Tóthok, magyarok, szlovákok

Ami természetes, az fel sem tűnik. A nap reggelente felkel, női kézilabda-válogatottunk pedig kétévente kijut a világbajnokságra. A magyarok nélküli vb ritkább jelenség még a napfogyatkozásnál is, hiszen legutóbb 1990-ben fordult elő, de a szlovákok elleni szombati és jövő vasárnapi oda-visszavágós párharc előtt nem árt az óvatosság. Több okból sem.

Európa tizenegy hellyel rendelkezik a december 5–20. között Kínában rendezendő vb-n, ebből a címvédő Oroszország, valamint a tavalyi macedóniai Eb két döntőse, Norvégia és Spanyolország hármat már elvitt. A fennmaradó nyolcért nyolc pár küzd meg az előttünk álló és az azt követő hét végén, és a sorsolás után megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, amiért a mieinknek a szlovákok jutottak ellenfélül.
Mostanában azonban más miatt sóhajtozunk. Válogatottunk évek óta úgy vágott neki minden világversenynek, hogy akkor lehet esélye a kiemelkedő szereplésre, ha három világklasszisa – Pálinger Katalin, Görbicz Anita és Tóth Tímea – remekel; a közelmúltban felzárkózott melléjük Vérten Orsolya, valamint mögéjük Szamoránsky Piroska is. Ötük közül hárman ezúttal azonban hiányozni fognak: Görbicz és Szamoránsky súlyos térdsérülése miatt, Pálinger pedig azért, mert a kvalifikáció nyűgeit nem vállalta. „Tavaly ő engedett, most nekem kellett, mert meggyőzhetetlen volt” – ismerte el Imre Vilmos szövetségi kapitány. Tóth Tímea legutóbb Pekingben játszott a nemzeti együttesben, és remélhetőleg fizikai és lelki ereje teljében tér vissza oda, ő mindenesetre e felvetésünkre határozott és mosolygós igennel felelt. Vértennel együtt ez persze még mindig csak ötből kettő, és eddig úgy taglaltuk a veszélyforrásokat, hogy a szlovákokról még nem is beszéltünk.
Pedig nem árt, mert készülnek derekasan. Az előselejtezőben öt góllal elintézték és megelőzték a lengyeleket, legutóbbi tesztmecscsükön ugyanennyivel, 32-27-re verték a cseheket, a keretükhöz ekkor csatlakozott Stuparicova hét gólt vágott. A Debrecenből négy év után Németországba távozó balszélső ráadásul bizonyára plusz ösztönzőt is talál majd magának – elég felidéznünk a tavaly november 1-jei DVSC–Pallamano Bancole KEK-találkozót, amikor a közönség hírül vette az aznapi dunaszerdahelyi rendőrattakot, és heveny szlovákgyalázásban tört ki, mire Stuparicova ott helyben, a pályán sírva fakadt. A másik magyarországi légiós, Tóth Zsanett, a Békéscsaba kapusa sem kisebb elánnal hangol, erről a csabai klub és a válogatott edzője, Mátéfi Eszter így számolt be: „Zsanett nem szlovákiai magyarnak, hanem szlováknak vallja magát, és nagyon fogadkozik, hogy mindent megtesznek ellenünk. Mondtam is neki, bár a mi mecscseinkre készülne mindig ekkora harci kedvvel.”
Három Bundesliga-játékossal, a dijoni Pajtasovával, valamint a legveszélyesebbnek tartott dániai balátlövővel, Dubajovával éppen egy kezdőhetesnyire rúg a légiósok száma, de Imre Vilmos a balszárnytól tart leginkább: „Elsősorban rájuk kell figyelnünk, és az irányító Popluhárovára. No meg a saját védekezésünkre és visszarendeződésünkre, mert nem számítok könnyű meccsekre, még ha egyesek előre lefutottnak is tartják a párharcot.”
A magyar kerettagok sem osztják e nézetet, Hornyák Ágnes például videós tapasztalatai alapján így jellemezte a riválist: „Rohanós, harcos, ütős csapat.” Soraiban olyan nevekkel, mint Puskasova, Halasova, Szöllősiova. Különleges hangulatú összecsapásra van tehát kilátás, amelynek első felvonását holnap 20 órától szerintünk Simonyban, az ellenfél szerint Partizanskéban rendezik. A viszszavágó helyszíne viszont mindenképpen Nyíregyháza lesz.