Tbiliszi továbbra is számít Amerikára

A Nyugat és Oroszország vetélkedésének egyik ütközőpontján lévő Grúziában is élénk érdeklődéssel tekintenek a közelgő moszkvai orosz–amerikai csúcs elé. Nem véletlen, hiszen Tbiliszi legközelebbi szövetségese óvatosabbá vált az elnökváltás óta. Grúzia azonban továbbra is az Egyesült Államok egyértelmű támogatásával számol, legfeljebb az a kevésbé személyhez kötött, s inkább a stratégiai fontosságú országnak szól, nyilatkozta lapunknak Tengiz Pkhaladze, a tbiliszi Geopolitikai Tanulmányok Központjának elnöke.

Grúzia stabilitása meghatározó a régió biztonságában, ha ez megbillen, bizonytalanná válik az egész Kaukázus. Éppen ezért vált óvatosabbá minden, a térségben érintett állam a tavaly augusztusi háború után. Mindez azonban nem jelenti azt Pkhaladze szerint, hogy az Obama-adminisztráció lazítana a Grúziához fűződő szoros szálakon. Ezt már Hillary Clinton külügyminiszter is többször kijelentette. Medvegyev orosz elnökkel folytatott első, londoni megbeszélése után Obama is hangsúlyozta, hogy Grúzia kérdésében nem értenek egyet, s Washington továbbra is stratégiai szövetségesének tekinti Tbiliszit. A kapcsolatok legfeljebb belpolitikai értelemben árnyaltabbá válnak. A Kaukázus stabilitása azonban csak úgy őrizhető meg – emelte ki a szakértő –, ha a nagyhatalmak nem befolyási övezetként tekintenek a térségre, hanem a közös érdekeket keresik.
Grúzia tagja az Európai Unió Keleti partnerségi programjának s az ekörül zajló vitákkal egyet nem értve a biztonságpolitikai szakértő egyértelmű esélynek látja a lengyel–svéd kezdeményezést, amely közelítheti a posztszovjet régió érintett hat országát az unióhoz. Mint aláhúzza, mindig is Európa része volt, bizonyítja ezt, hogy az első ilyen települések nyomait is területén találták meg pár éve, s az európai értékeket vallja, ezekhez igyekszik közelíteni. Az elemző tehát örömteli változásként értékeli az EU megnövekedett aktivitását a Kaukázus déli régiójában, s reméli, továbbra is hatékonyan kiveszi a részét a háború utáni rendezési folyamatból.
Pkhaladze nem ért egyet azzal, hogy Mihail Szaakasvili megnehezíti Amerika és az EU dolgát is azzal, hogy bele-belerángatja őket a belső hatalmi harcokba. Az elemző szerint Európa energia- és általános biztonsága elképzelhetetlen a Kaukázus nyugalma nélkül. Elutasítja azt a megközelítést is, hogy a Nyugat e belviszályban kritikátlanul az elnök oldalán áll, s azt a közelmúltbeli közleményt idézi, amelyben az EU és az Egyesült Államok közösen sürgetik a hatalom és az ellenzék párbeszédét. Pkhaladze egyébként úgy véli, a tiltakozások legújabb hulláma nem egy személlyel szemben, hanem a demokrácia védelmében kezdődött április 9-én, s személyesen is elengedhetetlennek tartja a szóban forgó reformokat, mindenek előtt a hatalmi ágak szétválasztását, s ami még ennél is fontosabb, a civil társadalom erősítését. Ami pedig a hatalomváltást illeti, arra szerinte egyelőre nem érett meg az idő.