Lesújtó magyar helyzetkép

A pénzügyminiszter szerint az inaktívak (betegek, nyugdíjasok, kisgyermekeiket nevelő anyukák, gyerekek, munkanélküliek) ne akarjanak tejbe áztatott kenyéren kívül mást is enni. Legfeljebb sajtot. Azt viszont már kiénekelték a szájukból a családi pótlék és a nyugdíj befagyasztásával, az adócsökkentés lila ködével, amiből a legrosszabbul fizetettek természetesen semmit sem profitálnak majd. A pénzügyminiszter szerint az az inaktív, akinek van bőr a képén élősködni az ország nyakán, és olyan pofátlan, hogy tejen és kenyéren kívül mást is szeretne, az fizesse csak meg a megemelt áfát, és örüljön, hogy a zsömle két forinttal olcsóbb!
Fentről (no nem egészen fentről, csak kormányszintről) azt sugalmazzák, hogy sonkán él a kisnyugdíjas, az önkéntes alany pedig a zsíros kenyeret nyeldekelve hiszi, hogy az valóban sonka. A betegnek azt sugalmazzák, hogy nincs várólista, pedig már két hónapja vár egy vizsgálatra, s azért kell még ettől is többet várnia, mert időközben megelőzik azok, akiknek elég vastag a pénztárcájuk, hogy megfizessék a vizsgálat árát. A kisnyugdíjas vagy az egyszerű dolgozó, ha nem hal meg a várakozásban, és eljut a kórházba, elhiszi, hogy tökéletes ellátást kap, annak ellenére, hogy már órák óta könyörög a négy falnak ágytálért. Az ellátás tökéletes, erősíti meg nyilatkozatában az egészségügyi miniszter is, és az önkéntes alany szemét lehunyva elhiszi, pedig ordítani tudna a fájdalomtól, mert fájdalomcsillapítót nem kapott, tudniillik elfogyott a keret. Kellene egy jó szemorvos, aki lerántja a szemekről azt a fránya hályogot!
Megható a kormány gondoskodása, amellyel a gyesen lévő kismamák felé fordul, és nemcsak testi, de lelki jólétüket is szívügyének tartja. Már készülnek a tervek a jövőben megépítendő bölcsődékre (remélhetőleg nem maradnak meg a terv szintjén). Országunk vezetése így akarja megoldani a gyermekneveléstől depressziós anyukák gondjait. Addig is ott vannak a remek magánbölcsődék. Eggyel több ok, hogy dolgozzék az a lusta, dologkerülő nőszemély. Valamiből ki is kell azt a bölcsit fizetni. Hogy nem elég rá egyhavi kereset? Na és? Az anyák alig várják, hogy betörjenek a munkaerőpiacra, ahol olyan nagy szükség van rájuk, hogy tárt karokkal várják őket. Hogy melyiken? Mondjuk Írországban. Ha az anyuka mégsem talál munkát, az legyen az ő baja. A gyest ugyanis már lesheti. Gyedre sem jogosult, akinek nincs egyéves munkaviszonya. Hogy honnan szerezze meg a jogosultságot? Ez nem a kormány problémája. Ne szüljön gyereket, akinek se munkája, se gazdag szülei nincsenek. Ezt már csak azért is érdemes megfontolni, mert lehet, hogy egy-két hónapon belül a lakást is elviszi a bank a fejük felől. Ebben az esetben sokkal jobb, ha gyermek nélkül költöznek a híd alá.
Az utóbbi hónapokban hatezer család veszítette el a lakását a banki kamatok égbeszökése és a munkájuk elvesztése folytán. Velük is hamarosan végez majd a szívkatasztrófa, a depresszió vagy az éhezés. A szülőképes nők nagy része nem vállal gyermeket, az iskolából kikerülő fiatalok külföldre menekülnek a megélhetésért. Ki tudja, mi roszszabb: mihamarabb kifutni ebből az országból, vagy tehetetlenül végignézni, amint eladják alólunk a földet, a vizet, végül a levegőt is?
J. Simon Aranka
e-mail