(miként kereskedjünk )

Én nem tudom, helyénvalók-e a magyar üzleti szférával kapcsolatos, minap kifejtett nézeteim, illetve nem tudásaim. Időközben eszembe jutott, hogy a magyar üzleti metódus gyakran szerves részeként tartalmaz a vevő iránti undort vagy teljes közönyt, bár a potenciális vásárlóval szemben gyakorolt kedvesség és óhajainak látványos tiszteletben tartása elemi érdek és kötelesség. Az undor: önsorsrontás.
Körülbelül két évvel ezelőtt a kisvárosban, ahol nyaranként vásárolni szoktam, megpillantottam egy díszhallal és kisállat-kereskedelemmel foglalkozó boltocskát. A környékbeli horgászszaküzletekben sehogy sem sikerült miniatűr csalihal-merítőhálót vásárolnom, és felettébb untam a kishaltartó edényben kézzel üldözni a fürge sneciket. Arra gondoltam, hogy ebben az akvaristaüzletben kapok egy ilyen eszközt. Odaléptem az üzlet ajtajához, amelyen egy nyomtatott táblácska lógott: RÖGTÖN JÖVÖK. A „rögtönt” ki szoktam bírni, ezért csak negyven perc várakozás után álltam odább.
Hajlítottam drótból egy kis keretet, nyelet applikáltam hozzá, majd egy tűhálót varrtam rá. Sajnos a dilettáns varrat a vízben rögtön fölbomlott, a snecik kibújtak a résen, ismét kézzel kellett üldöznöm őket. Úgy gondoltam hát, ha megint arra járok, benézek a díszhalkereskedőhöz. Így is tettem. Az üzlet ajtaján messziről virított a tábla, hogy ettől eddig NYITVA. Mielőtt lenyomtam volna a kilincset, észrevettem a másik feliratot: EBÉDELNI MENTEM. Vártam egy órácskát, majd kissé ingerülten tovatűntem. A harmadik alkalommal az volt kiírva: ÁRUBESZERZÉS. Ha hiszik, ha nem, egy esztendőn át makacsul próbálkoztam, mert kezdett izgatni, vajh’ miből él ez a kereskedő. Remek táblácskái voltak. Az egyiken a pontos nyitvatartási időt közölte hétfőtől péntekig. Eme nyitvatartási időkben a következő „módosító” feliratokkal találkoztam: BETEGSÉG MIATT ZÁRVA, SZABADSÁGOMAT TÖLTÖM, RÖGTÖN JÖVÖK, ÁRAMSZÜNET. Gyakran: EBÉDELNI MENTEM. Még gyakrabban: RÖGTÖN JÖVÖK. Máskor: HÉTFŐN NYITOK. Minden felirat szépen ki volt nyomtatva, és színes zsinóron lógott az ajtóüveg mögött. Számomra az egész már-már misztikusnak tűnt. Az a régi vicc jutott eszembe, amikor egy üzletember panaszkodik: „Ha nyitva tartom a boltot, kész ráfizetés.” „Akkor miből élsz?” – kérdezi a barátja. „Szombaton és vasárnap bezárok.”
Tavaly is próbálkoztam néhányszor, merő becsületből. Nem volt sikerem. Idén is arra jártam. Fél kettő volt. Az EBÉDELNI MENTEM felirat fogadott, a NYITVA 11–16 h-ig. Kurucos dac fogott el. Ha a fene fenét eszik is, kivárlak – gondoltam. Fél háromkor, más dolgaim intézése után, visszajöttem. Az EBÉDELNI MENTEM tábla helyett a RÖGTÖN JÖVÖK fogadott. Épp akkor ment be a szomszédos kapun egy asszony. Megkérdeztem tőle, mi lehet a helyzet. „Itt van valahol, mert a kocsija ott áll a magáé mellett. Lehet, hogy a WC-n ül.” Erre kétszer egymás után lenyomtam az üzlet kilincsét. Öt perc múlva kinyílt az ajtó. Beléptem. „Jó napot!” – köszöntem. Semmi válasz. „Egy kishalmerő hálót szeretnék.” Néma, komor, sértődött férfiarc. Majd egy kéz elém löki a hálót. „260” – hallom. Leszámolom a pénzt. A férfiú nem veszi el. Merőn maga elé néz. „Nem enynyit mondtam, hanem 270-et. Ha nem jól hall, láthatná a pénztárgépet.” Odaadok egy tízest, és azt mondom: „Köszönöm szépen. További jó napot!” Semmi válasz. Kissé idegesen csukom be az ajtót. Amikor szállok be a kocsiba, az üzletember kiront az utcára. „Ha még egyszer rám meri csapni az ajtót, nagyon megbánja. És az előbb majdnem letörte a kilincset!” Rádöbbenek: a kilincsnyitogatásért neheztel rám. „Maga egy üzleti zseni” – mondom. Vörösödő arcom láttán elmosolyodik, és így szól: Köszönöm.
Hogy érdemes volt-e két évig készülni erre a találkozásra, én nem tudom…