Pálfi György meglepetéssikere

A szerda esti nyilvános vetítés közönsége szerette a Nem vagyok a barátodat, a rendező nem is győzött csodálkozni. A hivatalos versenyprogram egy csigalassúságú koreai filmmel és egy amerikai komédiával folytatódott.

(Karlovy Vary)

Nagy nevetések, tapsok hallatszottak a nézőtérről Pálfi György hivatalos versenybe válogatott filmje, a Nem vagyok a barátod vetítése alatt. A népes stáb bemutatkozásakor a rendező elmondta, hogy ez nem is alacsony költségvetésű, hanem szinte költségvetés nélküli produkció, és arra biztatott mindenkit, hogy készítsenek hasonlókat, hátha egy napon őket is meghívják a fesztiválra. Azt nyilván tudja, hogy őt eddigi sikerei miatt látják szívesen még fésületlen, amatőr szereplőkkel és alaptechnikával forgatott filmjével is. Mindenesetre a Nem vagyok a barátod láttán a borús cseh város nyomott hangulata kissé felvidult. Díjat épp a szokatlan filmezés és a fésületlenség miatt nem várnak az alkotók, s az bizonyos, a szerelmi problémáknál komolyabb mondanivalójú filmek is szerepelnek a versenyben.
Nem a tegnap vetített, Nepálban játszódó alkotásra gondolok, mert az alig volt több, mint a dél-koreai rendező, Jeon Soo-il menekülési fantáziája. Nem a lassú folyású, szótlan Himalája, ahol a szél lakik (Himalaya, Where the Wind Dwells) az első ilyen produkció, és nyilván nem is az utolsó. Ezzel a sajtóvetítés résztvevői is tisztában voltak, s amikor sokadszorra hangzott fel egy hosszú és monoton dal, egymás után kibotorkáltak a teremből.
Sophie Barthes első egész estés játékfilmje, az amerikai Paul Giamatti főszereplésével forgatott Hideg lelkek (Cold Souls) azzal a gondolattal játszik el, mi lenne, ha a lelket csak úgy ki lehetne operálni az emberből, és egy másikkal helyettesíteni. Például egy amerikait egy orosszal, amely köztudomásúan nagy és mély, mint egy vájdling. Nem úgy, mint a film, amely az abszurd határait a komédia felől súrolja.