Mi, átlagemberek is sok olyan eszközt használhatunk manapság a technológia fejlődésének köszönhetően, amilyenekről korábban még a szakemberek többsége is csak álmodhatott. Ezek közé tartoznak a Földet fotózó műholdak képei is. E fotókat ma már mindenki, akinek van internetkapcsolata, soha nem látott, alig egy-két méteres felbontásban böngészheti, ha telepíti számítógépére a Google Earth nevű alkalmazást.
Bár léteznek már automatikus képelemző algoritmusok, amelyek felismernek bizonyos alakzatokat a képeken, ezek még igencsak gyermekcipőben járnak. Így a „több szem többet lát” elvnek megfelelően a milliók, akik hobbiból böngészik a műholdképeket, időről időre újabb objektumokat fedeznek fel a fotókon. Találtak már így meteorkrátert és lezuhant repülőt, néhány hónapja pedig felfedezni vélték az elsüllyedt Atlantisz romjait.
Az efféle nyilvánosság persze sokak érdekeit sértheti, akik nem akarják, hogy föntről fürkéssze őket valaki. Az amerikai hadsereg kérésére a Google elhomályosítja az Irakban lévő fontosabb katonai objektumokat, mert a terroristák ezeket a képeket is felhasználják támadásaik tervezésekor. De míg az Egyesült Államok és szövetségesei érvényesíteni tudják – gyakran érthető és indokolható – érdekeiket, a velük ellenséges vezetésű országok nem. Ilyen Észak-Korea is, amely a világ egyik legzártabb országaként mindent megtesz, hogy nukleáris és hagyományos fegyverkezésének bizonyítékai mellett – a sztálini időket idéző paranoid önkényuralomhoz illően – a belső viszonyok valamennyi elemét eltitkolja a külvilág elől. A külvilág – amelyet Észak-Korea igyekszik folyamatosan zsarolni atombomba-kísérleteivel – viszont igencsak kíváncsi az országra.
Curtis Melvin közgazdász, a virginiai George Mason Egyetem doktori ösztöndíjas kutatója nem méltányolja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság diszkréció iránti vágyát. A fejlődő országok gazdaságának kutatójaként folyamatosan dokumentálja az észak-koreai infrastruktúra létesítményeit, és elhelyezi őket a térképen, írja a The Wall Street Journal. Amellett, hogy maga is hosszú órákat tölt a képernyő előtt egy villanyvezeték nyomvonalát vagy a katonai bázisokhoz vezető utakat követve, egyre több ismeretlentől kap információt világítótornyokról, légi támaszpontokról. A folyamatosan frissülő térkép letölthető Curtis Melvin honlapjáról (címe: http: //tinyurl.com/d3lxrz, de csak akkor működik, ha telepítettük előtte a Google Earthöt, amely a http: //earth.google.com címen érhető el).
A térkép két éve készül tucatnyi önkéntes segítségével, akik között vannak nyugalomba vonult, korábban hivatásos hírszerzőként dolgozók is. Ilyen például Joshua Stanton, aki most ügyvédként dolgozik Washingtonban, de korábban a Dél-Koreában állomásozó amerikai haderők kötelékében szolgált. Miután 2007-ben olvasott egy jelentést a titokzatos 16-os Tábor nevű börtönből történt tömeges szökésről, és megvizsgálta a szökött rabok visszaemlékezései alapján készült képeket, eszébe jutott, hogy egy évvel korábban már látta a lerajzolt őrhelyeket, amikor egy közeli nukleáris kísérlet miatt böngészte a Google Earthöt. Ezután majdnem nyolcszáz négyzet-kilométernyi területet vizsgált át. Végigkövette a gulág kerítésének nyomvonalát, és más büntetőtáborokat is föltérképezett. Elmondása szerint bár a kerítést magát nehéz észrevenni a műholdképeken, a nyomvonal felismerhető a széles sávban kivágott fák alapján, amelyeket azért irtanak ki, hogy a rabok ne tudjanak felmászni rájuk és átugrani a kerítésen.
A biztonsági szempontból jelentős energiahálózat, gátak, rakétasilók és erőműnek álcázott nukleáris bázisok mellett olyan objektumokat is tartalmaz a térkép, mint egy phenjani olasz étterem, a Kim Ir Szen korábbi elnök forradalmi tevékenységét bemutató vonszani múzeum vagy Kim Dzsongil elnök háza. Mára Melvin feltérképezte az ország közlekedési rendszerének, elektromos hálózatának és katonai támaszpontjainak nagy részét. A feltételezések szerint megtalálták az egyik tömegsírt, ahová az 1995 és 1998 közötti éhínség kétmillió áldozatának egy részét temették.
Néha a legmeglepőbb forrásokból nyert információk segítenek az objektumok azonosításában. Sok világítótornyot az őket ábrázoló észak-koreai bélyegek segítségével tudtak azonosítani. Andrej Lankov Szöulban élő orosz származású történész az észak-koreai vidéki piacok elhelyezkedését küldte el Melvinnek. Ezeken a piacokon, a hivatalos boltokkal ellentétben, időnként kapni is lehet valamit. A legnagyobb körülbelül tizenhat kilométerre van a fővárostól, mert a vidéki lakosok ennél közelebb nem mehetnek Phenjanhoz. Egy vízi erőművet úgy találtak meg, hogy a megnyitóra érkező Kim Dzsongilről készült fénykép hátterében a falon egy útkereszteződésről festett kép lógott. A csomópontot aztán Melvin felismerte a műholdképeken.
A szatellitfelvételek rávilágítanak a pártelit és az egyszerű emberek életkörülményei között tátongó szakadékra is.
– Amikor elkezdek feltérképezni egy erőművet, az elektromos vezetékeket és alállomásokat, gyakran kiderül, hogy azok az elit lakóterületek közelében vannak. Más városokba viszont egyáltalán nincs bevezetve a villany – nyilatkozta Curtis Melvin a The Wall Street Journalnak.
Piton került elő egy kukából + videó
