Transzgenetikus disznótor

Régen elszelelt mellettünk a tudomány, de ezt hagyjuk is, mert még irigykedni kezdek azokra, akik láthatták a Wright testvéreket 1903. december 17-én délelőtt, amint Flyer nevű gépükkel tizenkét másodpercig a levegőben tartózkodtak. A repülés történetének döntő pillanata volt ez, a kezdet, és persze a vég is, mert ha már egyszer az embernek sikerült repülni valamilyen szerkezettel, annál már nem lehet jobban repülni, legfeljebb korszerűbb gépeket építeni, de az már műszaki kérdés, a lényegen nem változtat. Az emberiség felfogta, vagyis értette, hogy Wilbur és Orville Wright gépe miképpen emelkedik a levegőbe, de ma már az emberiség nem ért semmit. Gőze sincs atomokról, kvarkokról, de ez még hagyján, arról sincs fogalma, milyen elven működik a DVD. (Én se tudom, ne izguljanak!)
Próbaképpen utánanéztem két Nobel-díjnak, az egyiket az eukarióták transzkripciójának molekuláris bázisa kutatásáért, a másikat a spontán szimmetriasértés mechanizmusának felfedezéséért adták. Ennyit erről. Szóval, csak ugatjuk a tudományt, amelynek „állítólagos végcélja az, hogy az emberiség általa egészen boldog legyen végre”. Ezt a megállapítást a jó öreg Karinthy – aki egyébként maga is lelkesedett a repülésért, Wittmann Viktorral többször fel is szállt – valamikor az első világháború idején vetette papírra, s ma leszögezhetjük, hogy a tudomány azóta sem érte el végcélját, sőt, az emberiség boldogtalanabb, mint valaha, ráadásul lassan már a mosópora is intelligensebb, mint ő maga. Van egy olyan sejtésem, hogy a boldogságnak semmi köze a tudományhoz, ahogy állítólag a pénznek sem (de azért van szaga, egész kellemes, ehhez ragaszkodnék).
A tudomány tehát régen elszakadt a tömegektől, elszakadt a Földtől is, kiszökött az űrbe. Bottal üthetjük a nyomát, csak ahhoz előbb utána kéne menni! A magas szintű összefüggések megértése (pláne felfedezése!) kevesek kiváltsága – de nem is kiváltság ez, hiszen bárki megszerezheti, aki hajlandó néhány évtizedet rászánni az életéből –, megdolgoztak érte, felértek a csúcsra, kitűzték a zászlót, aztán beálltak abba a rövid sorba, ahol azok állnak, akiket a „képzelet igen szorongat”, másképpen szólva: „elkapom a bajt, amelyet tanulmányozok, és az megtelepszik bennem” (Montaigne). Az emberiség csöndesen lemaradt valahol a klasszikus mechanikánál. A mágnest még értjük, a Higgs-tér teljes homály, a kvantumgravitáció hallatán pedig ütünk. Hová vezet ez, kérdezhetnénk kíváncsian, de nem kérdezzük. Kérdezzék meg az érintettek, azok viszont még meg se születtek. Lehet, hogy annak idején majd robotszülésszel találják magukat szemközt, és ha szerencsésen felnőnek, mindenért minket fognak hibáztatni. Még a fákon csiripelő műmadarakért is!
Számomra legizgalmasabb az a fajta, ember közelinek nevezhető tudomány, amelynek eredményeit közvetlenül élvezzük, csak éppen az odáig vezető utat nem tudjuk felfogni. Sokféle tudományágból profitál például a hadiipar. A hadiipar is ember közeli, sőt, a legemberközelibb, hiszen több ezer kilométerről elpárologtat egy várost, teljes lakosságával! A hadiiparban született tudományos eredményekből számtalan jó született, ilyen például a teflon és a műholdvevő. Ez pedig arra figyelmeztet, hogy ne ítélkezzünk elhamarkodottan, ugyanis nem lehet előre tudni, miből lesz a cserebogár. A látszólag semmirevaló tudományos sikereket 1991 óta Ig Nobel-díjjal jutalmazzák (ignoble: teljesen haszontalan). Ilyet kapott az a tudóscsoport, amelyik a farmokon élő struccok emberekre irányuló udvarlási szokásait tanulmányozta, és az is, amelyik a birka különböző felszíneken való elvontatásához szükséges erőket analizálta. Ig Nobel-díjat ért az ultrahang terjedési sebessége cheddar sajtban a hőmérséklet függvényében című tanulmány, továbbá az az eljárás, amellyel tehéntrágyából vaníliaaromát lehet szintetizálni. Szerintem a joghurt- és pudingipar ezzel szédületes távlatokat kapott!
De az se kismiska, hogy ultraibolya fényben zölden fluoreszkáló kismalacokat hozott világra egy kínai sertés, ugyanis az anya génállományát még magzati korban fluoreszkáló medúzából nyert proteinnel módosították. A tudósok szerint ez nagy reményekre jogosít, mert hamarosan olyan transzgenetikus sertés is kitenyészthető, amelyből emberbe átültethető szerveket lehet nyerni. Istenem, micsoda disznótorok elé nézünk! (Óvatosan a májjal, kell a Lajos bácsinak!)
Magyar állampolgárként kérdezem: a tb támogatni fogja?