Közösen megélt magyar siker

Tizennégy évnek kellett eltelnie a budapesti női tenisz WTA-torna 1996 óta tartó történetében, hogy az első egyesbeli magyar győztest lehessen ünnepelni: Szávay Ágnest. Ezrek megtették ezt tegnap délután a Római Teniszakadémia centerpályáján, a finálé előtt ünnepélyesen felavatott Asbóth József Stadionban, ahol honfitársnőnk nagyszerű játékkal múlta felül a svájci klasszist, Patty Schnydert.

2009. 07. 22. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szávay Ágnes és a hazai WTA-torna – jelenlegi hivatalos nevén a GDF Suez Budapest Grand Prix – kapcsolata eddig felemásan alakult, honfitársnőnk két éve elődöntősként itt robbant be a teniszelitbe, tavaly viszont, immár favoritként szégyenszemre a kezdőkörben elvérzett. Mi jöhet most? – kérdezte mindenki az idei 220 ezer dollár összdíjazású verseny előtt, legfőképpen maga Ági. Aki momentán 37. a világranglistán, ha csak a legutóbbi Grand Slameket vesszük, a Roland Garroson Venus Williams legyőzése után a 16 között állt meg, Wimbledonban viszont azonnal kiesett.
Szóval maga az érintett sem lehetett tisztában jelenkori önmagával, lehetőségeivel, korlátaival, erre – pici túlzással – sporttörténelmet írt. Első három győzelmét, amelyekkel ismét eljutott az elődöntőig, már megénekeltük, aztán jöttek a hét végi rangadók. Először az ukrán Aljona Bondarenkóval, aki egy hellyel áll előrébb a világranglistán (36.), korábbi két találkozójuk mérlege pedig 1-1 volt, 2007-ben Wimbledonban Bondarenko, New Havenben pedig Szávay nyert. S most Budapesten megint Szávay, bár ezt az egyórás meccset nem nyerésnek, hanem kiütésnek kellene titulálni. Ilyen kaliberű rivális ellen ilyen magas szinten régen nem játszott, szinte egyáltalán nem hibázott, a telt házas stadion publikuma széttapsolta a tenyerét, ebből a szempontból jó, hogy hamar vége lett… 6:1, 6:2, gyengébbekkel szemben rendben, de ugyanolyan szintű játékost ennyire lemosni a salakról, ehhez kell valami plusz. A meccs után Ági csak pluszizgalomról tudott beszámolni, mint mondta, belülről ez a derbi volt számára a leginkább feszültséggel teli.
Húszéves honfitársnőnk legutóbb másfél éve, 2008 februárjában Párizsban jutott WTA-verseny fináléjába, végső diadalt pedig 2007 szeptemberében Pekingben aratott. Ráadásként a budapesti női tornát az 1996-os kezdetek óta még soha nem nyerte meg hazai hölgy, úgyhogy a Bondarenko ellen már egyszer bejött izgalom újra adott lehetett. Tegnap az első kiemelt svájci Patty Schnyder állt a háló másik oldalán, vele profi WTA-derbin még nem találkozott, de a Fed-kupában igen, s kikapott tőle.
Talán nem véletlenül, hiszen a harmincéves rivális évekig folyamatosan a Top 10 tagjaként ütötte a sárga labdát, legjobb helyezése a 7. volt, jelenleg 21., pályafutása során nyert tizenegy WTA-viadalt. Ennek szellemében kezdődött – táblás ház előtt – a meccs, Ági láthatóan izgult, első adogatójátékában azonnal két kettős hibát vétett. Ugyan gyorsan visszabrékelt, aztán viszont rendre elvesztette a szerváját, s bár még egyet szerzett Schnydertől, az első játszma röpke félóra alatt elment 6:2-re. Szávay behívta magához osztrák trénerét, s a jelek szerint ez hatott. A második szett ugyanis elvesztette „női” jellegét, mindenki hozta az adogatójátékait, egyetlen kivétellel, 2:1-nél Szávay brékelt, ezzel egészen 6:4-ig menetelt, s egyenlített. Azért a jól bevált minta szerint megint behívta Karl-Heinz Wettert, de ekkor már sokkal többet mosolyogtak össze…
A mindent eldöntő játszmát pályafelújítás vezette fel, a munkások olyan lelkesen locsolták a salakot, hogy maga Ági kiáltotta oda nekik: nem kell több! Erőből, kitartásból viszont kellett, amit azonnal egy Schnydertől elvett, majd egy semmire nyert saját adogatás jelzett. 3:1-nél egy játékon belül kétszer cserélt ütőt a svájci, de hiába, a következőkben sorozatos hibákkal sújtotta magát, s tolta előre a nála tíz évvel fiatalabb magyart. Aki 5:1 után két meccslabdához jutott, de mindkettőt elpuskázta. Nem úgy a harmadikat, 5:2-t követően, s így 1 óra 56 perc alatt megnyerte a finálét. Két hónap híján két év szünet után tehát megszületett pályafutása újabb, harmadik WTA-tornagyőzelme, egyben a budapesti viadal első egyesbeli hazai diadala. Márky Jenő izzadtsága mellett a könnyeit törölgette, hogy mindez telt ház előtt, az új létesítményben történt, s Ági is ezt emelte ki gyorsértékelésében: „Ilyen biztatást még sohasem kaptam, mint most, köszönöm a közönségnek, hogy végig mellettem állt, akkor is, amikor gödörben voltam. Patty ezt nagy tapasztalatának köszönhetően kihasználta, de tudtam újítani, s végül nyerni. Mondanom sem kell, természetesen ez a leginkább kedves a három tornagyőzelmem közül.”
Tényleg nem kell. Mint ahogy azt sem, hogy míg az előző kettő diadal két éve felszálló ágban „találta” Ágit, ez a mostani egy mindenki számára bizonytalan időszakban, ráadásul itthon, éppen ezért ér többet. Lehet, hogy mégsem tűnő ábránd a tíz közé kerülés? De ha az is, a közösen megélt magyar sikert már nem veheti el tőlünk senki.
Elődöntő: Szávay (magyar,
4.)–A. Bondarenko (ukrán, 6.) 6:1, 6:2; Schnyder (svájci, 1.)–Gallovits (romániai) 6:2, 6:4; döntő: Szávay–Schnyder 2:6, 6:4, 6:2.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.