A világhírű olasz színházat, a Teatro Piccolót Giorgio Strehler együtt alapította Paolo Grassival. Strehler maga is rendezte a Trilógiát 1954-ben, a majd kétszáz évvel korábban Velencében háromszor egymás után játszott rövid komédiákat (Készülődés a nyaralásra; A nyaralás kalandjai; Hazatérés a nyaralásból) egyetlen, egész estés darabbá vonva össze.
Kétségtelenül finom stílusú, korrekt előadást láthattunk, s ez nyilván elsősorban a rendező érdeme, aki maga is szerepet vállalt: ő alakította a gigerli Ferdinandót. Mellette igen jó Anna Della Rosa Giacintája, Paolo Graziosi Filippója és Francesco Paglino Paolinója. Carlo Sala díszlete kifejezetten szépnek hat a középsőnek tekinthető – sajnos szünettel elvágott – darabban egyszerű, fehér hátterével, a narancsos színekkel perzselő nappal s árnyjátékra utaló fényekkel.
Ugyanakkor nem lehet tagadni, hogy a Trilógia, főként az eredetileg első komédia, meglehetősen laposan, némileg ötlettelenül idézte föl a két, pénzét szóró, jómódúságának hajdani fényét csökönyös előkelőséggel őrző család nyaralásra készülődésének ma már egyébként túlbonyolítottnak tűnő, s ezért igazából jellegtelen pillanatait. Önkéntelenül adódik az összehasonlítás lehetősége a nemrég bemutatott Új színházi, Szikora János-féle Nyári kalandok című rendezéssel. Az olaszok Trilógiája következetesebb, helyenként kifejezetten egy óramű pontosságával működik. A Szikora-rendezésben több az ad hoc megoldás, amely helyenként esetlegességekhez vezet, viszont színesebbnek tűnik, mint az olasz verzió. Az Új Színházban az alakításokat, a szereplők dinamizmust sugalló mozgatását lehetne főként kiemelni.
Goldonit manapság talán csak radikálisan rendhagyó módon lehetne igazán sikeresen rendezni. Valahogy úgy megkísérelni a lehetetlent, hogy a kész előadás egyszerre őrizze meg az eleganciát, a könnyedséget, s legyen korunk gyermekét közvetlenül megszólító – a szórakoztatásban is.
(Carlo Goldoni: Nyaralás-trilógia. Teatro Piccolo, Milánó. Rendező: Toni Servillo.)
ukrajna
Kijev megint megúszta egy ejnye-bejnyével
