Kimaradt Szécsi. Kemény Dénes az Unicum Kupa után csapatot hirdetett a római vb-re. Meglepetésként hathat, hogy kimaradt a háromszoros olimpiai bajnok kapus, Szécsi Zoltán, bár erre utaló jeleket már észlelhettünk. Rajta kívül Mátyás Zoltán és Török Béla rostálódott még ki, így az utazók névsora a következő: Gergely István, Nagy Viktor (kapusok), Biros Péter, Gór-Nagy Miklós, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Szivós Márton, Varga Dénes, Varga Dániel, Varga II. Zsolt (mezőnyjátékosok).
Ez a gárda most valószínűleg ennyit tud. Négy és fél heti közös munka után itt tartunk a csapatépítésben, és a szerbek, akik nagyrészt egyetlen klubra alapozzák a válogatottjukat, előttünk járnak. Ettől persze még jobban is kihasználhattuk volna a helyzeteinket, mert ahhoz már nagyon jól kell védekezni, hogy hat lőtt góllal nyerni tudjunk – szögezte le szombaton Kemény Dénes szövetségi kapitány, azt pedig már mi tesszük hozzá, hogy a féltucatnyi gól többsége egyéni villanás eredménye volt. Az első negyedben levél és háló sem rebben, a másodikban egy dupla Varga Dénestől, a harmadikban Kiss Gergelytől, végül a negyedikben Szivós Mártontól. Emellett hullámzó intenzitású és koncentrációjú védekezés, tetézve feledhető kapusteljesítménnyel, bár a Gergely Istvánt felváltó Nagy Viktor átmeneti javulást hozott. Mindez összesen pedig 8-6-os vereséget. Felvetettem még Keménynek, egy-egy gyengébb egyéni produkciót képes-e úgy értékelni, mint hasznos információt a keretszűkítés előtt, mire azt felelte: „Nem, mert nem most láttam először ilyeneket, de ez van, ebből kell főznünk.”
Igen, hiszen olimpia utáni esztendő lévén, dacára annak, hogy nyakunkon a vb, a vezető pólónemzetek térdig járnak a csapatépítés törmelékeiben. A kérdés, hogy ki hova jut, e pillanatban még megválaszolhatatlan, az viszont könnyedén megállapítható, ki honnan indul. Kemény Dénes a tizenhárom pekingi aranyérmes közül kilencre (illetőleg, mivel a vb-keret tegnapi kihirdetésekor kihagyta Szécsi Zoltánt, már csak nyolcra) számíthat – Benedek Tibor és Molnár Tamás végleg, Kásás Tamás bizonyára, Varga Tamás valószínűleg csak átmenetileg búcsúzott a válogatottságtól –, a szerbektől viszont hiányzik a szellemi vezér Vladimir Vujaszinovics, a gólzsák Alekszandar Sapics, a kapusfenomén Denisz Sefik, a hegyomlásszerű Dejan Szavics, a számunkra leginkább Hegedűs Gábor kikészítése miatt emlékezetes, de szintén alapember Alekszandar Csirics, valamint Branko Pekovics. Sőt, az olimpia előtt megsérült Szlobodan Nikics és a súlyos motorbalesetet szenvedett Danilo Ikodinovics is, tehát hat vagy inkább nyolc fő. Csakhogy Belgrádban, az olimpiai bajnok cím kínzó hiányában nem nőtt olyan nagyra az előző generáció, hogy ne tudott volna idejében kibújni az árnyékából a következő. Dejan Udovicsics szövetségi kapitány, aki remek utánpótlásedzőként alapozta meg a pályáját, nem véletlenül értett egyet vélekedésünkkel: „Igen, ez a mostani már igazán az én csapatom. Annyiban nemcsak a magyarok, hanem mindenki előtt állunk, hogy nagyrészt nemhogy a 2012-es, de a 2016-os olimpiáig is együtt maradhatunk, de az egyértelmű célunk a londoni aranyérem. Bár otthon egyre gyakrabban hallom, hogy már Rómában is esélyesek vagyunk, de ez túlzás. Ennek a fiatal társaságnak meg kell tanulnia elviselni a tétet, és erre a vb lesz az első alkalom.”
Ez legyen az ő gondjuk. A miénk pedig az, hogy amint azt itthon általában hallani, sőt olvasni is, „utoljára” 2004-ben, Athénban verték meg fiaink a szerbeket. E megfogalmazás persze valószínűleg inkább a pongyolaság és pontatlanság jele, mint a pesszimizmusé, hiszen azt jelentené, hogy már soha többé nem győzzük le őket. A megfelelő kifejezés tehát „utolsó” helyett a „legutóbb”, ám a kérdés az, mikor lesz a legközelebb?
A javítás lehetősége, ha más ellenféllel szemben is, már a tegnapi matinén elérkezett, és együttesünk élt is vele. A tükörsima, 14-8-as győzelembe két elrontott büntető és számos egyéb baki is belefért, a 4-3-as német vezetésig beszedett gólok is csak Szécsi Zoltán kapusnak kerültek sokba, mert – persze nyilván nem csak ezért – kimaradt a vb-garnitúrából. Egészében azért úgy tűnt, a még ingatag magyar válogatott sokféleképpen játszhat Rómában, csak úgy nem, hogy a németektől kikapjon. Hiszen e kis sportágban annyira szűk a közvetlen elit, és olyan messziről követi a középmezőny, hogy együttesünk a csapatépítés tetszőleges fázisában sem tud igazán nagyot bukni. Legfeljebb akkorát, mint az 1997 óta tartó Kemény-éra eddigi legsikertelenebb világversenyén, a 2001-es fukuokai vb-n, amely ötödik hellyel zárult.
Hogy Rómában minimum a negyedik meglegyen, ahhoz meg kellene nyerni az első valódi tétmérkőzést, a negyeddöntőt. A szerb– spanyol csoportderbin múlik majd, hogy előbbiek vagy utóbbiak ellen.
Eredmények. Szombat: Szerbia– Magyarország 8-6, Németország– Ausztrália 10-7. Vasárnap: Magyarország–Németország 14-8, Szerbia–Ausztrália 12-6. Az Unicum Kupa végeredménye: 1. Szerbia 9 pont, 2. Magyarország 6, 3. Németország 3, 4. Ausztrália 0.
