Szivárvány és verekedés a rangadón

Azért megvan annak a maga bája, ha a futballpálya két pontján két külön balhé tombol, az egyikben a rendezők tusakodnak a vendégszurkolókkal, a másikban a két csapat tagjai egymással és a játékvezetői hármassal. Nagyjából így ért véget szombaton este a labdarúgó NB II Nyugati csoportjának Pápa–Pécs rangadója, ami arról volt hivatott dönteni, hogy melyik gárda kerüljön nagy eséllyel az első osztályba. Mindez persze úgy igaz, hogy nem e két klub egyike vezeti a tabellát, hanem a Gyirmót, amely azonban másodfokon sem kapott licencet az MLSZ illetékes bizottságától, így most az elnökség gesztusára vár, ha vár egyáltalán. Mivel a pápaiak és a pécsiek is rendelkeznek az NB I-es szereplést biztosítani tudó és akaró mecénással, Bíró Péterrel, illetve Matyi Dezsővel, valamint licenccel is, így elmondhattuk, ez a tavasz rangadója errefelé. Ennek megfelelően dugig megtöltötték az érdeklődők a Perutz-stadiont, amely négyezer nézőt és nagyszerű hangulatot jelent. Játékvezetőként Arany Tamás futott ki a csapatok élén a gyepre, meg is jegyezte egy drukker: „No, akkor egy sárga sem lesz!” A tapasztalt, és a játékosok körében is kedvelt bíró valóban inkább beszélgetni szokott a bűnösökkel a szabálytalanság után, nem a zsebe felé nyúlkálni, ehhez képest most nemcsak sárga lapokat osztott ki, hanem pirosat is, a meccset pedig előbb fújta le, ami mindent elmond a küzdelemről és a feszültségről.
Az elején még minden normális mederben zajlott, sőt, az égiek a „rangadók rangadóját” egy csodálatos szivárvánnyal lepték meg, a napsütésben hulló zápor is elállt kezdésre. Idén láttam egy-két NB I-es derbit, s nyugodtan állíthatom, hogy a papíron egy osztállyal lejjebb zajlott küzdelem iramában és színvonalában is inkább első osztályúnak tűnt. Szűcs Lajos, a Fradi egykori kulcsembere hamar megszerezte ugyanezt a titulust a pápai kapuban is, amit egy bravúros védéssel azonnal bizonyított.
Feltűnt, hogy amíg ő a gólvonalról „dolgozott”, addig pécsi kollégája, Hegedűs minden ívelésre kimozdult, s rendre jól tette. Hárította Alex ollózásszerű lövését és fejesét is. A másik oldalon egy kontra után Lovrencsics passza nem jutott el Gyánóhoz, pedig kettő az egyben vitték a labdát a középhátvédre. A már említett Szűcs és Gyánó mellett igazán ismert névnek számított a pályán a pápai játékot irányító Bárányos, illetve Szabados a pécsi védelem tengelyében. Érdekesség, hogy ikertestvérek is álltak egymással szemben, a Fradinál megismert ifjak közül Nagy Sándor végig felügyelte a Pápa jobb oldalát, fivére, József viszont végül ott ragadt a PMFC kispadján. A szülők egyébként azt a köztes megoldást választották, hogy egyikük pápai, másikuk pécsi sálat vett a nyakába, nehogy emiatt családi balhé törjön ki.
Nem tört, mint ahogy sokáig más sem, miközben a hazaiak szép lassan fölénybe kerültek a második félidőben, hiszen nekik mindenképpen győzniük kellett. Az edzők közül nehezen lehetett dönteni, hogy melyikük él jobban együtt a játékkal, mert Véber György és Botos Antal legalább annyit „futott” a kispad előtt, mintha vonalon belül küzdene. A Pápa több helyzetére a Pécs pár gyors kontrával válaszolt, de Szűcs és Hegedűs is bravúrokkal uralta kapuja előterét. Egészen a 80. percig, amikor egy jobboldali beívelésre Hegedűs ezúttal nem mozdult ki, a labda Bali elé pattant, aki a háló jobb oldalába bombázta azt (1-0).
Az addig csak hangos szurkolásukkal és néhányuk ipari mennyiségű sörfogyasztásával kitűnő pécsi hívek nehezen viselték a vereséget és a feljutás elszalasztásának előszelét, pár kemény legény előbb a kerítést kezdte rángatni, majd beugrált a pálya szélére. Ahol közben ment a meccs! A rendezők kiegyenlített küzdelmet vívtak a pécsiekkel, ami ebben a kontextusban vereséget ér, aztán a csapatok is felizzították a hangulatot, hiszen a cserének jelölt, de lesétálni nehezen akaró Alexet Hegedűs piros lapot érő lökéssel próbálta nógatni. No, erre a kezdőkörben is tumultus kerekedett, aztán Arany végre érzékelte, hogy a vendégszektor előtt egy másik csata is folyik, s lefújta a mecscset. Úgy tudjuk, mindkét csapatot feljelentette, de a várható büntetések mértéke valószínűleg nem befolyásolja a végeredményt.
A pápai játékosok ünnepeltek, majd a székházba vonultak, a pécsi drukkerek provokálták a hazai híveket, de a további atrocitás elmaradt. Távoztunkban még láttuk, hogy a rohamrendőrök a stadionon kívül sorakoztak fel, s figyelték az eseményeket, gondolták, majd megoldódik minden magától. A pécsieket az öltözőben tulajdonosuk vigasztalta, ennél is soványabb öröm, hogy a látottak alapján huligánjaik is „első osztályúak”.
Csak a csapatuk nem lesz az, mivel még a Győr II és a ZTE II elleni csata vár rá, a Pápa viszont megkapja a visszalépett Dunaújváros elleni pontokat, majd a gyengécske Százhalombatta ellen zár. S akkor még nem beszéltünk a vélhetőleg bajnoki címet nyerő, de egyelőre licenc nélküli Gyirmótról.