
Fotó: Gulyás Péter
Leszámítva az akkumulátor méretét, a két hajtáslánc teljesen megegyezik, a 98 lóerős benzinmotorhoz egy 197 lóerős villanymotor társul, amelyek együtt 212 lóerőt képesek az első kerekekre küldeni. Működési elvében a BYD DM-i-je a Honda soros hibridjeire hasonlít, ami azt jelenti, hogy az idő nagy részében a rendkívül jó (43%) hatásfokú, Atkinson-ciklusú szívó, négyhengeres benzinmotor csak áramot termel a villanymotor számára (soros hibrid működés), azonban nagy sebességnél egy tengelykapcsolóval közvetlenül is képes hajtani a kerekeket egyfokozatú erőátvitelen keresztül, a villanymotorral egyszerre (párhuzamos hibrid működés). Szinte az egyetlen különbség a Honda e:HEV rendszeréhez képest, hogy ebben jóval nagyobb kapacitású, és kívülről is tölthető a nagyfeszültségű akkumulátor.
Hogy néz ki?

Fotó: Gulyás Péter
A külső és belső dizájnján is érződik az autónak, hogy nem a legfrissebb BYD modellek közé tartozik, ennek ellenére könnyen befogadható – vagy könnyen felejthető – európaias formavilágot képvisel. Egy ilyen autónál nem a formaterv a vásárlás fő oka, de egy egy rossz dizájn azért eltéríthet néhány vásárlót – itt azért ettől nem kell tartani. 4,74 méteres hosszával „tengeri oroszlán” csak 4,5 centivel kisebb, mint az egy kategóriával feljebb sorolt BYD Seal U DM-i, így nem meglepő, hogy mindkét sorban tágas, jól kihasználható belső teret kínál, hátul a fej- és a lábtér is szinte feleslegesen nagy, azonban a 463 literes csomagtér ebben a szegmensben kicsinek számít, a VW Tayroné például 850 literes, de a Geely Starray-é is 528.

Fotó: Gulyás Péter
Olcsó húsnak híg a leve – szokták mondani, és ez valamennyire a Sealion 5-ösre is igaz, még akkor is, ha az alapvető dolgok – gyártási, összeszerelési minőség, hajtáslánc műszaki színvonala, vezethetőség, fogyasztás – rendben vannak. Pár kompromisszumot azért kötni kell a csomagtartón kívül is, kezdve azzal, hogy először beülve megcsapja az ember orrát a friss műanyagok vegyszerszagú kipárolgása, de a szintetikus kormányzás, a nehézkesen kezelhető menürendszer (a totalcaros kollégával a rádióállomás-váltást sem tudtuk fél óráig megoldani) és a túlbuzgó, állandóan a vezetésre koncentrálásra szóban figyelmeztető, kamerás vezetőfigyelő asszisztens is állandó bosszankodásra ad okot. Utóbbi azonnal szól, ha egy pillanatra az út helyett az – immár nem forgatható – érintőképernyőre tekintünk, és hiába kapcsoljuk ki, minden indítás után újra meg kell tenni.



























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!