Simor András a stiklizőkről

Simor András, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke tavaly márciusban, a Népszabadságban közölt, Újjászületést! címet viselő tanulmányában vázolta fel, miként képzeli el Magyarország felemelkedését és hogy mi az oka jelenlegi rossz állapotainknak. Az alapvető problémát a bankár abban látta, hogy nálunk a költségvetés kiadásai a GDP közel ötven százalékára rúgnak, míg a visegrádi országoknál ez átlagosan negyven százalék. „Szociális, jóléti és lakásépítési támogatásokra, valamint a felhalmozott államadósság kamataira költünk sokkal, de sokkalta többet, mint versenytársaink” – írta a jegybankelnök, aki szerint az adósságállománnyal nem igazán lehet mit kezdeni, ahhoz viszont, hogy a gazdaság újra növekedési pályára álljon, mégis éves szinten 2000-2500 milliárddal kell csökkenteni kiadásainkat. Simor András szerint el kellene gondolkozni azon, hogy érdemes-e tovább működtetni „Európa leggálánsabb családtámogatási rendszerét”, illetve egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi az anyáknak, hogy a szülés után három évig otthon legyenek gyermekeikkel (ezt a szabályt azóta már módosította az Országgyűlés kormánypárti többsége, és két évben maximalizálták a gyes és a gyed idejét – a szerk.). „Tudom, hogy jól kereső és jómódú emberként persze nem hangzik hitelesnek az én számból a jóléti kiadások csökkentése érdekében szót emelni” – ismerte el Simor András, ám arra is figyelmeztetett, hogy az ország nem képes eltartani ezt a jóléti rendszert, aminek következménye a lassú növekedés és a szomszédoktól való lemaradás.
A milliárdos bankár – aki havi mintegy hétmillió forintos fizetést kap az államkasszából jegybankelnökként – az „állam emlőin tengődőkről”, vagy ahogy másutt fogalmaz, a rendszerváltás lényegét idestova 18 éve meg nem értőkről is értekezik, akiknek máig nem sikerült megtanulniuk, hogy mitől lehet sikeres egy ország és ezen belül lakói is a globális piacgazdaságban. „Nem érti vagy nem akarja elfogadni, hogy ez a mai világ a szabadságról, a felelősségvállalásról, a folyamatos változásokhoz való rugalmas alkalmazkodásról szól, nem pedig arról, hogy ha némi stiklizés után az adónkat esetleg befizettük, akkor az államnak kötelessége gondoskodni munkalehetőségünkről, jövedelmünkről és jólétünkről” – írta cikkében Simor András MNB-elnök, aki – miután Sólyom László köztársasági elnök jegybankelnökké nevezte ki – egymilliárd forintos megtakarítását (ami egyébként korábban is egy külföldi vagyonkezelőnél volt elhelyezve) átutaltatta Ciprusra. A földközi-tengeri szigetországról tudni kell, hogy az ittenihez képest jóval kedvezőbb adózási feltételeket biztosít az ott letelepedő vállalkozásoknak, igazából egy adóparadicsom. Tehát miközben Simor – amint fogalmazásából kiderül – a stikliző és esetlegesen adót fizető emberektől azt várja, hogy változtassák meg gondolkodásukat, mentalitásukat, addig ő potom 923 millió forintos megtakarítását ciprusi cégéhez „helyezte át”. Azt persze nem lehet tudni, hogy a tranzakciónak mi volt az oka, ugyanis – amint az Vadász Iván adószakértő lapunknak adott nyilatkozatából kiderült – egy ciprusi cég működtetésének az adóoptimalizáláson kívül az az egyik fontos előnye, hogy a nyilvánosság elől el tudják rejteni az egyes ügyletek hátterét.
A mentalitásbeli újjászületést is sürgető bankár jegybankelnöki magasságokból ítéletet mond az „álszent és erkölcstelen” pártfinanszírozási rendszerről, és a meglátása szerint azzal párosuló „virágzó korrupcióról” is, amelyek drágítják a közbeszerzéseket és torzítják a gazdasági döntéseket.
Fentebb ismertetett megoldási javaslatai mellett Simor András „erőteljesebben ösztönözné” az idősek továbbdolgozását és az „európai trendekkel összhangban” növelné a nyugdíjkorhatárt. Az oktatási rendszert is reformálná, méghozzá úgy, hogy a diákok olyan alaptudással hagyják el az iskolát, „amilyenre a gyakorlati életben valóban szükségük lesz”. „Vagyis az írás, az olvasás stb. mellett még legalább a tanulásnak és a változó világhoz való alkalmazkodás tudományát is meg kellene tanítani a gyerekeknek” – összegzi oktatáspolitikai alapvetéseit az MNB elnöke.
Közvetlenül az írás megjelenése előtt a TV2 vendégeként a szerző kijelentette: „nekünk az a dolgunk, hogy időt adjunk a kormánynak és a magyar gazdaságnak, hogy azok a lépések történjenek meg, amellyel hosszú távon elvezethetnek egy kiegyensúlyozottabb gazdasági helyzethez és ezen keresztül egy kiegyensúlyozottabb forint árfolyamához”. Tavaly márciusi nyilatkozata után pár héttel egyébként öszszeomlott a Gyurcsány Ferenc vezette koalíciós kormány, majd maga a miniszterelnök is megbukott. A jegybankelnök ciprusi cégéről egyébként éppen a Népszava adott először hírt márciusban, amikor a forint árfolyama az összeomlás szélén volt. A legkritikusabb napokban a bankár külföldön töltötte szabadságát, állítólag síelt.
A héten kirobbant, Simor András személyét és cégét érintő vagyonkimentési akció a szakértők szerint nem ütközik jogszabályokba, etikailag azonban – amint arról a Népszabadságban is cikkeztek – „már kevésbé egyértelmű az ügy”. Az újság, hasonlóan a Magyar Nemzetben megszólaltatott Vadász Ivánhoz, arról írt, hogy a „tranzakciók alapos ismerete nélkül nehéz megítélni vagyonátcsoportosításának jellegét”. Azt azonban laptársunknak is kifejtették, hogy „nem elegáns, hogy a jegybank elnöke egy olyan ciprusi cégben kezeli nem csekély vagyonát, amelynek működéséről, a cégen belüli pénzmozgásokról nehéz vagy szinte lehetetlen információhoz jutni”.