Végtelen remixbe keverve

F E S Z T I V Á L

Jobb mindjárt az elején túlesni a kötelező kedélyhűtő körökön, főleg azok kedvéért, akik hétvégi balatoni csobbanásukat tihanyi posztertáj háttérrel, némi decibel-aláfestéssel, Zamárdiban tervezték megejteni, de elfelejtettek jó előre jegyet váltani. A harmadik Balaton Sounddal ugyanis – gazdasági válság, és helyben már csak 12 500 forintért váltható napijegyár ide vagy oda – megtörtént, ami legfeljebb a nagytestvér Sziget fesztivállal szokott: a szervezők által kezdettől prémium kategóriába pozícionált négynapos össznépi strandolásra minden bérlet már elővételben elkelt, sőt mára, a fesztivál második napjára napijegyet sem lehet kapni.
Hogy a Balaton Sound – a soproni Volt-hoz hasonlóan – sikertörténet-e, nem kérdés. A Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert nevével fémjelzett szervezőcsapat (Sziget) jól ráérzett, hol van még rés az egyébként agyontelített fesztiválpalettán, és elérte, hogy a Balaton Sound eredetileg a Balaton fő attrakciójának (és turizmusélénkítő mentőövének) szánt zenei rendezvényből a talán legjelentősebb vidéki fesztivállá nőtte ki magát. A nagyrészt Magyarországon ritkán hallható elektronikus zenei fellépőkre épített program bevált, megtalálta azt a statisztikák szerint meglepően széles, fizetőképes fogyasztói réteget, akiknek a fesztiválozás őskorából kinőve nem csak igénye egy exkluzívnak szánt fesztivál, de hajlandók áldozni is arra. Egy multinacionális könyvvizsgáló cég felmérése szerint a kétharmad részt diplomásokból álló huszonéves közönség tavaly összesen másfél milliárd forintot költött.
Minthogy induláskor voltak is ilyen hangok, azon lehet vitatkozni, hogy a Balaton megfakult imázsának, jó esetben hosszú távon szép lassan újjáéledő kultuszának jót tesz-e, ha egy több tízezres fesztivál közönsége évente egyszer néhány napra megrohamozza, tény azonban, hogy a látogatók átlagosan negyvenezer forintos költekezése, és a Zamárdiban négy nap alatt eltöltött harmincezer vendégéjszaka, az ebből befolyó idegenforgalmi adók komoly bevételt jelentenek a régiónak. A fesztiválozók cserébe a klasszikus fesztiválgasztronómia (csalamádés hamburger, gyros, hot dog) helyett nyugágyakban koktélozhatnak, villázhatnak sushit, tortillát, miközben összesen százötven fellépő közül az épp soron következő dj szettjére lazítanak. A húzónév Kraftwerkből ma csak az elővételeseknek jut, lehet viszont készülni holnapra, és fürkészni főleg a kisebb színpadok programját. Lesz japán elektronikus dzsessz (Kyoto Jazz Massive), londoni import elektro (Black Cherry), meditatív osztrák szett, némi Kruder & Dorfmeister utóízzel (Rodney Hunter), hogy csak néhány csemegét említsünk, és persze keményebb decibelek (Orbital, Richard Grey, Erick Morillo) a nagyobbakon. Vasárnapra is jósolni lehet a telt házat; a norvég elektro-pop duó, a Röyksopp és Moby zárja a programot a nagyszínpadon.