Szávay Ágnes és a hazai WTA-torna – jelenlegi hivatalos nevén a GDF Suez Budapest Grand Prix – kapcsolata eddig felemásan alakult, honfitársnőnk két éve elődöntősként itt robbant be a teniszelitbe, tavaly viszont, immár favoritként szégyenszemre a kezdőkörben elvérzett. Mi jöhet most? – kérdezte mindenki az idei 220 ezer dollár összdíjazású verseny előtt, legfőképpen maga Ági. Aki momentán 37. a világranglistán, ha csak a legutóbbi Grand Slameket vesszük, a Roland Garroson Venus Williams legyőzése után a 16 között állt meg, Wimbledonban viszont azonnal kiesett.
Szóval maga az érintett sem lehetett tisztában jelenkori önmagával, lehetőségeivel, korlátaival, erre – pici túlzással – sporttörténelmet írt. Első három győzelmét, amelyekkel ismét eljutott az elődöntőig, már megénekeltük, aztán jöttek a hét végi rangadók. Először az ukrán Aljona Bondarenkóval, aki egy hellyel áll előrébb a világranglistán (36.), korábbi két találkozójuk mérlege pedig 1-1 volt, 2007-ben Wimbledonban Bondarenko, New Havenben pedig Szávay nyert. S most Budapesten megint Szávay, bár ezt az egyórás meccset nem nyerésnek, hanem kiütésnek kellene titulálni. Ilyen kaliberű rivális ellen ilyen magas szinten régen nem játszott, szinte egyáltalán nem hibázott, a telt házas stadion publikuma széttapsolta a tenyerét, ebből a szempontból jó, hogy hamar vége lett… 6:1, 6:2, gyengébbekkel szemben rendben, de ugyanolyan szintű játékost ennyire lemosni a salakról, ehhez kell valami plusz. A meccs után Ági csak pluszizgalomról tudott beszámolni, mint mondta, belülről ez a derbi volt számára a leginkább feszültséggel teli.
Húszéves honfitársnőnk legutóbb másfél éve, 2008 februárjában Párizsban jutott WTA-verseny fináléjába, végső diadalt pedig 2007 szeptemberében Pekingben aratott. Ráadásként a budapesti női tornát az 1996-os kezdetek óta még soha nem nyerte meg hazai hölgy, úgyhogy a Bondarenko ellen már egyszer bejött izgalom újra adott lehetett. Tegnap az első kiemelt svájci Patty Schnyder állt a háló másik oldalán, vele profi WTA-derbin még nem találkozott, de a Fed-kupában igen, s kikapott tőle.
Talán nem véletlenül, hiszen a harmincéves rivális évekig folyamatosan a Top 10 tagjaként ütötte a sárga labdát, legjobb helyezése a 7. volt, jelenleg 21., pályafutása során nyert tizenegy WTA-viadalt. Ennek szellemében kezdődött – táblás ház előtt – a meccs, Ági láthatóan izgult, első adogatójátékában azonnal két kettős hibát vétett. Ugyan gyorsan visszabrékelt, aztán viszont rendre elvesztette a szerváját, s bár még egyet szerzett Schnydertől, az első játszma röpke félóra alatt elment 6:2-re. Szávay behívta magához osztrák trénerét, s a jelek szerint ez hatott. A második szett ugyanis elvesztette „női” jellegét, mindenki hozta az adogatójátékait, egyetlen kivétellel, 2:1-nél Szávay brékelt, ezzel egészen 6:4-ig menetelt, s egyenlített. Azért a jól bevált minta szerint megint behívta Karl-Heinz Wettert, de ekkor már sokkal többet mosolyogtak össze…
A mindent eldöntő játszmát pályafelújítás vezette fel, a munkások olyan lelkesen locsolták a salakot, hogy maga Ági kiáltotta oda nekik: nem kell több! Erőből, kitartásból viszont kellett, amit azonnal egy Schnydertől elvett, majd egy semmire nyert saját adogatás jelzett. 3:1-nél egy játékon belül kétszer cserélt ütőt a svájci, de hiába, a következőkben sorozatos hibákkal sújtotta magát, s tolta előre a nála tíz évvel fiatalabb magyart. Aki 5:1 után két meccslabdához jutott, de mindkettőt elpuskázta. Nem úgy a harmadikat, 5:2-t követően, s így 1 óra 56 perc alatt megnyerte a finálét. Két hónap híján két év szünet után tehát megszületett pályafutása újabb, harmadik WTA-tornagyőzelme, egyben a budapesti viadal első egyesbeli hazai diadala. Márky Jenő izzadtsága mellett a könnyeit törölgette, hogy mindez telt ház előtt, az új létesítményben történt, s Ági is ezt emelte ki gyorsértékelésében: „Ilyen biztatást még sohasem kaptam, mint most, köszönöm a közönségnek, hogy végig mellettem állt, akkor is, amikor gödörben voltam. Patty ezt nagy tapasztalatának köszönhetően kihasználta, de tudtam újítani, s végül nyerni. Mondanom sem kell, természetesen ez a leginkább kedves a három tornagyőzelmem közül.”
Tényleg nem kell. Mint ahogy azt sem, hogy míg az előző kettő diadal két éve felszálló ágban „találta” Ágit, ez a mostani egy mindenki számára bizonytalan időszakban, ráadásul itthon, éppen ezért ér többet. Lehet, hogy mégsem tűnő ábránd a tíz közé kerülés? De ha az is, a közösen megélt magyar sikert már nem veheti el tőlünk senki.
Elődöntő: Szávay (magyar,
4.)–A. Bondarenko (ukrán, 6.) 6:1, 6:2; Schnyder (svájci, 1.)–Gallovits (romániai) 6:2, 6:4; döntő: Szávay–Schnyder 2:6, 6:4, 6:2.
Milák Kristóf számának esélyesét életmentőknek kellett kihúzni a vízből
