig Maticsnak már nem egészen három perc elteltével időt kellett kérnie, a hetedik percben, 1-6-nál aztán akár kegyelemért is esedezhetett volna, mert Laluskáék labdavesztéseiből gyilkos kontrákat vezetett az MKB. A vendégek azonban ekkor összekapták magukat, így elkerülték az ötezer ember szeme láttára végrehajtott, nyílt színi kivégzést; szünetre visszazárkóztak 17-13-ra, majd – miközben Marjanac kapus több bravúrral bizonyította, hogy Puljezevics nélkül is van élet – a második félidő közepére 23-22-re fordítottak. Az akciókban egyre jelentősebb szerephez jutó szélsők, Ghionea és Zvizej remek hatékonysággal értékesítették ziccereiket, hazai részről ellenben Perez, Ilyés és Vujin átlövései is dadogtak, utóbbi ráadásul két hetest is elrontott.
Odáig fajult az ügy, hogy az 56. percben, 27-27-nél az ellenfél térfelére máskor csak vízummal átengedett Lusnyikovnak kellett elvállalnia a büntetőt; de bevágta, és már nem volt megállás. Az MKB Veszprém gálázás helyett ugyan arra kényszerült, hogy saját csarnokában húzza az utolsó másodperceket, ám sikerrel tette: 30-29-es győzelmével 3-0-s összesítéssel megkaparintotta a bajnoki címet.
Innentől minden visszazökkent a szokásos kerékvágásba, hiszen rutinos ünneplők borultak egymás nyakába pályán és lelátón egyaránt. Az eufória kellős közepén azonban felharsant a „Cozma, Cozma!” rigmus, ami rögvest új megvilágításba helyezte a szezont.
Így nekünk is illik felülbírálni azt a bevezető kijelentésünket, hogy nem történt semmi rendkívüli. Dehogynem. A február 8-i gyilkosság óta, két és fél hónapon át folyamatosan csak az történt.

Újvárosi bronz. A bronzéremért a Dunaferr 31-27-re verte a PLER-t, ezzel összesítésben 3-0-ra nyert. A férfiaknál a Veszprém és a Szeged a BL-ben, a mögöttük MK-3. Gyöngyös a KEK-ben, a Dunaferr és a PLER az EHF-kupában indulhat. A nőknél a felsőházi rájátszásban a Debrecen ugyan 31-29-re legyőzte az FTC-t, de mivel a Fradi a Népligetben öt góllal volt jobb, az egymás elleni eredmények alapján előnyt élvez a 2. helyért és az azzal járó BL-szereplésért zajló versenyben. A DVSC csak akkor végezhet az FTC előtt, ha az utolsó játéknapon több pontot szerez Győrben, mint az FTC a Békéscsaba ellen. A már bajnok ETO tegnap 27-26-ra verte a Békéscsabát.