Nem szorult ökölbe sok republikánus szimpatizáns keze, amikor Barack Obama bejelentette, hogy Sonia Sotomayor bírónővel kívánja feltölteni a kilenctagú grémiumot, amely az Egyesült Államok politikai rendszerének legrespektáltabb intézménye – ahol úgymond összeér az igazságszolgáltatás, a törvényalkotás és a döntéshozatal. Sotomayor ugyan enyhén szólva nem konzervatív ideálfigura a tisztségre, de nem tulajdonítható neki olyan döntés, tudományos értekezés jogi karrierje során, amely felháborítaná a minden téren ellenzékbe szorult, de természetesen továbbra is roppant befolyásos egykori kormánypártot és holdudvarát. Liberális elveket vall, de úgy, hogy sem az abortuszellenes mozgalmak nem érzik különösebben sértve magukat, sem vallásos csoportok nem gyanúsítják istenkáromlással vagy az ördöggel való cimborálással. Háttere, származása miatt sem számít átlagos figurának, ugyanakkor éppen ezért tökéletesen aláhúzza az Egyesült Államokban zajló kulturális-demográfiai folyamatokat: Puerto Ricó-i bevándorlók gyermeke, akit anyja ugyanúgy egyedül nevelt fel, mint Obamát. A szokatlanság indoklása azonban itt nem merülhet ki. Továbbra is ki kell hangsúlyozni, hogy nőről van szó, hiszen a gyengébbik nem mindössze harmadik képviselője lesz a legfelsőbb bíróság történetében.
Politikai állástól függetlenül az elemzők egyetértenek abban, hogy Barack Obama, akinek felemelkedésében jelentős szerepet játszottak a szélsőségesen liberális baloldali körök is, olyan jelölttel rukkolt elő, amely nem fokozza feleslegesen a politikai harcot a közéleti spektrum jobboldalával, amelynek támogatására még minden bizonynyal szüksége lesz. Bölcsességére vall az a tény is, hogy egy latin származású jelölttel sakkot adott azoknak a republikánus törvényhozóknak, akiknek választókörzetében vagy delegáló szövetségi államában magas a spanyolajkúak, illetve a Közép- és Dél-Amerikából bevándoroltak, illetve leszármazottaik aránya.
De miért is ilyen fontos a bírónő kinevezése? Azért, mert nyolc társához hasonlóan élethossziglanra nevezik ki, munkájának csak a halál vagy lemondás vethet véget. Ráadásul a legfelsőbb bíróság az alkotmánybíróság szerepét is betölti, ami miatt az Egyesült Államok berendezkedésében bizonyos szempontból nagyobb hatású intézmény, mint a két- és négyéves ciklusokkal működő törvényhozás, vagy akár a négyéves periódusokkal operáló elnöki hivatal. Döntései szó szerint történelmi jelentőségűek: a Brown kontra tanfelügyelőség ügye például az egyesült államokbeli faji szegregáció de jure felszámolásának jogforrása.