Valami más jön

Kő András
2009. 06. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Balatoni nagyanyám szokta volt mondani, amikor családi látogatásai után visszautazott tőlünk: Isten velünk! De emlékszem Robert Graves önéletrajzi könyvének címére is, amelyből később szállóige lett: Isten hozzád, Anglia! Most itt van John Lukacs legújabb könyve – második önéletrajzi kötete –, amely ezzel a címmel jelent meg: Isten velem. Mindhárom formula a búcsúzás képeit vetíti elénk. Egy és más visszavonhatatlan. Past perfectum. Lezárt, befejezett múlt. Következésképp a szomorúság hordozója is. Korunk egyik legismertebb történésze, John Lukacs 84 évesen vetette papírra sorait. „Az Isten velem-en töprengve valami arra ösztökélt – írja –, hogy tegyek egy utolsó kísérletet, próbáljam végső kikristályosodott formába önteni az emberi, történelmi és fizikai tudásra vonatkozó, igenis radikális felismeréseimet.”
A kísérlet sikeres. A gondolkozás talán a legkeményebb munkák egyike. Vélhetően ez az oka annak, hogy olyan kevesen foglalkoznak vele. A szerző gondolkozik, tehát különbözik. Megfigyelő, töprengő, következtető és összegező elme, akármiről fejti ki a véleményét. És gondolkodásra készteti olvasóját is. Nem feledtetve, hogy magyar születésű amerikai történész. Történészszemlélete végigkíséri eszmefuttatásait, miközben – megfogalmazása szerint – valamiféle filozófiából törekszik valamiféle önéletírás felé. Rendet igyekszik vágni a fogalmak között. Megítélése szerint „az emberi tudás se nem objektív, se nem szubjektív, hanem személyes és részt vevő”. A miért?, a hogyan? és a mikor? kapcsolata pedig jóval sokrétűbb, mint hinnők. Ötvenévi tanítás és írás, két tucat könyv, tapasztalat és világlátás nyomán árad belőle a bölcsesség, még ha be is látja: „Az öregség hajótörés.” Szó szerint ugyanígy vélekedett Chateaubriand is.
Az 1946 óta Pennsylvaniában élő író-történész Magyarországot az „anyjának”, Amerikát a „feleségének” tartja. Lesújtó képet fest a mai amerikai társadalomról, amelyben leértékelődött az írott és nyomtatott szó, s a szóbeliség átváltódott képi „kultuszra”, sőt egy másfajta gondolkodás- és látásmódra. Harminc évvel ezelőtt települése hatezer lakójának a felét ismerte, de ma már nincs így. Fenyegető a kommunikáció és a közlekedés összeomlása. Szülőhazájáról szólva bizakodóbb a magyaroknál, mint ahogy az ország jövőjét is biztatóbbnak ítéli meg, mint fogadott hazájáét. Sokat foglalkoztatta Churchill személye, akihez visszatér ezúttal is. „A történésznek mindig észben kell tartania a potencialitást: hogy ez vagy az másképp is történhetett volna” – vallja.
A könyv visszatekintés élete nagy pillanataira, találkozásokra, barátokra. Például azokra a szép napokra, amikor főtisztelendő Varga Bélával – akivel lelki rokonságot érzett – eljött Budapestre a rendszerváltozást követően. Három amerikai feleségét bemutató portréja tökéletesen visszaadja egyéniségüket, jellemüket. (Kettőt már eltemetett.) Elgondolkoztató ez a megjegyzése is: „Mindmáig nincs igazán elsőrangú regény, melynek fő témája, hogy férfi és nő más nemzetiségűek.”
Végső összegzése az, hogy lezárult egy történelmi fejezet, az ötszáz évig tartó nagy európai polgári korszak, és most valami más köszönt ránk. A hagyományos műveltség kiveszőben van, és az egyháznak is meg kell elégednie azzal, hogy az emberi értelem, a bölcsesség és a szeretet magányos fénycsóvája legyen. Potenciális veszély, hogy az embernek hatalmában áll elpusztítania az emberiség túlnyomó részét. Lukacs úgy érzi, a jövő megjósolhatatlan. Kiissza a búcsúpoharat, de nem zárja be az ajtót. Mintha azt mondaná: „Qui perd, gagne!” Aki veszít, nyer. Kevés az ilyen szép és tiszta hangzású vigasztalás.
(John Lukacs: Isten velem. Európa, Budapest, 2009. Ármegjelölés nélkül)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.