(mi a távoli cél )

Én nem tudom, hogy a magyar szavazópolgárok egyszer hektikus, máskor következetesnek látszó, de mindig önérdekű döntései mennyiben befolyásolták az ország sorsát. Annyi biztos, hogy a kapkodásra való hajlam, a folyton ingadozó közhangulat nagymértékben alakítja a pártok magatartását, s egyik előidézője lehet annak, hogy ebben a nehéz sorsú országban, szinte a parlamenti választásoktól függetlenül, szüntelen kampány folyik, ráadásul nem is a szelídebb fajtából. Aligha lehetne a nép szemére vetni, hogy önérdekű, így különböző ígéretekkel és hazugságokkal lépre csalható. De mivel alkalom szüli a tolvajt, a különböző pártok, pártcsoportosulások, különösen a Magyar Szocialista Párt és vonzásköre, erre a nyilvánvaló lehetőségre és a vele együtt jelentkező mohó hiszékenységre alapozták PR-stratégiájukat. Ez olyan érdemtelen sikereket hozott számukra 2002-ben, hogy a Fidesz ezt megirigyelve elcsábult, és 2006-os kampánya nem nélkülözte a nagyotmondás, az igazság kiforgatásának bizonyos elemeit. Későn jöttek rá, hogy ebben a Gyurcsány-félék a mesterek, példájukat nem érdemes követni.
Jelenleg a nyers igazság triumfálásának vagyunk tanúi. Bár az európai parlamenti választások lényegüket tekintve nem igazán mozgatják meg a magyar populáció egyébként élénk képzeletét, de azért kifejezik a nép méltatlankodását és mintegy tükrözik sérelmeit. Ez ideig három alkalommal győzött az úgynevezett baloldal a legfontosabb, a főhatalomról döntő megméretésben. A harmadik kierőszakolt győzelmet káosz és talán katarzis követte. A most vasárnapi választás nem döntött a főhatalomról, legfeljebb egy tendenciát jelez, amelynek irányát nem az ország sikere, hanem a kudarcok és becsapások sorozata szabta meg. Jó volna egyszer tanúja lenni annak, hogy egy négy éven át kiválóan teljesítő kormány, egy erős állam és stabil értékrenddel bíró társadalom, tehát a siker alapozná meg a parlamenti választás kimenetelét. Ez csak a távoli jövőben képzelhető el, mert a társadalmi békétlenség és elégedetlenség által bekövetkező győzelem, illetve vereség a múltat kárhoztatja ugyan, de nem mindig alapozza meg a jövőt. A protestálás során bekövetkezhet a politikai változás, de nem nő automatikusan a bizalom, és nem erősödik magától az együttműködési készség.
Most talán érdemes feltenni a kérdést: állt-e ilyen jól a Polgári Szövetség valaha is egy esztendővel az országgyűlési választások előtt? Gyakorol-e olyan hatást az EP-választás eredménye a jelenleg uralmon lévő politikai elitre, hogy lehetővé válnak az előre hozott választások? Vagy netán, miként ezt sajnálatos példák igazolják, a hosszas várakozásban a jobboldal ismét képes lesz néhány kommunikációs és kampány-„bravúrral” kiegyenlítetté tenni az erőviszonyokat. Be kell látnunk, attól függetlenül, hogy ünneplünk vagy nem, hogy a jelenlegi helyzet nem a polgári oldal és politikai elit eredményes működésének egyenes következménye, hanem a szocialisták és szabad demokraták kormányzati kudarca hozta létre. Tehát a bizonyítás, a megerősítés és megszilárdítás csak ezután jöhet, s a fent említett lehetőség a jó kormányzásra és az abból fakadó bizalomra, optimizmusra csak akkor következhet be, ha a Fidesz nem követ el hibát. Ha az elkövetkező hónapokban szellemében, erkölcseiben, anyagi és elvi értelemben is tiszta marad.
A most bekövetkezhető gyökeres változás óriási lehetőség, nemcsak a párt és a konzervatív oldal szempontjából, hanem az egész ország számára is. Ezt nem szabad elszalasztani. Türelemmel, tisztességgel, igazsággal, felelősséggel kell közeledni a távoli cél felé. Hogy mostantól valóban más idők jönnek-e, én nem tudom…