Olaszliszkáról másképpen

Mindenki üdvözölte a Rádió C indulását. A roma rádió születése azt ígérte, lehetőséget kapnak a tehetséges fiatalok, helyet a kimondottan a cigánysággal kapcsolatos témák, segít, öntudatra ébreszt, kijózanít és tanít, már ha jól csinálják. A roma rádió nem gettó, hanem tematikus közösségi csatorna, amelyet mindazok hallgatnak, akik érintettek a témákban, vagy szeretnék megismerni, miként gondolkodnak az életükről és az együttélésről cigány honfitársai. A rádió alapító főszerkesztője, Kerényi György ma a Kossuth adó főszerkesztője, gyorsan csődbe vitte a reményteli vállalkozást. Jött egy hosszabb zenés időszak, amikor műsorra sem telt, majd ismét nekiveselkedett a Rádió C, immár új emberekkel, új hangnemmel, a régi tematikával. Ez a mostani a második korszaka.
Nyolc év telt el a 2001-es indulás óta, elég hosszú idő a tapasztalatgyűjtésre, a káderépítésre, a tematika kidolgozására, végeredményben annak eldöntésére, hogy kinek is szóljon egy roma rádió. Az alapbaj, hogy egy rosszul beszélő műsorvezetőkkel működő rádió nem szól senkinek. Sem roma, sem nem roma hallgatónak. E tekintetben persze nincs nagyobb lemaradása a Rádió C-nek, a kereskedelmi csatornák stúdióinak többségében makogó, őző ifjak és öregek ülnek. Állítólag műsort vezetnek. Némi gyakorlással fejleszthető lenne a beszédkészség, de minek, ha arra nincs igény. A Rádió C Élesztő című reggeli magazinjának két fád hangú, bizonytalan beszédű és gondolatú műsorvezetője, László-Bencsik Judit és Müller György sem hengerli le a hallgatóságát, márpedig ez közéleti témákban nyerő lehetne.
De van más baj is. Ideje lenne végre eldönteni, mit képvisel a roma rádió. Miféle társadalom- és énképet? Mik a céljai, vagyis miért él? Aki végighallgatta az olaszliszkai gyilkossággal kapcsolatos reggeli beszélgetést, erősen elgondolkodhatott azon, van-e esély ebben az országban a békés együttélésre. Mert tényleg jó lenne, ha a romapolitika kibújna végre a nagy pártok köpönyege alól, és nem pártszimpátia alapján állapítanánk meg, ki mond okosat: Kolompár Orbán vagy Farkas Flórián. És még jobb lenne, ha nem volna roma megélhetési politika. De van. Méghozzá akkora, hogy még az olaszliszkai gyilkosságból is képesek kikerekíteni egy másik történetet. Ez a szegény cigányokról szól. Arról, hogy szitokszó lett a magyar társadalomban Olaszliszka, és van, aki el sem meri mondani, hogy odavaló. Meg hogy meg kell érteni azt a családot is, amelyik csak annyit lát, hogy a kislányt elsodorja az autó, de nem tudja, hogy nem történt baja. Pedig nem kell itt megérteni semmit. Illetve, hogy ártanak a testvéreiknek azok, akik így akarják a javukat. Amíg nem szálazzuk szét, mi rossz és mi jó (nem leegyszerűsítendő az életet, hanem mert kellenek kapaszkodók), és a közösen elfogadott alapelveket nem alkalmazzuk minden helyzetre, addig minden mentegető szó a pokolba vezető út. És teszünk a jó szándékra!
(Élesztő, Rádió C, FM 88,8.)