Karel Gott 70

I N F R A K U L T Ú R A

Ember és környezete kapcsolatának többek közt van egy hangzó, szonorikus oldala is. Az ember különféleképpen viselkedhet az élvezetet szolgáló hangingerekkel, azaz a zenével szemben, amely „a hangok összekapcsolásának művészete, a fül számára kellemes módon”. A nagy megengedő, Jean-Jacques Rousseau írta ezt, és rendben is van így, de akkor mi a giccs? A művészet patologikus formája, „gradus ad Parnassum” – lépcső a Parnasszusra –, napjaink elidegenedésének egyik megnyilvánulása, vagy esztétikai stílus? A kérdést Abraham A. Moles teszi fel A giccs, a boldogság művészete című hézagpótló szakmunkájában, joggal. Hová tegyük hát a tegnap hetvenéves Karel Gottot, aki évtizedek óta ott ácsorog a küszöbön a lépcső mellett, és egyben a határon is egyensúlyoz? Könnyű lenne az elefántcsonttoronyból megcsördíteni a karikás ostort, de azért mégis.
Karel Gott Pilsenben született, és híresebb, mint a világ legjobb söre, hatása felmérhetetlen. Mert kevés szebb látvány van a világon, mint amikor negyven részeg magyar fogorvos üvölti kórusban egy évfolyam-találkozón, hogy Páni a paní, vím, jak se rusí zal, ja tíhnu dusi jen k lady Carneval. Villanyszerelőnek készült, mint Walesa, aztán majdnem ő is köztársasági elnök lett 2003-ban, ami azért lett volna szép, mert Havel úr nem tud énekelni, tehát adott esetben a világ gazdagabb lett volna egy Gott–Jagger duettel. Erről már lecsúsztunk, de közben sok víz lefolyt a Vltaván. Gott érdeklődése a konnektoroktól a villanygitár felé fordult, és egy hirtelen fordulattal hamarosan ő lett a prágai csalogány, kelet Sinatrája, Prága aranyhangja és a cseh kultúra nagykövete, bár ez utóbbi funkcióról sokáig azt hittem, hogy Hrabal, Kundera, Menzel, Keith Richards, esetleg Rudolf Hrusinsky tölti be. De nem, az van, hogy ha beütjük a google-ba, hogy Karel, Gott előbb jön ki, mint Capek, pedig őt még az anarchoszindikalista Hasek is szerette. A husaki morcos konszolidáció (alig volt szebb, mint Klement Gottwald országlása) ikonja gyorsan betagozódott a Skoda és a knédli mellé, és országhatárok sem állíthatták meg népszerűségét, pedig azokat akkoriban igen szigorúan őrizték. Népszerűsége egyre nőtt Ausztriában és Németországban is, sőt 1967-ben féléves szerződést kapott Las Vegasba, Magyarországon pedig feltűnt egyik legjobban sikerült klónja, Korda György, akkor még Klára asszony nélkül. A jelenség máris túlmutatott önmagán, sőt időn és tereken, még Julio Iglesias is sokat profitált belőle. A tehetség pedig ráadásul olyan, hogy ha felüti a fejét, lekaszálni is nehéz.
Kevesen tudják, pedig igaz, hogy Karel Gott nemcsak énekel, de még fest is. Érdemes beszerezni 1999-ben megjelent Obrazy című albumát, tovább árnyalja a képet. Gott miután lerótta a tiszteletköröket az impreszszionisták és a kubisták asztalai körül, lehorgonyzott a hiperrealizmusnál. Egója igen fejlett, szinte minden képén megjelenik a mester maga, ez alól még a Roll Over Beethoven című vászna sem kivétel, bár azon egy helikopter a nagy Ludwig von mellszobrát világítja meg, de azért hősünk is ott tvisztel a jobb alsó sarokban, biztos ami biztos. De a legszebb mind közül az Obdív a Závist című festmény, amelyen Jézust látjuk elektronicski gitárral vidám gruppik között, a mennyből pedig szépen nyomja a fúvós szekció, a trombitás kiköpött Armstrong. Karel Gott népszerűsége ma is töretlen. És még csak hetvenéves. Isten éltesse.